
CÍMLAP
Szentmiklósi Márton
Magánjogi esetek
ELŐSZÓ
Az itt közölt esetek tulnyomó részét - hol változatlanul, hol didaktikai
czéloknak megfelelően alakitva - a magyar és a német birói gyakorlatból
meritettem. Nem antiquált társadalmi állapotok jelenségei azok, hanem,
egy-két kivételtől eltekintve, a mi jogéletünk szemen-szedett megnyilatkozásai.
És mégis csupán a római jog ismeretét tételezik fel: kezdőknek szánt
példák, bár a haladottabbak is haszonnal foglalkozhatnak azokkal.
A praktikum haszna, vonzóereje ma már világszerte el van ismerve,
felesleges tehát e tárgyról tüzetesebben szólanunk. Szolgáljon már maga ez
a körülmény igazolására annak, hogy a tudományos buvárkodást egy időre
félretéve, egy esztendőt szenteltem életemből e szerény gyüjtemény
elkészitésére. Hiszen egy Ihering mondja világhirü "magánjogi esetei"
előszavában, hogy azt a fáradságot, melyet jogesetei kidolgozására
forditott, szebb czélra nem fordithatta volna! Arról nem is szólok, hogy a
concrét esetnek taglalása mennyire productiv hatásu, amiről magam is
meggyőződtem.
Vajha e kis füzet jó szolgálatot tenne a jogtanuló ifjuságnak, ugy amint
én szivből óhajtom!
Budapest, 1901. október hó. A szerző.