A püspök: Makkai Sándor. A püspökfi: Szász Károly. A püspök 37, a püspökfi 62 éves. A püspök, mint iró, családjában - az én tudásom szerint - első nemzedék, a püspökfi harmadik. A püspök haladó gondolkodású, a püspökfi maradó, egy helyben csökönyösen megálló, holott a természet rendje szerint még haladóbb gondolkodás illenék hozzá. A püspök nem dicsekedhetik nagynevű ősökkel, a püspökfi nagyapja, Szász Károly, a 19-ik század első felében Erdély egyik legnagyobb szelleme volt, s talán elég annyit mondanunk róla: 1848-ban államtitkár a szép gondolatokban gazdag Eötvös József oldalán; apja, szintén Szász Károly, püspök, költő és műforditó, aki ifju korától haláláig a legnagyobb világszellemekkel (Dante, Shakespeare, Goethe, Byron stb. stb.) társalkodott s alkotásaiknak magyar földbe ültetésével halhatatlanitá a Szász Károly nevet.

A püspök megértő, befogadó képességű ember, a püspökfi megdöbbentő "visszafejlődés" a nagynevű, haladó szellemű ősök után. A püspök - halljatok csudát! - még Ady Endrét is megérti, mert meg akarja érteni; a püspökfi mindent elért, amit nagynevű ősök ivadéka elérhet (a legmagasabb székbe, a képviselőház elnöki székébe emelte Tisza István), igen, mindent elért, csak egyet nem ért el, azt, hogy Adyt - megértse. Erős a gyanum, hogy nem is akarja megérteni. Miért nem: erről később lesz sző.

Egyelőre, itt, az előljáró beszédben, állapitsuk meg, hogy az erdélyi reformátusok püspöke egy igen lelkiismeretes, igen alapos tanulmányra, ritka elmélyedésre valló könyvet irt Ady Endréről. E könyvnek fő cime: Magyar fa sorsa. Alcime: A vádlott Ady költészete. A könyv megjelent Budapesten a Soli Deo Gloria s Kolozsvárt az Erdélyi Szépmives Céh kiadásában. A püspökfi is irt egy 39 oldalas füzetecskét, amely a püspök könyvének sajnálatosan lelkiismeretlen, szüklátókörű és rosszhiszemű birálata.

Minthogy a még sokak által meg nem értett, mert nem is olvasott Ady Endréről van szó, senkitől sem kivánom, hogy megelégedjék ötven éves irói pályán szerzett hitelemmel: bizonyitani akarom, hogy a püspök könyve nemcsak igen lelkiismeretes munka, de szép és bátor cselekedet is, ellenben a püspökfi füzetecskéje lelkiismeretlen, rosszhiszemű förmedvény. Annyira rosszhiszemű, hogy, ha nem nézném nagynevű őseit, én is, mint ahogy ő kis betűvel irja: makkaizmus meg adyzmus, kis betűvel irnám: az egész füzet elejétől végig - szászizmus.