Előszó

Politikusaink nagy részének kedélyvilágán egy sötét gondolat uralkodik századok óta, mely még azon esetben sem helyeselhető, ha való volna, - az tudniillik, mintha nemzetünk balsorsának jelenben, vagy még tán a közel jövőben is nem részben vagy főképen ő maga, de kizárólag a mostoha viszonyok, a szerencsétlen földirati helyzet volna az oka.

Ez egy oly veszélyes gondolat, mely a legsörényebb, legtehetségesebb népet is tétlen szenvtelenségbe (indolentiába) ejtheti.

Ezt a hitet ki kell irtani, nemcsak azért, mert kárhozatos, de mert nem is való.

Nagy akadályok gördültek a magyarnak nemzeti fejlődése elé, de viszont nagy tehetségekkel is áldotta meg őt a teremtő.

Részemről azt hiszem, s a történet is azt mutatja, hogy valamint a közmondás szerint minden egyes ember a maga szerencséjének kovácsa, ugy minden egyes nemzetnek, bármily kis számu legyen, csupán saját erkölcsi és szellemi képességeitől függ a világban akár a legelső helyet elfoglalnia.

Ha ez nem igy volna, akkor az egykori Róma maroknyi népe nem emelkedhetett volna az egész világ urává.

A rómaiak kezdetleges számához képest, mi magyarok Árpád óta valóságos óriások voltunk és vagyunk mai napságig.

Mi tette e maroknyi római "csőcselék"-et világ urává? Bölcs intézményei mindenekelőtt, melyeket nem valami szomszéd ellenség, de önmaga alkotott.

Azután még nagy tettei, melyeket e bölcs intézmények lehetővé tettek, vagy helyesebben, e bölcs intézmények szültek.

És mi teszi az angol fajt jelenünkben a világ leghatalmasabb - az öt világrészen uralkodó nemzetévé?

Mi oka annak, hogy a franczia hasztalan hódit bármely világrészben, nem tudja azt megtartani, mig az angol a hová a lábát teszi, az ott mély gyökeret ver?

És igy tulajdonkép az angol nép a legnagyobb hóditó, mert hóditása maradandó, mig a francziáé mulékony, s inkább csak utánzókra talál, de nem olvaszt magába, mint az angol.

Ime a spanyol fölfedezé Amerikát; a franczia ép oly közel volt hozzá, de sem ő, sem a spanyol nem lett ura a világrésznek, hanem egy harmadik, az angol. Néhány ezer angol oda költözött, s körülbelül egy század alatt az angol nemzet negyven millióval szaporodott.

De az anyagi gyarapodáson fölül még azon nagy erkölcsi diadalt is élvezi, hogy intézményei a müvelt világ által legtökélyesebbekül ismertetnek be, és a polgárosult világ minden népe azokat mintákul véve, azok életbeléptetésére törekszik.

A britt és amerikai-angol alkotmányok s igazságszolgáltatás, illetőleg az angol s amerikai polgári szabadság utáni törekvés korunk általános politikai hitvallásává lőn.

Mert ez a valódi polgárosodás, mely felé korunk törekszik.

A franczia, spanyol, német, olasz, eléggé nagy és müvelt nemzetek, de nem mondja soha, mert nem is mondhatja egyik nemzetbeli sem, hogy ő franczia, spanyol, német, vagy olasz polgár. Nem mondhatja, mert valójában nem is az.

Az öt világrészben csak kétféle polgár van: angol és amerikai. Csak ez a kettő hivatkozhatik méltó önérzettel, hogy ő polgár, mert a többi még nem az, csak eszköze - ágyú tölteléke - egyes uralkodó családoknak vagy osztályoknak.

Vannak szabad, uralkodó, mint mondani szokás: souverain nemzetek. De souverain polgárság csak az angol-amerikai. Csak itt biztosítják az egyes polgár szabadságát oly intézmények, olyatén törvények, melyek nemcsak papíron vannak, de valósággal az életben, a gyakorlatban is; csak itt képeznek e törvények a legszegényebb polgár számára is olyan védbástyát, melyen sem királyi, sem kormány hatalom, sem egyes pártok vagy azok valamelyikének többsége önkényüleg át nem hatolhat.

Egy szóval: törvényes igazság, vagy igazságos törvény egyedül az angol-amerikai államokban uralkodik, sehol másutt a világon hasonló tökélyben és mérvben - nem!

Tulajdonképen törvény nincs is másutt, csak ott, a hol a törvény maga a legnagyobb hatalom.

Minden más törvény csak irott betű, ámitás, a gyöngébbeknek a hatalmasabbak általi elnyomatására szolgáló csalékony tőr.

Ahol a törvény maga fölött még egy vagy épen több hatalmat megtűr, az a törvény nem uralkodó, nem souverain; az a törvény csak egy béres rabszolga, egy olyan hajdu, mely ver ugyan másokat, de önmaga is ura korbácsa alatt áll.

A mely államban egyes hatalmas osztály vagy bár csak egyes hatalmasok ellenében a legszegényebb koldus a törvény templomában menhelyet, igazságot nem talál - ott nincs valódi polgári szabadság.

Csodálja a világ, mint szaporodik Amerika lakossága, és nő a gazdagsága oly óriási mérvekben?

Én részemről jobban csodálom, hogy még jobban nem szaporodik, hogy oda az aristocraticus Európa összes népsége seregestől ki nem vándorol, ha már nincs annyi erélye, hogy azon bölcs intézményeket itthon létesitse.

Nem azért szaporodik pedig Amerika lakossága, mert ott sok a lakatlan tér. Hiszen Dél-Amerikában még több van, s az Amazon folyam paradicsom szépségü partján egész nemzetek számára van még hely, ahol még dolgozni sem kellene, mert a föld maga megtermi banaán fáin a kenyeret, s a lég üdesége mellett egy fügefalevél összes toilettenek elegendő.

És sehol sem kell inkább dolgozni, mint épen Észak-Amerikában. De mert ott a törvény és pedig a legigazságosabb törvény uralkodik, mert ott minden ember, a napszámos is olyan szabad, olyan szent és sérthetetlen, mint Európában maguk a fejedelmek, szóval, mert ott minden polgár egy-egy király - azért megy oda annyi ember Európából, és légyen bármi nemzetiségü, ottan angollá lesz, s büszkén vallja magát amerikai polgárnak, még az is, ki onnan előbbi hazájába visszatér.

Iparnak, nemzeti hatalomnak, gazdagságnak, tudománynak, nemzeti egységnek, jó erkölcsöknek egy általános indoka, egy fő kutfeje van, az igazságos törvény uralma.

Nekünk mindezen előszámlált jókbul semmink sincs. Pedig ott állunk, hogy nemzet is csak ugy maradhatunk ezentúl, ha mindezen jókat megszerezzük.

Nekünk pedig semmiféle külviszony nem tiltja, csak magunkon áll, hogy ilyen törvényeket, ilyen intézményeket alkossunk.

Mi ugyan köztársaságra nem gondolhatunk. Minden pártbeli politikusaink véleménye megegyez abban, hogy nemcsak az europai, de belviszonyaink is nemzeti létünk megmentésének föltételéül tűzik a monarchikus formát.

De ez egyátalán nem is akadálya a polgári szabadságot biztositó intézményeknek. Példa rá Anglia. Ottan is tökéletes a polgári szabadság, és hol van szeretettebb király, hol hatalmasabb és erősebb a királyság intézménye, mint Angliában?

Ime a könyv, mely e dicső alkotmányos intézményeket a lehető legvilágosabban ismerteti.

Arra, hogy ez intézményeket behozzuk, első lépés, hogy ismerjük meg azokat. De ismerjék meg nemcsak azok, a kik a törvény alkotására érzik magukat hivatva, hanem ismerje meg a nagy közönség, hogy azok létesítését követelje.

Ha már most megjegyzem, hogy saját magunk beismerése szerint is - a mi egyébiránt a javulásnak örvendetes záloga - egész Európában talán csak a barbár oroszt kivéve - nálunk áll legroszabb lábon a személyes polgári szabadságot biztositó igazságszolgáltatás és törvénykezés: akkor ugy hiszem fölösleges hosszasan bizonyitgatnom, mennyire égető szükség, hogy mindenekelőtt e téren lépjünk az üdvözitő reformok ösvényére.

Ime ezek az indokok, melyek Dr. Lieber e világhirü remekmüvének kivonatos magyaritására ösztönöztek, s melyet azon mély meggyőződésben ajánlok a közönségnek, hogy nemzetem lételének s hazám nagyságának legbiztosabb, sőt egyedüli alapját csak azon intézmények képezhetik, melyek az e könyvben ismertetett polgári szabadságot nálunk is biztositanák.

Pest, november 3-ikán, 1868.
Vajda János.