Előszó

"Nehéz időket élünk", kezdhetném ezzel a közismert és kissé talán már el is csépelt félmondattal ezt a tanulmányt. Jól bevált formula, hiszen bármely időszakra alkalmazható. Azonban most, a Magyarországi Tanácsköztársaság hetvenedik évfordulójának évében ez fokozottan helytálló kijelentés lehet. Valóban nehéz idők elé nézünk, akárcsak tették ezt elődeink 1919-ben. Ők megvívták saját harcukat, melyből mi is erőt meríthetünk. Példát mutattak nekünk bátorságból, kitartásból, meg nem alkuvásból, és a szocializmusban való feltétlen hitből. Hősöket, példaképeket állítottak elénk, akiket tisztelni és becsülni lehet.

Jelen tanulmány célja egy ilyen - alig ismert - hős életének és munkásságának bemutatása. Egy olyan emberé, akit méltatlanul elfeledtek a történetírók, pedig tevékenységével kiérdemelte volna, hogy a munkásosztály élharcosai között emlegessék. Ez teszi most szükségessé, hogy jómagam, mint amatőr történész és zenekedvelő ezt a hiányt bepótoljam és bemutassam, hogy Horváth Jenő az egyszerű cigányzenész, hogyan vált a kommunista forradalom elkötelezettjévé és egyik fontos részesévé. Továbbá, hogy bemutassam életművének legfontosabb darabjait.

Felmerülhet a kérdés, hogy a hivatalos történetírásban minek köszönhető ennek a tehetséges embernek a háttérbe szorulása vagy elhallgatása. A Tanácsköztársaság bukását követő Horthy-rezsim igyekezett a forradalmi események szereplőit, ha egyáltalán szó esett róluk - finoman szólva is - negatív színben feltüntetni. A II. világháborút követő időszakban Rákosi Mátyás a saját 1919-es szerepét előtérbe helyezve tudatosan igyekezett a többi résztvevőt háttérbe szorítani, elhallgatni (még az olyan jelentős személyiségeket is, mint Kun Béla). 1956-ot követően a történetírók - lévén nem tartozott a forradalom vezetői közé - egyszerűen megfeledkeztek Horváth Jenőről és az ő tevékenységéről. Ezt a méltánytalanságot szeretném most ezzel a munkával orvosolni.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Horváth Lajosnak - aki Horváth Jenő még egyetlen élő testvére - a sok értékes információért, melyek az életrajzi adatok teljessé tételéhez nélkülözhetetlenek voltak. Köszönöm Bak Jánosnak a kutatásban való fáradhatatlan részvételét, és köszönet Tímár Gábornak a zenei elemzésekhez nyújtott szakértő segítségért.

Remélem jelen tanulmány is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a mai fiatalok is megismerhessék azt a sok küzdelmet, melyet apáiknak és nagyapáiknak át kellett élniük ahhoz, hogy egy igazságosabb rendszer: a szocializmus megvalósulhasson.

Szolnok, 1989. március 10.