Előszó

Többször megtörtént bizalmas baráti beszélgetés közben, hogy a szó a világháborúnak azon részleteire terelődött, melyek itt Erdélyben játszódtak le. Ahányszor e tárgyhoz hozzászólottam, mindig élénk csodálattal láttam, hogy azok a kis mellékrészletek, melyekről én tudomással bírtam, nemcsak azok előtt voltak ismeretlenek, kikről korábban azt gondoltam, hogy ezeket legalább is ép oly jól ismerik, mint én, hanem azt is, hogy ezek az, előttem talán már csak megszokottságuknál fogva is, jelentékteleneknek látszó események, másoknak érdeklődését mennyire lekötik.

Röviden: Kezdtem meggyőződni arról, hogy az említett események nem is annyira ismeretesek, mint amilyeneknek én tartottam őket és hogy közzétételük jobban érdekelne igen sok embert, mint ahogy azt eddig hittem.

Elhatároztam tehát ezeknek megírását. De csak adat az, amit nyújthatok. Egyetlen tégla csak abban az óriási épületben, melyet a világháború történetének nevezhetünk. Semmilyen önállóságra sem tarthat e pár sor igényt. A már közölt s bizonyára még közlendő anyagnak szerves része lehet ez is, de elmaradása nem igen változtatná meg az egésznek képét. Amint azonban egykor jól esett nekem, a pesti palotákban, a Tordaaranyosvármegye területéről kikerült kövekre ismernem s "local patriotizmus"-omnak hizelgett, ha láttam őket, akként, ha másokat nem is, de az erdélyieket valószínűleg érdekelni fogja azon eseményeknek láncolata, melyek őket a rettenetes háború történetéhez fűzik.

Ha ezt az érdeklődést felkelthetem s valamennyire kielégíthetem, munkám és fáradságom bőven jutalmazva lesz.

Gyéresszentkirály, 1924. április havában.
Betegh Miklós.