
CÍMLAP
Nagy István Attila
Összezárt szárnyak
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Hallgatás
Éjszaka
Választás
Őszi levél
Kardvirágok
Felmentés
Felfedezés
Álom
Végállomás
Dilemma
Szobor
Randevú
Fájdalom
Hiány
Fekete rózsa
Portré
Találkozás
Temetés
Magány
Csalódás
Búcsú
Ébredés
Végtelen
Vallomás
Tiltakozás
Szavazás
Hiányzol
Áradás
Gyász
Csönd
Még néhány nap
Virradat
Oxford
Illatodban
Mielőtt
Elválás
Küszöbön
Kudarc
Sírás I.
Távolság
Gyónás
Szívdobogás
Felejtés
Börtön
Harc
Sírás II
Kétségbeesés
Önvizsgálat
Nélküled
Készülődés
Kívánság
Realitás
Önkritika
Eszmélkedés
Idő
Lehetetlen
Körözés
Válás
Szentencia
Útravaló
Dioptria
Szónokok
Evezés
Kőműves Kelemen
Hazugság
Ady emlékezete
Harag
Alamizsna
Jövő
Gyűlölet
Közöny
Illúzió
Protokoll
Szüret
Amnézia
Szeplő
Nagyvonalúság
Bűn
Pillanat
Bosszú
Szeretkezés
Nevetés
Ambivalencia
Barátság
Kihalás
Tavaszi sarjadás
Terhesség
Relatív
Elmúlás
Elhagyatottság
Töprengés
Fények
Pesszimizmus
Hazátlanul
Önfeladás
Templomban
Ébredés
Némaság
Várakozás
Villám
Öregség
Emlékezés
Kíméletlenül
Privatizáció
Rendszerváltás
Politikus
Magyar virtus
Smink
Lecke
Sors
Újjászületés
Kétségbeesés
Este
Eltékozolt szeretet
Felejtés
Hirdetés
Gyermekeimnek
Nagyvilág
Paradoxon
Mosoly
Modern kor
Virág
Utazás
Tengerpart
Végzet
Bújócska
Hiába
Mai hősök
Aratás után
Kórházban
Végrendelet
Börtönben
Hazatérés
Kérdés
Halhatatlanság
Kasszandra
Visszatérés
Bizonytalanság
Karácsony
Zárszó
Fülszöveg
Fél évszázad csupán egy szusszanásnyi megállásra jogosít fel. Ezalatt alig történt valami, amit feljegyeznek majd a krónikák. Mégis egy élet nagyobbik fele. Távol még, de már egyre közelebb - ahogy a gyűjtemény egyik sora fogalmaz. Aforizmáknak nevezem ezeket az írásokat, de csak jobb híján. Itt-ott bölcseség is szorult beléjük, de csupán csak annyi, mint mindnyájunkba, akik ebben a tér-idő káoszban megéltük az elmúlt évtizedeket, s azt hisszük gyenge perceinkben, hogy eddig sem éltünk hiába. Marad utánunk valami: egy csöndes sóhaj, vagy néhány versor, amellyel nekifeszültünk a ránkomló falnak.