Egy jó barát elvesztése, s emiatt egy hosszú, 23 éves barátság megszakadása legalább olyan fájdalmas, mint egy közeli szeretett hozzátartozó halála. Dobsa Sándort 71 eves korában ragadta el az alattomos kór. Alkotó ereje, szellemi képessége még teljében volt, rajta az évek múlása sem látszott, sokkal fiatalabbnak nézett ki koránál. Számomra sokat jelentett és nagyjelentőségű volt barátsága, s elvesztése óta is változatlanul hiányzik szerény, kedves lénye, emberiessége, mely tulajdonságok csak a valóban igazi művészekre jellemzőek.

Dobsa Sándornak egy munkahelye volt életében, a Magyar Rádió, s ugyanilyen hűséges volt családjához, barátaihoz is. Munkatársai (zenész kollégái) is szerették, kedvelték, mivel szerény modora révén vezetési módszere sem diktatórikus volt, de tudása és határozott elképzelései révén mindig elérte, hogy a Stúdió 11 által előadott számok a legkényesebb igényt is kielégítsék.

E kis könyv megírásakor (2009) lenne még csak 75 éves. A háromnegyed-évszázados születési jubileum ad alkalmat arra, hogy visszaemlékezésemmel megpróbáljam leírni e kitűnő művész emberi portréját.