Bevezetés

Minden időben, minden a hazáját hűn és valódi bensőséggel szerető honpolgárnak, elvitázhatlan érdeke van, sőt kötelessége is, hogy ismerje azon nemzeti törvényeket, melyek nemzetének sarkalatos jogait tartalmazzák, s a melyek épen azért alaptörvényeknek neveztetnek.

A jelenben azonban épen rendkivűlileg nagy fontosságú szükség forog fenn aziránt, hogy ezen alaptörvények mindenikünk előtt részletesen ismertek legyenek; ezen ismeret a mostani időkben valódi életkérdésül levén tekinthető.

Mindenikünk előtt nagyon is ismeretes lerajzolhatlan szenvedéseivel, előszámlálhatlan jogsérelmeivel azon 11 évi szomorú időszak, melynek küszöbét csak imént hágtuk át.

Ezen hosszú évtized alatt nemzetünknek ezredéves alkotmányos élete megszüntettetett; a nemzetnek annyi koronás fejedelem által esküvel szentesített politikai szabadsága érvényen kivül helyeztetett; mindazon törvények, melyek önállásunkat, politikai létünket biztositó nemzeti jogok felett a fejedelem, és nemzet között valódi viszonyos, két oldalu szerződést képeztenek, egyoldalulag megsemmisíttettek.

Most azonban elérkezett azon idő, mely az elnyomott igazságot ismét visszaállitja, a jognak az ő elidegenithetlen érvényét ujra visszaadja, midőn a nemzet régi alkotmánya ismét visszahozatik az életre.

És e ténynél, melynek küszöbén még egy lehető szebb jövő kecsegtető reményei, egy átalános s alkalmasint utolsó nemzeti bukás kínteljes aggályaival a legelszomoritóbb, megrázkódtatóbb ellentétben találkoznak, e válságos, nemzetünk létére eldöntő perczekben, mindenekfelett azon kérdés áll elő, hogy melyek tehát azon jogok, melyeket a nemzet visszakövetel, s melyeknek visszaadásával kecsegtetnek bennünket; miben áll azon politikai szabadság, melyre a nemzet ezredéves gyakorlat alapján igényt támaszt; és miben rejlenek azon nemzeti szabadalmak, melyeknek újolagos érvényesitésével ősi alkotmányunk ismét valódilag visszaállítandó lehetne?

Az ismeretes okt. 20-ki diploma oly tényezőül állittatott előnkbe, mely a magyar alkotmányt visszaállítja, életre hozza.

Tudjuk azonban, mikép az egész nemzet minden kivétel nélkül, tökéletes öszhangzással azt nyilvánitotta, mikép azt, mi azon diplomában igértetik, nem ismerheti el annak, mi nemzetünk ősi alkotmányát képezhetné; mikép azon jogok, melyek a diplomában tartalmaztatnak, távolról sem mindazok, melyek a nemzetet szerződésekben szentesített alkotmánya értelmében megilletik, s melyekre jogosultsága folytán jogos igényt tartani soha sem szünhetend meg.

Mi tehát az, mi e diploma tartalmában a nemzet ősi jogai közül még mindig hiányzik? Mi az, mi szentesített alkotmányosságunk kiegészitésére még kivántatik? Melyek azon jogok, melyek még vissza nem adattak, és a melyeket a nemzet folyvást követel?

Hogy mindezen - életbe vágó kérdésekre megfelelhessünk, nem máshova, mint egyedül csak országunk alaptörvényeihez folyamodhatunk. - Csak ezek adhatnak felvilágositást aziránt, hogy van-e a nemzetnek még azon diplomán túl is követelni valója, és hogy melyek azon jogok, melyek a nemzettől szerződés-törés nélkül el nem tagadhatók s meg nem vonhatók.

Ime! mily nagy fontosságú ok, hogy a jelen válságos korszakban alaptörvényeinket ismerjük.

Azon okt. 20-ki diploma az alkotmányosság szelleméből kiindulván, a nemzetnek annyi éveken keresztül jogtalanul elvont országgyülésének létrehozatalát biztositotta - a mint összejövetelének határnapja már csakugyan ki is hirdettetett.

Mi leend ezen országgyülésnek fő hivatása?

Kétségen kivül az alkotmányozás, azaz ősi alkotmányunknak tökéletes visszaállitása, s ennek minden tekintetben valósitása.

És ez mikép lehetne eszközölhető máskép, mint egyedül az alaptörvények alapján - melyekben van t. i. az alkotmány megalapítva, és az összes alkotmányos jogok elősorolva? Tehát azokból kell az alkotmányozó országgyülésnek előkeresni azon elemeket, melyekből az oly hosszas ideig megszüntetett alkotmány ismét előteremthető legyen.

Mikor lehetne tehát az alaptörvények ismeretére nagyobb szükség, mint épen most az alkotmányozás perczeiben?

Ezen alkotmányozó országgyülésen a törvényhozóknak mindenekfelett arra kellend lelkiismeretes gondjaikat fordítani, hogy előállitsák és szentesíttessék azon biztositékokat, melyek jövőben a nemzet önállásának s függetlenségének jogait biztositsák, melyek a nemzeti jogok lábbal tiprását, a mennyire csak lehet, ezentúl lehetlenitsék.

Ily biztosítékok: a királyi eskü és koronázási hitlevél.

Miután ezekben nemzetünk ősidők óta nemzeti szabadságának legfontosb eszközeit vélte feltalálhatni, természetes, mikép legközelebbi országgyülésünk főbb hivatását is az képezendi, megalapitani, mikép szerveztessenek azon közjogi tényezők, hogy nemzetünk szabadságának teljes biztositékául szolgálhassanak.

Hogy megváltoztatható-e a koronázási hitlevél, hogy a 48 előtti legyen-e alkalmazandó, s hogy lehet-e és szükséges-e tartalmát ujabb pontokkal, a nemzeti jogok mindannyi ujabb biztositékaival szaporitani - mind oly kérdések, melyek a jövő országgyülésen mellőzhetlenek.

És ennek felismerhetésére, a kitüzött kérdések olyképi megoldására, hogy a nemzet jövője újabb veszélyeknek kitéve ne legyen, kiindulási pontokul mi szolgálhatna más, mint alaptörvényeink, melyek politikai létünket egy ezredéven át biztosították?

A 11 év szomorú eseményei után a nemzet és fejedelem között kiengesztelődésre leend szükség, mely a multakra a feledés homályát boritva, a jövőt tiszta derűben tüntesse elő.

E kiengesztelődés csak a koronázási hitlevélnek, mint viszonos, két oldalú szerződésnek terén létesithető. Itt kell a korona jogainak megalapíttatni, melyek a nemzet intézkedési és befolyási jogainak határait mérik ki; mig ott kellend a nemzeti jogoknak is szentesíttetni, melyek a koronára nézve viszonos kötelezettségekül szolgáljanak.

E határvonalak a korona s nemzet jogai között - ismét csak az alaptörvényekből láthatók.

Mily számos és mily fontos okok, hogy alaptörvényeinket ismerjük, hogy azoknak segélyével a teendők iránt tisztába jőjjünk.

Ezeket fogjuk a következőkben megismertetni.