Bevezetés (részlet)

Dolgozatom témája a határmentiség, határgazdaságtan és a határ menti kiskereskedelem térbeli jellegzetességeinek vizsgálata a szlovák-magyar határtérség nyugati felében. A téma kiválasztásánál és kutatásánál objektív és szubjektív okok egyaránt fontos szerepet játszottak.

A hazai határ menti térségek, határrégiók tanulmányozásához a földrajztudomány, a regionális tudomány, szociológia, kulturális antropológia, politológia, nyelvészet, diszciplínák egyaránt jelentős mértékben hozzájárultak, azonban a határtérségek gazdasági folyamataira, a határrégiók intra- és interregionális tényezőáramlásaira a közgazdaságtan és a regionális tudomány viszonylag kevés figyelmet fordított. Az emberek, a tőke, a különféle áruk és szolgáltatások a magyar határ különböző szakaszainál megfigyelhető eltérő irányú és volumenű áramlásának komplex vizsgálatával napjainkig adós a hazai közgazdasági és regionális szakma. A téma vizsgálata, összetettségéből, és többféle közelítési módjából fakadóan, nem valósítható meg egy kutatás keretében, számos különbező szakterületen tevékenykedő kutató együttes munkájával vizsgálhatók a határtérségek gazdasági áramlásai. Ezek a tényezőáramlások jelentős hatást gyakorolnak a térségben működő vállalkozások prosperitására, ezáltal alapvetően befolyásolják, alakítják az ott élők mindennapi életét, tevékenységét, térbeli mozgását. Dolgozatom gyakorlati részben ennek az összetett és összefüggő gazdasági rendszernek egy fontos szeletét, a határ menti kiskereskedelmi folyamatokat veszem górcső alá, feltárva annak napjainkban jellemző folyamatait, motivációit, és hatását a térség gazdaságára, kereskedelmi szektorára.

Az ország határ mentén található kistérségeiben élő mintegy 2,3 millió ember, a határok túloldalán élőkhöz hasonlóan, már a rendszerváltás előtti időszak kvázi zárt, és szigorúan ellenőrzött határai dacára jelentős kiskereskedelmi forgalmat generált az államhatárok túloldalán található jelentősebb piacközpontokban (városokban). A határközei térségekben élő 30 évesnél idősebb lakosság többsége számos emléket őriz még arról az időszakról, amikor a kétvonalas határellenőrzést és vámellenőrzést kijátszva kellett a határ túloldaláról különféle, otthon nem, vagy csak magasabb áron, ill. rosszabb minőségben kapható termékeket "importálni". A jelenség a '80-as évek második felében már akkora méreteket öltött, hogy az első hazai határ menti vizsgálatokkal is foglalkozó kutatási program, "A sajátos helyzetű térségek terület- és településfejlesztési problémái" című tanulmánykötetben Erdősi Ferenc a következőképpen fogalmaz: "Nagyon konkrét igény merül fel a kishatármenti kereskedelem minden fajtájával való behatóbb foglalkozásra. A hivatalos határmenti kereskedelem alakulásában is sok az irracionális, és a kellő összehangoltság hiányából adódó vonás, a spontaneitás. A határt átlépő tömegesebb és rövid időtartamra szorítkozó migráció sajátos, elsősorban az árucikkek eltérő árstruktúrájából, a nemzeti valuták cserearányaiból, az árak dotációs tartalmából, az eltérő devizagazdálkodásból és vámszabályból és csak másodsorban az árukat saját országban beszerezhetőségének hiányából indukálódó, elsősorban individuális és nem közösségi vagy éppen állami érdekeket szolgáló formája a bevásárlás, illetve szolgáltatások igénybe vétele céljából történik a szomszéd népek rövid időtartamú átruccanása során. Ezt a jelenséget többen bevásárló turizmusnak nevezik. Aligha lehet azonban egy gazdaságilag ennyire célirányos tevékenységet a turizmus fogalmával összekötni, mert inkább kivételes, mint általános az olyan "átruccanás", melynek programjában természetjárás, tudatos városnézés, szervezett vagy egyéni műemlék megtekintés, vagy éppen kulturális eseményeken való részvétel szerepel." (Erdősi F., 1988)

Jóllehet Erdősi már a '80-as évek közepén-végén felhívja a figyelmet a határ menti kiskereskedelem vizsgálatának fontosságára és szükségességére, a rendszerváltást követő időszakban a kutatási téma annak ellenére a háttérbe szorult, hogy a "Vasfüggöny" lebontásával és a határok könnyebb átjárhatóságával párhuzamosan a korábbinál is jelentősebb határ menti kiskereskedelmi áramlások indultak be Magyarország majd mindegyik határszakaszán.

Akkortájt, amikor a '80-as években Erdősi Ferenc fenti sorokat papírra vetette, jelen sorok írója kisiskoláként még nem érthette, hogy édesanyja miért adja rá a rég elnyűtt, kopott és szakadt félcipőjét, amikor Szlovákiába, "Komárnóba" ment a család vásárolni. A szokásos konzerváruk, tartósítószerek és egyéb élelmiszerek megvásárlása után a kisfiú megkapta új cipőjét a komárnói "Prior" áruházban, és meglepetten tapasztalta, hogy anyukája az új cipőt rögtön a lábára adja, és a régi kiszolgált csukákat pedig sietve a közeli szemetesbe hajítja, miközben a következőt mondja: "Andráska, ha megkérdezik a határon, mondd azt, hogy a cipőt tegnap kaptad Magyarországon!"

Mindössze szűk két évtizeddel később az előbb említett fiú már a globális világgazdaságba és az Európai Unióba integrált Szlovákia és Magyarország határ menti ikervárosa, Komárom egyetemének oktatójaként élvezheti a szabad munkaerő-áramlás minden előnyét. Bármikor vásárolhat (euróért) az egykori "Prior" helyén nyílt Shopping Centerben, és úgy viheti Magyarországra a megvásárolt árucikkeket, hogy meg sem állítják a szlovák-magyar schengeni határon.

[...]