Előszó (részlet)

"Chara posteritas, propriis manibus hanc Admonitionem scripsi, ut eo magis observes. Ex lectione libri huius poteris advertere, quod pluribus annis laboraverim, multa, tam manuscripta, quam historicos legerim, multum mentem meam terserim, quousque veritatem rerum invenerim. Recogita ergo, quod vix aliquis dabitur, qui haec scripta in hunc ordinem redigere poterit; familiam tuam vides opere et veritate descriptam, videbis multas familias adjectas, casus mutationesque Transylvaniae aetate mea leges: praecipio ergo sub anathemate, nulli extradare hunc librum, sed posteritas sibi servet, et si aliquando fors inciperet scriptura deficere, de novo pariari sibi curet; in paribus tamen, si quis desideraverit, concedere poterit, aut coram legere. Ita praecipio scriptor hujus et parens posteritatis.

Al-Torjae 20-a Januarii 1732.
B. Petrus Apor."

[...]

Ezeket írá Altorjai báró Apor Péter azon kötet elejére, melybe két latin munkáját másoltatá; a harmadikat, a magyart, mely az Upor ivadéka nevét fenn fogja tartani, nem hitte méltónak, hogy ama "családi hagyományához" sorolja.

A maradék nem úgy ítélt. Apor történeti munkái elpendűltek; a Metamorphosis a szó teljes értelmében köz kincs lőn. Méltán. Nyomorú viszonyaink tehetik csak érthetővé, hogy mindeddig nem a sajtó útján.

A hazai történelem mély ismerete s az a nemes közlékenység, mely mind azt a mit bír, köz tulajdonúl tekinti, s mit a Királyhágón innen csak kivételesen találunk - erdélyi barátaim szívességéből Aporra nézve is egy csomó becses adatot juttata kezemhez, az író hibás tételeinek helyreigazítása végett. Föl lesznek használva, de nem itt. Itt hadd álljon az író a maga valóságában. Ő nem a köz bírálat, hanem családa számára írt; ne bolygassuk sírját azért, hogy nevét tapossuk.

Apor barátja volt a tudományoknak s a tudomány embereinek: mutatja az a jellemző levelezés is, mit életében még Timon bocsáta közre (Antiqua et Nova Hung. 218 l.) de valamint a köz életben, tele a gyönge ember gyarlóságai- s tévedéseivel. Loyális, vallásos, hiszékeny, mind ez mértéken túl; vall, tesz és állít dolgokat, miken legalább álmélkodni fognánk, ha az író naiv őszintesége hagyná. Így nem haragszunk, nem kárhoztatjuk: megmosolyogjuk. Megismertet gyöngéivel őmaga, s elnézzük. Nem akarja palástolni, elhazudni őket: elénk tár mindent becsületes egyenességgel, ahogy ő maga tudja vagy hiszi.

De az a ki megtudja a mit kell választani: sok becses adatot talál e téves felfogások s hibás combinátiók szövedéke mögött. Az egyoldalúság szempontja sem teszi megláthatlanná az igazságot. Aztán e tátongó mélység két világ között, e világforradalom, mely az ősélet rengetegeit kalangyákba törte, hogy majd, kőszenűl, legyen mi mellett fűtözhessék a didergő utód - szóval: az áthidazó korszak az ó és új állami élet között, melyben Apor élt, s mely hazánkban még egy Tacitust vár, mély fájdalmával és gyilkos ecsetével - sáppadt lenyomásként tűkröződik azon elbénúlt téveteg világban, mit Apor, hasonló színekkel, egyes eseményekre tördelve, vázol.

Apor munkáit, az eredetiek holléttéről tudomásom nem levén, egy halmaz hibás és csonka másolatból akarám összeállítani, hónapokon át gyötrődve s gyötörve, segélyűl, barátaimat: midőn nmélt. gr. Mikó Imre úr baráti szívessége a fölebb említett (a szerző által hitelesített) másolattal meglepett. Az egyetlen teljes példány ez, mert 1732-őn túl is, mind végig, folytatva s toldogatva, különböző, s néha vajmi gyarló kezek által. Tekintsen meg bármely egyéb másolatot az olvasó - a Nemzeti Muzeumé teljesen használhatatlan - látni fogja, hogy históriai irodalmunk e gazdagodását azon férfinak köszönjük, ki, az egykori közélet koszorús gondjai között is, nem lankadó híve volt mind annak, a mi a haza ügyére vonatkozik.

A Metamorphosist csak idegen, régibb és újabb másolatok egybevetése után adhatám. Az a függelék, mely Cserei Mihály töredékes megjegyzéseit adja (444-484 l.) rendesen az Apor neve alatt kering, élén az Apor bevezető szakaszával, ámbár szerzőjöket a szöveg is elég világosan mutatja. Csereiről azt mondja, 303 l. Apor: in plurimis me juvit in catalogo nostro tempore deficientium; eme jegyzéseit a Metamorphosis első dolgozására tette, s a szerző felhasználta; de a mit Cserei zsémbes őszintesége kimond, enyhítve s itt-ott elhallgatva. Hogy az olvasó lássa,miként: tevém a szakaszok elé a megfelelő lapszámokat.

A XVIII század első felének sivár irodalmitörténetét egy jelentes névvel gazdagítja e kiadás.

Bánfalva, Augustus 31. 1863.
K. G.