Bevezető

Az országgyűlések nemzetünk közéletének legfontosabb nyilatkozatait képezik. Tanácskozásaik és végzéseik mindenkor lényeges befolyást gyakoroltak a politikai és jogi, a társadalmi és műveltségi viszonyok alakulására.

Ennek folytán az államférfiú, ki a múltból átörökölt intézmények továbbfejlesztésének feladataival foglalkozik; a jogtudós, ki a jogi eszmék és intézmények kifejlődését tanulmányozza; a történetíró, ki a politikai eseményeket és a műveltségi állapotokat igyekezik felderíteni: egyiránt van utasítva az országgyűlések munkásságára és azok eredményeire irányozni figyelmét.

Ennek daczára a régi magyar országgyűlések mindekkorig nem képezték oly mértékben a nyomozások és tanulmányok tárgyát, mint ezt tudományos és gyakorlati fontosságuk kivánatossá tette volna.

Azoknak szervezete a XVII. századot megelőző korszakban kevéssé ismeretes, története nincs megírva, irományai nincsenek közrebocsátva. Sőt a törvények teljes gyűjteményét sem bírjuk kiadva.

E téren a XVIII. század végéig igen kevés történt.

Mátyás király 1486-ik évi törvénykönyve az első, mely - és pedig már két évvel utóbb - nyomtatásban megjelent. 1604-től kezdve adattak ki rendesen sajtó útján az országgyűlési törvényeknek, királyi aláírással ellátott hivatalos példányai.

A törvények gyűjteményének első kiadását (1584) Mosóczi Zakariás nyitrai püspöknek köszönhetjük. Későbbi, az újabb törvények hozzáadása által bővített kiadásai 1628-ban Bécsben, 1696-ban és 1770-ben Nagyszombatban láttak napvilágot.

Az erdélyi törvények gyűjteménye 1671, 1695, 1696 és 1779-ben jelent meg.

A magyar és erdélyi országgyűlések irományai és jegyzőkönyvei csak 1790 óta adatnak ki nyomtatásban. Ez előtt kivételesen és csekély számban láttak sajtó utján napvilágot; egyes országgyűlési irományok, a koronázási ünnepélyek leirásai, s újabb időkben összegyűjtve az 1618- és 1681-iki országgyűlési irományok egy része.

Végre az országgyűlések szervezetéről egy névtelennek 1728-ban, Tomka-Szászky Jánosnak 1789-ben, és ismét egy névtelennek 1791-ben jelentek meg önálló, bár inkább csak az újabb korbeli rendeletekre és gyakorlatra vonatkozó értekezései.

Kovachich Márton György volt hazai tudósaink között első, ki a régi magyar országgyűlések történetének felderítését és emlékeinek kiadását a történet- és jogtudomány legfontosabb követelményének felismerte, a teendőket ez irányban szabatosan kijelölte, sőt a nagy kiterjedésű munkát merész lélekkel magára vállalta és megindította. Szerény állású tisztviselő, - a magyar kamarai levéltár egyik igtatója - önfeláldozó buzgalommal szentelte életét ezen, s ezzel rokon feladatoknak; leírhatatlan nehézségekkel küzdve, gyűjtötte, hosszú évek során át, azon emlékeket, melyek a magyar közjog, s különösen a magyar országgyűlések történetével vonatkozásban állanak.

Nagy terveit, melyek a magyar törvények teljes gyűjteményének, az országgyűlési irományoknak és naplóknak, több oklevéltárnak, számos történeti és jogtudományi munkáknak kiadására terjedtek: eredmény nélkül ajánlotta a magyar rendek pártfogásába.

Mindazáltal az is, mit magára hagyatva, és némely lelkes főpapok - különösen Batthyányi József primás és Verhovácz Miksa zágrábi püspök - áldozatkész segélyezésével létesített, mennyiség és jelentőség tekintetében meghaladja mindazt, mit e téren előtte és utána tettek; több, mint elégséges arra, hogy emlékezetét a hazai tudományosság történelme kegyelettel megőrízze.

Országgyűléseink történetére nézve legfontosabb az 1790-ben közrebocsátott "Vestigia Comitiorum apud Hungaros" czímű munkája, melyhez (1798-1800) három pótkötet járult. Ezekben a magyar korona területén tartott gyűlések sorozatát állítja össze; közli az általa felfedezett törvénykönyveket - melyeknek száma huszonnégyre megy -, részben egyéb országgyűlési iratokat, részben pedig csak utal azokra.

Ezen és egyéb általa, úgyszintén halála után fia Kovachich József Miklós által kiadott munkái, végre gazdag kéziratgyűjteménye, a hazai köztörténelem, a jog- és alkotmánytörténet művelőire nézve mindig elsőrendű kútforrásokul fognak szolgálni, és szolgálnak főleg jelenleg, miután a Kovachich Márton által megkezdett munkát senki sem folytatta.

A magyarországi és erdélyi törvények gyűjteményének új kiadásai sem teljesség, sem kritika tekintetében nem felelnek meg azon igényeknek, melyek Kovachich előmunkálatai után jogosúltakká lőnek. Megemlítendő, hogy a horvát- és tótországi gyűléseken alkotott törvényeket csak legújabban Kukuljević Iván adta ki összegyűjtve.

Régi országgyűléseink irományainak kiadására senki nem vállalkozott; bár Magyarországban Gyurikovics György, Erdélyben Túnyogi Csapó József, gróf Kemény József és Trausch József, Horvátországban Kukuljević Iván jelentékeny kézirati gyűjteményeket állítottak össze.

Országgyűléseink történetére nézve, a köztörténeti és közjogi munkák mellett, Csacskó Imre, Czech János, Fabó András, Hajnik Imre, Horváth Mihály, Knauz Nándor, Salamon Ferencz, Szlemenics Pál és Wenzel Gusztáv dolgozatai említendők meg.

...