Erkély mögött figyel a csönd,
Mély dohogássá vadul
A tülkölés.
Mintegy a tovaillanó perc
Ábráját préseli
Az aszfalt sodrába a nap.
Nappal, méla emberek,
Sokaság, kirakati fények.
Vágyó rohanás,
Cikázó élet, falakon kúszó
Röpke fény.
Kéken bolygó füstfátylak
Az örökmozgó nagyváros egén.
Vizek, vizek, a két part hallgatag.
Nyár bont most
Szellő-kendőt,
S bágyad az utca,
Mint néma sivatag.
Míg egy hűs zefír átoson
A hőségbe ájult városon.