Bevezető

A hagyományos betűrenden alapuló szótárak mellett sajátos műfajként létezik az a tergo szótárak típusa. Ennek képviselői a nyelvi elemeket a végüktől kezdve sorolják betűrendbe, részben gyakorlati s még inkább tudományos céloknak megfelelően. (Az a tergo, ill. szóvégmutató szótárakról általában l. KISS 1991/2004.)

A magyar nyelv szavainak és toldalékainak a tergo szótárai (1968, 1969) mellett több fontos tulajdonnévi csoport hasonló feldolgozásai állnak rendelkezésünkre. A magyar névtörténeti kutatásokban kiemelt fontosságú korai ómagyar kor egyénneveinek szótára (ÁrpSzt., 2004) tartalmaz névvégmutatót, hasonlóképpen a korai magyar helynévanyagot tartalmazó adattári sorozat (HA., 1997-től), valamint a korai magyar helynévszótár (KMHsz., 2005-től) egymás után készülő kötetei. A magyarországi névvégmutató szótárak első képviselőiként pedig a történeti Magyarország 1773., 1873. és 1913. évi hivatalos helységnévtárainak az újmagyar kort átfogó helynévanyaga is rendelkezésünkre áll, önálló szótárak formájában (HAJDÚ 1987, 1989, 2007). Ezek a munkák adott időszak adott névtípusának teljességre törekvő névanyagát teszik vizsgálhatóvá a tergo formában.

Mindeddig hiányzott azonban még egy fontos tulajdonnévtípus, mégpedig családnévanyagunk hasonló feldolgozása. Ennek kézenfekvő alapjául KÁZMÉR MIKLÓS Régi magyar családnevek szótára című, a történeti magyar - magyar nyelvi eredetű, természetes keletkezésű - családnévanyagot jól reprezentáló munkája (a továbbiakban: CsnSz., 1993) kínálkozott. Amikor a családnévvég-mutató szótár készítésének gondolata megfogalmazódott, nem számolhattunk HAJDÚ MIHÁLY Családnevek enciklopédiája című, a mai magyarországi családnévanyag gyakoribb családneveit tárgyaló, megjelenés előtt álló munkájával (2010), illetve az alapvető forrását képező magyarországi népesség-nyilvántartási adatbázis felhasználásának lehetőségével. KÁZMÉR MIKLÓS szótárának feldolgozása a magyarországi családnévanyag csupán egyik, de legfontosabb részlegének, a történeti magyar családnevek állományának vizsgálatára biztosíthat lehetőséget.

Jelen munka a Régi magyar családnevek szótárának sajátos feldolgozása: címszóként feltüntetett családnévadatainak a tergo rendszerű közreadása. Az önálló címszók esetében ezt egészíti ki a névadás feltehető motivációjának, azaz szemléleti alapjának - egységes rendszerbe foglalt, kódolt - megadása, valamint az első előfordulás évszáma. Az utaló címszók e kiegészítő információk nélkül, utalóként szerepelnek itt is. A Régi magyar családnevek névvégmutató szótára ilyen értelemben tehát a kötetünk alapjául szolgáló mű, azaz KÁZMÉR MIKLÓS családnévszótárának kiegészítéseként, sajátos tartalomjegyzékeként használható. A CsnSz. forrásértékű és igen nagy anyagát teszi a maga módján hozzáférhetővé, kereshetővé és áttekinthetővé; önállóan is, de teljes haszonnal a felhasznált művel együtt alkalmazhatóan. A feldolgozott névszótár anyagáról, szerkesztési elveiről a szóban forgó munka bevezetője ad kellő tájékoztatást (CsnSz. 4-8). A mű értékeire, hasznosítási lehetőségeire, egyúttal pedig a használata során észben tartandó kérdésekre, benne felmerülő problémákra a megjelenését követő recenziók is felhívják figyelmünket (l. FEHÉRTÓI 1994, JUHÁSZ 1995, SEBESTYÉN 1995).

KÁZMÉR nagyszabású névadattára a történeti Magyarország, illetve a magyar nyelvterület egészéről meríti anyagát, időben pedig a magyar családnévrendszer kialakulásának és megszilárdulásának korát, lényegében a 14-17. század folyamát öleli fel. Kitűzött célja szerint a magyar eredetű, illetve magyarból is származtatható családneveket tartalmazza. Széles körű forrásanyag feldolgozásán alapul, és a viszonylagos teljességre, a lehetőségek szerinti reprezentativitásra törekszik. A szócikkekbe felvett névadatok közt a latinos, illetve latin elemeket tartalmazó formák nem szerepelnek, ugyanakkor a szótárban szereplő adatok egy része is csupán potenciális, még nem feltétlenül öröklődő - azaz a szó valódi értelmében vett - családnév. (Bővebben l. CsnSz. 4-6.) Utóbbi tényezők azonban a szótár címszóállományát magát nemigen érintik, annak feldolgozásával tehát a történeti magyar családneveknek összességében megbízható anyagához juthatunk.

...