Bevezetés

E munka a magyar szerzői jog életben levő anyagát a gyakorlati használatra is alkalmas módon adja elő. Magában foglalja tehát az anyagi jogon kívül az eljárási szabályokat és az életben levő nemzetközi szerződéseket is. Mondani sem kell, hogy a bírói gyakorlatra különös gond van benne fordítva. A meglevő jogállapot megismerésénél inkább is erre van szükség, mint az elméletre, amiben mértéket tartottam.

A reformkérdésekre is ki akartam valamelyest terjeszkedni, de ebben két akadály is állott előttem. Az egyik e könyv szorosra szabott terjedelme. A másik élő szerzői jogunk különös állapota.

Az 1870. évi németbirodalmi Urheberrechten, ennek 1876. évi két pótlékán és az akkori idők jogfelfogásán épülvén fel, a mi élő szerzői jogunk nem illik többé egészen a változott idők nagyon sokban más, de mindenesetre fejlettebb forgalmához és igényeihez. Ennek a szempontnak munkámba vegyítése azonban csak zavarta volna élő jogállapotunk helyes megértését.

Kétségtelen, hogy szerzői jogunk sok tekintetben már anakronizmus. Amihez járul még az is, hogy a nagyobb európai országok - hazánk, Ausztria, Németalföld és Oroszország kivételével - már sorra az 1886. évi berni szerzőjogi egyezményhez csatlakoztak és ennek előnyeit élvezik.

Különösen érezhető volt mindez a jelen munka elkészítése közben. Ismételve előfordult, hogy ott, ahol a magyar bírói jogalkalmazás a mi 1884. évi törvényünk szövegét még nem derítette föl egészen, a mi törvényünknek alapul szolgáló 1870. és 1876. évi, már halott németbirodalmi törvény értelmezéséhez kellett fölvilágosításért visszanyulni, vagy pedig a jogtudományosság újabb megállapításaihoz fordulnom.

Ebből lehet megítélni e mű létrehozásának nem közönséges nehézségeit, de ez szolgáljon mentségül fogyatkozásaira is.

Az életben levő magyar szerzői jog rendszeres egybefoglalásáról és gyakorlati értékű magyarázásáról lévén szó, 1884. évi szerzőjogi törvényünk volt munkám alapja. Attól, akármennyire csábított is a fejlettebb szomszéd jogok vonzó látványa, eltérni nem lehetett. Ettől egyébiránt az olvasó érdeke is eltiltott.

Mi sem hasznavehetetlenebb mint az olyan jogi munka, ahol az élő jog megismerését minduntalan az óhajtandó jog motívumai zavarják s így tulajdonképpen sem a gyakorlati jogásznak nem szolgál helyesen, sem a törvényhozónak. Ettől tehát óvakodtam.

Helyette inkább arra volt gondom, hogy a meglevő joganyagot tisztán és lehetőleg gyakorlati állapotában tüntessem föl. Hogy emellett kivált a mi szellemi forgalmunkban annyira fontos ausztriai és német birodalmi szerzőjogi törvények mai állására is egy-egy pillantást kellett vetnem, ezt is a sűrübb forgalom gyakorlati szempontja indokolta.

Ez az oka a történeti és elméleti rész rövidre fogásának is. Ezekben is a mellőzhetetlenre korlátoztam magam. Bővebb elvi elgazítást általában véve csak ott függesztettem a szöveghez, ahol a gyakorlati használatban figyelmeztetésre volt szükség. Avagy ahol valamely tisztázatlan kérdés kívánatossá tette, hogy az érdekelt ügyfél, az ügyvéd, kivált pedig a bíró egy már jóval fejlődöttebb jogállapot megállapodásaira legyen tekintettel.

Vallom, hogy az élő jog, még a kódexek vaskerete közé szorított jog is, bír bizonyos autonom fejlődési képességgel a gyakorlatban. Mint ahogyan az élet sincs soha megkövülve, amelynek a jog szolgálni tartozik.

Budapesten, 1908. márc. derekán.
A szerző.