Vannak kérdések, amelyeket nem háríthatunk át szakemberekre, amelyeket nekünk kell megválaszolnunk. Ilyen sürgető kérdés ma számunkra, nők számára: mi az én női identitásom? Mi tehetek én ma?

Az a kérdés, hogy hogyan válhat ma gyümölcsözővé a női lét, Kentenich József atyát (1885-1968) egész életében foglalkoztatta. Nem túlzunk, ha a XX. század nőkérdése úttörőjének nevezzük. Kentenich atya állást foglalt a modern nőmozgalom különböző szakaszaival kapcsolatban. De ő maga is életre hívott egy nemzetközi nőmozgalmat Schönstatton belül: különböző közösségeket, amelyek különböző hangsúlyok szerint szerveződnek. Mert nő és nő között különbség van, és Kentenich atya szándéka az volt, hogy Schönstatton keresztül minden nő saját személyiségét, saját életútját és saját életformáját bontakoztathassa ki.

Kentenich atya a nőnevelést nagy távlatokban látja: ahhoz, hogy a kultúránkban rejlő erőket építő módon mozgósíthassuk, olyan nőkre van szükség, akik felnőttek a kihívásokhoz. Ahhoz, hogy az egyház ebben a világban betölthesse feladatát, olyan nőkre van szüksége, akik tisztában vannak identitássukkal, és képesek egészen egyéni módon felelősséget hordozni. Klisék nélküli nő(k) - ez a célja Kentenich atya nevelő munkájának. Ennek a nevelésnek a középpontjában Mária áll, mint az a nő, akiben a női lét kiteljesedett, és aki minden egyes nőnek segítségére siet, hogy nőként kiteljesedhessen.

Kentenich atya következő gondolatai kihívásként és bátorításul szolgálnak, hogy merjünk ma nők lenni, és hogy örömmel legyünk azok.