nem akarok ötölni-hatolni
álszent ám szép hazugságokról
könnyedén dalolni
én mindennél jobban
beléd kívánok hatolni
de nem csak a számomra oly sok kéjt ígérő igéző öledbe
téged szorosan ölelve
de le még mélyebbre
nem kis részben de egészben
be egészen illatos bőröd alá
hogy ott éljek benned
végleg elérve hogy ezután
már soha soha el ne veszítselek
te szép egyetlenem

Meghallgatom az Enyém voltál, enyém leszel című verset.
Saját felvétel. Előadja: Pável István

Amatőr felvétel

Szeretlek

I.
Ha fele annyira szeretnél, mint én,
ketten írnánk életünkkel
a föld legszebb, legőszintébb
szerelmes regényét.

II.
Nem a vonzó, forró kéj keresése
hajtott nyitott öled közelébe.
Orrom a sötét szőrpamacs közepébe fúrva,
nyelvem az élet kapuján könnyedén túljutva,
nedves barlangodban ficánkol újra.
De jó, így franciásan összebújva!
Megduzzadva is kisajkad
ízlelőszervem féltve marasztalja.
Nem is fontos, hogy azonnal elsuttogjam,
mennyire szeretlek.

III.
Furcsán ég
szívemben a felismerés,
sokkal fontosabb számomra,
hogy mi lesz veled,
mint az, hogy megromlott életemért
cserébe, mit adsz nekem.

Búcsúlevél

Konok kínok közt haldokló remény,
remegő kezemben ázott búcsúlevél.
Szememből ömlő ösztönös könnyözön,
lapjait lelkesen öntözöd.
Meglehet, mint macska zsákmányolt egerével,
játszik velem a képzelet.
Arcod látom, melyet pír tüze éget,
zavartan a földet nézed, átkos döntésed magyarázod éppen.
Jeges kezével hírtelen kócos hajamhoz ér a feltámadó északi szél,
és legott, mint fagyott gyümölcs hull lábaim elé
a komor kétségbeesés.
Lám, új társam, mily hamar rád találtam!

Meghallgatom a Búcsúlevél című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Fister Vivien

Eszembe jutsz

 

Hűvös az éj, feléled a szél,
meglibben a gyűrött függöny nyitott ablakom előtt.
Kisszobámat betölti a friss levegő,
amely védőn körbeölel,
míg véreres kezével nyúl felém a múlt,
újra eszembe jutsz!

Amatőr felvétel

 

Meghallgatom az Eszembe jutsz című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Fister Vivien

 

Még most is

Ha tar koponyám mohával benőtt üregébe
ordítva benéz a szél,
majd ő is megül, elcsendesül,
mint a gondolat, mi mindvégig ott maradt:
lehet, hogy rég szemétre vetett a végzet,
de még most is szeretem szép Emesémet!

Ha tar koponyám                   Fotó Búsi Sándor

 

Két véglény

 

Ha lennénk véglény,
mint két apró féreg,
én akkor is keresnélek,
hogy melletted éljek.

Meghallgatom a Két véglény című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu)
stúdiójában készült. Előadja: Fister Vivien

Párját kereső bogár                          foto Búsi Sándor

Talán nem késő

mikor nem is édes nyelved mélyen a számba dugtad
gonosz alkoholgőzzel telített fejemet többször hátrahúztam
akkor még nem tudtam
hogy egyszer majd szeretni foglak
úgy ahogy soha senkit eddig még
most egyedül ülök ágyamon
hull a könnyem hagyom
mind fénylő gyöngyszem neked adom
s nem kérek érte mást
csak egy vad egymásba olvadó területfoglaló csókcsatát
szent ég mennyivel több kéjt adhatnék most
mint amikor még csak te szerettél

                                                                                     Fotó Búsi Sándor

 

Negyven éve még csak-csak volt... Amatőr felvétel

Szépségem

Nohát, nem áltatom magam tovább!
Azért lettem mára,
ily végzetesen szakadt,
mert a szépségem belülről fakad,
és egyre csak apad,
míg maholnap már
a kihűlt nyoma sem marad

 

 

Amatőr felvétel

Erotikus álom

hosszú körmű ujjak görcsösre gyúrnak fáradt izmot
húsba érve tépnek-vésnek
utat mutatva a parttalan szenvedésnek
rajtam fehér mész az élmény már-már elemészt
nem akarom de gyilkos karok az ágyról felrángatnak
pihenni sem hagynak
pedig még maradnék
hisz lépni sincs elég erőm
de valami hátulról belém döf
nógat hogy menj
ó nem Isten a tanúm
éled a gyanúm
mégsem mész
de tejszínhab finom édes
takarja csüggedt meztelenségem
hátulról ami taszít ami lök
két csodásan duzzadó húsgömb
micsoda öröm ahogy égetik bőröm
az izzó s így jó bimbók
nincs helye rajtuk lepelnek
mik irigyen akármit elfednek
formás női kezek
a hab alatt hozzám érnek
megkeresik a férfinép lényegét
erősödő vitézségem boldogan emeli fejét az ég felé
engem elönt a szégyenérzet
míg végre csillagok fénye égeti izzó szemem
már nem is hittem hogy ilyen is lehet

Lépés előre

Már nem fáj egyáltalán,
hogy csak barátként számít rám.
Én így is élete része leszek.
Észreveszem - mert résen leszek -, ha lehet,
és rendben előbbre lépek.
Tényleg, de szép lesz akkor az élet!

 

                Lépés előre                                                                                         Fotó Búsi Sándor

 

Korkülönbség I.

Szemedbe nézek,
mely mint két fénylő ékkő úgy ragyog,
elhomályosítva napot, csillagot.
Mint nehéz kéz csattan arcomon a felismerés,
Valahogy más ez a ragyogás,
mint amit egy férfi teliholdas éjszakán gyakran megkíván.
Ha jól emlékszem, nem túl régen,
tán húsz éve, ha lehet,
Korodbeli lányok szemébe ha néztem,
mást láttam, nem tiszteletet,
míg hallgatták szépen, értve a mesémet.
Azt kéne mondanom:
tévedés, én még erőm teljében vagyok!
De inkább hagyom!
Mert arra gondolok,
Megadnád talán, mit egy kissé korosodó,
Nem túl önző pasi kíván,
de érzem, és értem,
tőled ezt mégsem kérhetem.
Mire annyi idős leszel,
mint én most, mi lesz velem?
Nos... A legtöbb férfi
ezt a kort már meg sem éri.
Még vonzó nő leszel,
mikor várhatóan itt hagynálak özvegyen,
ha csak addig hozzám nem vénülsz.
De nem lehetek oly szédült,
úgy nem mehet el
csöppnyi eszem,
hogy ezt kívánjam,
kínáljam neked!
Az ember porszem,
mégis tervez,
készít gyönyörű tervet,
hogy legyőz majd sorsot,
de az akadály olykor oly sok,
mint most.
Van úgy, hogy nincs kiút!
Hátra se nézz,
fuss előlem dőre Szilviám!

Korkülönbség II.

a korkülönbség című versem megírása óta
mint megriadt madárraj szálltak a napok
nagyon hanyagul formázva egy békés félév képét
mint lesújtó pöröly
mely könnyedén elér
gyötör jó néhány változás
magas vérnyomás megtalált
mint annyi más szegény egyént
kit a sors megkísért
több terhet rakva rá
mint amit elvinni módjában áll
hosszú élet veszett reménye fáj
a véremben található cukor mennyisége
boldoggá tenne egy egész óvodát
ha svédasztalra teríthetném
lehetne róla szabadon venni
úgyis maradna nekem is elég
a legbántóbb változás
Szilviám versemet félre értve ma már magáz
igaz csak egyszer történt e szörnyű látomás

 

Mint megriadt madárraj...                                                                                              Fotó Búsi Sándor

 

Korkülönbség

Szeretsz, nem szeretsz?
Lehet, nem lehet?
Vásott agyamban nem járt még soha
ily gyötrően mostoha gondolat,
mely millió korbácsütésként szaggat szét,
mintha egyre látni vélném:
Maholnap már sírba szállok,
mindörökké köddé válok.
Hova lesz akkor színes álmod,
elhagyatva téped majd a gyűlölt virágot?

Maholnap már sírba szállok...                                                       Fotó Búsi Sándor

Meghallgatom a Korkülönbség című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Vida Beáta

 

 

Néhány év

Néhány év unt házasság súlya görnyedt vállaimat húzza.
Mégis, nejem kurta ruhájának ujja harmadszorra lebben,
amikor újra az ágyamra hull ma.
A dolgot értetlen szemlélem, nem értem!
Mi… közöm… van… nekem… az… egészhez?

 

Mi közöm van nekem az egészhez?                                                Amatőr felvétel

 

Kérés

máskor fáj bánt a bizonytalanság
de ez más
most ha látsz
kérlek ne szólj
ne mondd azt hogy eldobnál
csak csendesen mosolyogj rám
majd magamtól úgyis észreveszem
ha nem kellek neked
és valahogy majdcsak kiheverem
már az is gáz ahogy megaláz a nyílt elutasítás
de az hírtelen rám zúdítva
kínjaim feleslegesen megújítja
és elég lesz szónak
ha vágyaimra azzal felelsz
ajkaimra jeges csókot lehelsz
mint nyitott könyvben úgy olvashatsz bennem
a tévedés így már kizárt
nyugodtan várom végzetem

 

Barátom, te mit kérnél tőle?                            Amatőr felvétel

 

Ne mondd drága

 

ne mondd drága hisz úgy is hiába
hogy ne írjak neked levelet SMS-t
hogy ne jelezzem naponta ezerszer
megannyi apró jellel hogy így szeretlek
ne kérd szegény hogy a kacér fény
olykor ne csillogjon huncut szememen
a boldogságom ha látom szép mosolyod
de ha még tréfából sem mondod hogy imádsz
én elhordom irhám és nem látsz soha már
mert túl nagy a gát ami úgy közénk áll

 

 

                             Kacér fény                 Fotó Búsi Sándor

 

 

Doktor néni

Mondja kedves doktor néni,
amíg a vérnyomásom méri,
szabad a szédítően mély dekoltázsát nézni?

 

Meghallgatom a Doktor néni című verset.
Saját hangfelvétel, előadja: Pável István

Már két hete

Már két hete nem voltam nővel,
nem is bírok a férfierőmmel!
Üveges szemmel nézem,
ahogy az ablakom alatt
görbebotjára támaszkodva
egy néni szép lassan elhalad.
Hallgatok, bár a rosszabbik énem
egyre csak bíztat.
„Pista, tedd meg és szólj!
Mondd azt: anyó, az volna jó,
ha reszkető kezeddel
az enyémre támaszkodnál!

 

görbebotjára támaszkodva... Fotó Búsi Sándor

 

Add a kezed!                        Fotó Búsi Sándor

Add a kezed

Ha úgy érzed, hogy elcsüggedni van elég okod,
mert magányt hoznak a mindennapok,
ha érted már, ha érzed már,
hogy a napokban évek érnek,
és az évek egyre többet érnek,
és az évek egyre többet kérnek tőled, tőlem!

Add a kezed, ha elhiszed többet érdemelsz!
Add a kezed, ha elhiszed,
csak együtt érdemes élni, remélni!

Ha a mindennapok forgatagában
a hétköznapok sok-sok bajára,
néhány órás feledést remélve,
keddenként e klubba térsz be,

add a kezed, ha elhiszed többet érdemelsz!
Add a kezed, ha elhiszed,
csak együtt érdemes élni, remélni!

A remény a fény,
mely véd és ígér,
Kánaánba elvezet,
ha utadon elkísér
csak add a kezed!

 

 

Végső helyem

Mint az utolsó állomás, úgy igaz!
Lezárt sorsom miatt megszűnt a vád.
Nincs bennem vágy,
mely szöges korbácsként nógatna tovább,
sejtetve újabb szép látomást.
De miért is kellene egy hajtóerő?
Hisz arcomon csillogó, mennyei mosoly,
minden földi hívságról lemondva fekszem csendesen.
Lám megleltem végsőhelyem,
mikor szótlanul meztelen öledbe tettem
a nagy, kerek fejem.

 

                                                                                          Fotó Búsi Sándor

 

Ó hogy jár

ó hogy jár lép az én szép kedvesem
boldog vagyok ha elrévedve nézhetem
izgató dereka karcsú nádszálként lengedez
mint mikor pajkos lágy szellő siklik át a sekély tó felett
csodálkozom mennyi sikk mennyi báj
nem vitás ez az érzés sirály
nem is lelek benne én hibát

Ó hol jár, lép?                                                                    Amatőr felvétel

 

Meghallgatom az Ó hogy jár című verset
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Fister Vivien

 

 

Csap

szép fiatal csapos Tündém
bár sajnálkozom ifjúságom tűntén
mégis szörnyen gyötör a kíváncsiság
öt kecses halványkék eres ujjad
hogy ad gyönyört újra és újra
ha nem a söröscsap karját fonja
rózsaszín gyűrűként körül
és konokmód elszántan húzza maga felé
amíg a teli korsóról lecsurgó hab
nem jelzi ennyi már éppen elég

                                               Amatőr felvétel

 

Amatőr felvétel

Reményem

meghalt lám az utolsó esélyem
megcsalni készül
szárnyvesztett reményem
egyetlen szerelmem
még vissza sem nézek
elviszem magammal
mardosó emléked

 

Sorsunk

ha érzed
élted végleg összeomlott
és fontos kis örömöt lopnod
nos akkor
gondolj rám merészen
lehet
visszaad neked egészen
a százszínű enyészet

 

Miért

Már tudom, miért hevíti oly sok indulat
azt az anyagot, amiben lakom,
ami egy darabig még én vagyok.
Múzsám ágynak esett, lehet, igen beteg!
Bennem nő az elkeseredés,
mely sápadt arcomat pirosra festve jelzi
a hallhatatlan lélek éber uralmát romlandó testem felett

 

Andika akarom azt…

Andika, akarom azt, hogy karcsú lábad
lüktető vállamra tedd,
és a homlokodon végigfutó verítékcsermely
összekeveredjen csókom szétfolyó levével.
Fontos, hogy közben könnybe lábadt szemmel
gyakran élvezz el a nagy iramtól,
amit dőre korom
talán utoljára hajt ki belőlem.
Tudom, meg nem állhatok,
hisz hiába várnám a mesés holnapot.

 

                    Amatőr felvétel

Klára szűk ruhája

Klára szűk ruhája alatt több tonnányi remek falat dagad,
minden lépésénél rezgő bájának látványa idegeim cibálja.
Amit látok s amit nem, úgy hat rám,
mint egy nagy halom alapos fájdalom.
Igen, így van, roppant teste izgat, szinte bíztat!
De okos enged, hisz tartósan nem szenvedhet!
Elkészült a szuper tervem!
Nem gondolva az idegre,
majd felkapcsolok direktbe!
Érted teszem jó lompos,
te aranyos bozontos,
hogy rálépek a pedálra.
Aj hó, de jó!
Én, a vadászbajnok - teljes gázzal - hadba szállok!
Legfeljebb majd utána, magamat is utálva,
közben sűrűn dudálva,
zarándokként futok el Budára.

Meghallgatom a Klára szűk ruhája című verset. (HTML verzióban működik.)
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Ilyés Lénárd

Csókok ölelések

túl sok hosszúra nyúlt búban érlelt éjjen
sejlik át a felismerés
mint egy jogfosztott skót zsellér
nyakamban járom úgy járom önként
megsértve nem értve
a csókok ölelések álnok ártó földjét

 

   Pedig még ők is csókolóznak.                                     foto Búsi Sándor

 

 

Pici cici

mily izgik a picit parányi cicik
amik a szédítő bimbókról őrzik a titkot
azok miért is nyílnak a lázas számban
megszokott méretüknek több mint kétszeresére

 

 

               

Amatőr felvétel

 

Napból jött eső

Szerettem őt, ahogy csak egy vérbő, érző nőt lehet.
Fájt is a tréfás elutasítás,
bár karomba kapaszkodva, mosolyogva mondta:
„Akkor majd én is szeretni foglak,
ha a nap láztól fényes szeméből hideg eső hull alá.”
Most álok magányos szobám komor ablaka mögött,
és a kéklő eget szemlélem.
Egyedül nézem, ahogy az éltető
a gőzölgő napból tör elő.

Napból jött eső...                                                                                                              Fotó Búsi Sándor

 

Combod

mintha a testem a pokol legforróbb bugyrában égne
úgy felforrt a vérem
amikor végre
frissen gyantázott combodhoz értem

 

                                                           Amatőr felvétel

Ez még csak játék?    Amatőr felvétel

Még időben

 

ez még csak játék
gondoljunk arra
még időben hagyhatjuk abba
hisz a köztünk lévő aprócska láng
még nem veszélyes,
heve még nem éget,
csacska vízhangja
csupán az igazi vágynak
a magával ragadó sodró áradásnak
még néhány kámforként illanó nap
ó jaj én szédülten szeretni foglak

és ha te
nem úgy szeretsz majd viszont
ha látlak
ha nem nő az én kínom
és nem lehet majd soha
magamból kiírnom

 

Álmom

bánt hogy ma
eddigi életemhez hűen
szemlesütve szembesültem álmommal

ki fájó pofont vágott az arcomba
majd azt mondta
te csak ne nézd táncközben hullámzó farom
sem alig fedett kebleim játékos mozdulatait

 

                  Álmom                   Fotó Búsi Sándor

 

Ne legyek emléked

te érted édes leszek az éden
mely két kézzel szórja értékes kegyét
n nem is kell kérned leszek a párnád
vigyázom éjjel szerelmem álmát
elég ha akarod leszek az asztalod
boldogan tartom bódító italod
de lehetek nyári felhő
ha esel az ejtőernyő
vagy leszek a míves irodalom
rosszhangulatod is elzavarom
csak holnaptól ne legyek
téged végleg elhagyó emléked

 

 

            Éden                                                                                                    Fotó Búsi Sándor

 

Valikáról

nem nagy átok
hogy nem a tudományos hierarchia csúcsán állok
bár helyből egész jól deriválok
de azt mégsem látom
mi megy végre éjjel
gyönyörű fejében
mikor e modern nő
kéjtől aléltan hever egy meggyötört heverőn
csak azt tudom

ha kell évekig leásva a lényegig
jobban akarom szép testét karomban tartani
mint ahogy megpróbál magától messzire hajtani

Amatőr felvétel

Ha férfiként

 

Ha férfiként már ne tudsz felnézni rám,
úgy gyűlölj vagy vess meg,
akár egy rút pestisest,
de barátként tovább már ne szeress!

 

 

 

                   ...már nem tudsz felnézni rám...                                    Fotó Búsi Sándor

 

 

Fekete szoknyád mesésen kurta...                  Amatőr felvétel

Tündéhez

Rút, konok, kérges, szívem ha érez,
tiéd az érdem! Növekvő lázzal
nézem a térded. Izgató tájak!
Mennyekben járhat veled a társad!

Fekete szoknyád mesésen kurta,
mint irigy horvát vigyáz a húsra.
Nagy néha felfed, megmutat dúsan,
mindent, mi lelkem csalja a csúcsra.

Tekintetemet emelem feljebb.
Meglelem nemes, aprócska melled,
áttetsző felsőd védelme hanyag,
eldugva - Úgy jó! - semmi sem marad.

Magasba értem! Ravasz vagy érzem!
Tűzforró éjben kábultan nézlek.
Szép szeplős arcod eldöntve harcot.

Fizettet dacból kegyetlen sarcot.

 

 

tündérek ropják a táncot...                              Fotó Búsi Sándor

Ha nevetsz

amikor felém nevetsz
mintha kékeres angyalkezek
az égre írnák lánggal a neved
miközben a messzi távolban
boldogságomra válaszolva
vidám fanfárok hangja szólna
amihez bájos tündérek ropják a táncot
sugallva nyomban dobjak el minden
béklyózó láncot

 

Mirigyek

vallom(-)ásom
sírom
míg kéjjel éltem
és nem untam rábuktam
az édes testiségre
de mára
már nem küzdök álnok vággyal
a női mirigyek
zamatossá érett illatával

Meghallgatom a Mirigyek című verset.
Saját hangfelvétel, előadja: Pável István

d-mollban zenél...               Fotó Búsi Sándor

Hol a csend

Hol a csend d-mollban zenél,
és a semmi mesél
egy mesés regét,
hol a rend már messziről integet:
„Te küldesz, én megyek.”
ott vajon ki keveri ki
portrédhoz a színeket?

 

az őserő...                             Fotó Búsi Sándor

Nem leszek tovább

szép istennőm nem leszek tovább
az önmagát féltő érzékeny lelkű költőd
leszek helyette az őserő
a hűvös völgyben megbúvó tölgy
a védőernyőd
a világ súlyát is magamra húznám
és férfiként bármit elviselek
csak akként is szeress

 

Nyugodtság

 

valami nem várt furcsaság
egy tündérszép látomás ma rám talált
mint egy bátor kismadár görnyedő vállamra szállt
leigáz nyugalma nyurga hatalma
miközben elképzelem
édes végtelen szerelem
ahogy meglelem titkos búvóhelyed
és hű szolgádként végleg ott maradok veled

 

 

 

                                                                                 Búsi Sándor: Nyugodtság

Búsi Sándor: Gyermek

A magány

Hol van már a magány ártó mérge?
Vége! Mindörökre elmúlt végre,
csak az emléke lengi be úja és újra a múltam,
hogy biztosan tudjam,
mit is köszönhetek neked,
és mennyit ér lelked, mit jobb létet remélve rám bíztál?!
Bár féltőn vigyázok rád, én mégis…
Ha akarok, melletted tipegő gyermek vagyok,
vagy bátor oroszlánvadász,
esetleg a legnagyobb költő,
kit órákig hallgatsz szemlesütve,
sutba dobott, botor álmaimmal nevetve szembesülve.

 

 

 

Fotó Búsi Sándor

Halványzöld szemek

 Kedvesem halványzöld szeme
sosemvolt boldogságot nevet felém
madonnaarcán a tőlem mint holttól a bűn
oly messze tűnt lázas ifjúság örök fénye ragyog                                               
míg szirén hangján új szerelemről dalol
ezzel végsőkig feltüzelve bennem
a múló férfiasság mostanság
mindinkább szunnyadni kész parazsát.

 

 

Anita tanít a…

Mondja mester!
Minden rendben?
Igen, hiszen egyre
Anita tanít a szexre!

 

 

Amatőr felvétel

Szülinapodra

Egy égre mutató fallosz
egy lángoló pallos
határozottságával érzem
és botor módon próbálom
újra és újra a nevén nevezni
hátha elnézik nekem
amit e modern korban
az igazgyöngyként
összefűzött szavak
értékvesztése nélkül
már nem is igazán szabad
talán mert rút hazug ajkak
mint tengerbe vetett
üvegdarabot a hullámok
oly illetlenre formálták
e néhány szó valóságtartalmát
mégis csak így röviden:
NAG…………………………
……..YON…………………..
……..….SZE………………..
…………….RET……………
………………….LEK………

 

Már nem fáj

már nem fáj egyáltalán
hogy csak mint barát számít rám
én így is élete része leszek
mert résen leszek
észre veszem hogy lehet
és csendben előre lépek
tényleg de szép lesz akkor az élet

Amatőr felvétel: Fény az alagút végén

Szeress!

ha azt mondod, kedvelsz                      én szeretlek
ha azt mondod, szeretsz                       én imádlak
ha azt mondod imádsz,                        én istenként imádlak,
ha azt mondod istenként imádsz,          az istened leszek…
                                     Csak tényleg szeress!

Amatőr felvétel

egyszer eljön ő... Fotó Búsi Sándor

Tudtam

minden idegsejtem sejtette rég
és súgta-búgta újra és újra
hogy egyszer eljön e nő
aki a megfelelő erővel feltölt
míg az átkozott
kárhozott korral rám hozott
hideg mindennapok kemény éjén
lágy fényként átragyog
és dalol dalol hogy itt vagyok
ha hagyod
betöltöm kéjjel
az éned a lényed az éjed
ha akarod csak add a karod
én vezetlek
mint álmos vakot a szebbjövőt látó
csak légy elég bátor
hogy most itt rám bízd
árván maradt röghöz tapadt magad

 

Kígyó

Kígyóméregként árt szívemnek az átkozott szerelem,
de semmi baj, kigyógyulok belőled hamarosan szívem!

Búsi Sándor: Hajnal kígyó

Menü

Angyal bögyölő? Hogy mondhatsz ilyet?! Fotó Búsi Sándor

Rántott leves

ha a szexuális vágyad tárgyát formázó bombázót
mondjuk az Anitát akit úgy kívánsz
addig bombázod míg engedve igent regél neked
és látod szép arca lángol
így végül habozás nélkül a bugyit
és minden egyéb ruhát lerántod róla hírtelen
majd nem sajnálva rá a kellő energiát
a kellő helyen addig irritálod
amíg eléred a kellő levesesedét
máris kész az ebéd első kívánt fogása mára

Túrós angyal bögyölő

rántott leves után ajánlott kivált
ha nincs víz a mosdásra
előbb vagy utóbb
majd fájón látod ahogy nő a károd
mikor a nem túl angyali bögyölőd
a melegben túrósosodni fog
így jobb ha magadtól elhatározod
mert nincs más esély
hogy munka nélkül más legyen az ebéd
második fogása mára
mint a nem túl elbűvölő
túros töpörödött angyal bögyölőt

 

 

 

Kinek használ

Neked sem jó,
nekem sem jó!
Akkor mégis kinek használ
az állandóan köztünk lévő,
velünk élő haragszom rád?

 

Kitették a szűrét... Amatőr felvétel

A szerelemről

Gyermekként félve az apadó szavaktól,
szédülten kérdezem magamtól.
No lám, jó komám, érted-e,
mily végleges a végzetes szerelem,
amely egy marasztaló, mély verem,
ha merek, ha nem merek
mindenképp elnyel majd engemet,
mint egy álnok,
szélesen nyújtózó árok,
melynek a szélén töprengve járok.

Mégis, eb, aki érti!
Végzetes szerelem?!
Járhatok kopottan folyton a nyomodban
én, a kevély, kemény legény roppantmód sajnálom,
rád hiába vágyom.
A vesztemet kívánó rózsaszínködödet sehol sem találom.

 

A szerelemről, Ő vajon mit mesélne?              Fotó Búsi Sándor

 

 

A szépség vízét kiitta...                                 Fotó Búsi Sándor

Egy tucat kétsoros

Attól mindig zavarban van,
ha bugyija az avarban van!

Megbámulják Gizikének izgó-mozgó fenekét,
ahogy földig lehajolva fen ekét.

A helyzet apropója,
hogy nem apró az ő popója.

Azért kapott tevém léket,
mert felidéztem szépemléked.

Eljött ím a nemek kora,
amit kívánsz, nem ekkora.

A szépség vizét kiitta. Nincs vita!
Legjobb nő itt a Brigitta!

Akkor szép a leányálmod,
ha mosolyomat benne látod.

Az a remek csikós kanca,
valakinek csiklót ad ma.

Azért rövid a kantárja,
mert izgatottan a kant várja.

Mongol nagylány szája tárul,
pedig nem beszélek én tatárul.

Ez a vonzó kóristalány,
terjeszti a kórt is talán.

Azért, mert az emlőd ily termetesre megnőtt,
még ne játszd nekem a nagy delnőt.

 

Meghallgatom az Egy tucat kétsoros című verset.
A hangfelvételt készítette és előadja: Fister Vivien

 

 

 

II. ERRE-ARRA TÉVELYEGVE

 

Csak alkalmi munka

holnaptól napi 5 szem keksz sok lesz
mert nem lesz steksz sem szex
hisz nem maradhat elegendő erő
ha a gyatra
kétkezi munkára kiírt pályázatra
a gazda nem ezt a választ adja
maga látom bátor
hogy ide jelentkezni mer
mától alkalmazva

Alkalmi munka                                                                                                                 Fotó Búsi Sándor

 

Fájdalom                   Fotó Búsi Sándor

És mégis

Néha ránk ront a rossz,
kérges kezében rozsdás gyilok.
Kínos, ahogy kínoz, fenyeget.
A gyenge máris segítségért remeg,
gyáva nyúlként próbál
nihillel bélelt üregébe bújni,
amely olyan, mint a sír, mindegy bármi jön, megvéd bárkitől!
Sorstárs, tévesen hiszed,
hogy elég magad ellen emelned kezed,
és a végzet végre észre tér,
mert széttárt kezéből ezzel kitéped éles fegyverét!
Ki mondta azt neked,
csak ennyi kell és győz a józanész?!
Nem! Ne hidd! Ez a – nálunk magyaroknál –
valami ismeretlen oknál fogva
átkozottul népszerű dal túl hamis,
értelmetlenül szórnád szét
a reménynek forró hamvait!
Csak a kérges kezű lét ad egy csöppnyi esélyt,
hogy valóra válts valami fontos küldetést,
és leélj egy meg nem írt mesét!
Ember, bár a fájdalom fátylán nem is üt át mindig a miért,
izzon benned a felismerés: CSAK AZÉRT!!
Ahogy a cinege madár mondja; „élnikék, élnikék˝!
Mindenképp hinnikék!

 

Kit lekaszált

Kit lekaszált lazán undok halál,
azt már nem hajtja vágy,
és nem éri vád,
hogy valamit rosszul csinált.
Lehet, hogy boldog már?
Talán, pont úgy, mint aki végleg hazatalált.

 

Fotó Búsi Sándor

Meghallgatom a Kit lekaszált című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Vida Beáta

 

Robban a bomba

Álmos reggelbe nyúlt az este,
mikor rideg ágyamban fekve,
korunk kihívásainak rejtett értelmét keresve,
lelkem legmélyét kutattam át.
Reméltem meglelem az okát, amiért a csalfa sors
naponta rak botladozó lábaim elé
pusztítást ígérő bombát,
míg körülöttem rendre a rontás izmos virágai nyílnak.
Egyre ürülő zsebemmel elszenvedem,

hogy jól fizetett „közemberek”,
addig hoznak törvényt és rendeletet,
míg nem marad ház vénülő fejem felett!
Persze, méltatlan lenne bármely fejükre olvasott vád,
hisz ők az ország legjavát akarják!
Talán azért, hogy elrakják!?

Naponta szembesülök vele, hogy nyomorra születtem!
Minden hiába, mindennek az a vége,
a szenvedés nem, csak az élet véges!
A meteor a vízben sebbel-lobbal nagyot csobban.
Ám, ha a bomba robban,
attól dől minden romba nyomban.

 

Álmos reggelbe nyúlt az este...                                                                                       Fotó Búsi Sándor

 

Piramis

Á
ÁR
KÁR
A KÁR
VAK ÁR
ÉVA KÁR
HÉ VAK ÁR
.A HÉV A KÁR
MA HÉV A KÁR
Ó MA HÉV A KÁR
JÓ MA HÉV AKÁR
JÓ MA HÉV AKÁR A

 

 

Eljött....                                                                Fotó Búsi Sándor

Vajon mért

Vajon mért mért rám az ég ily sorscsapást
mint a kínzó vágy
mely szüntelen űz tovább
hogy több legyek hogy több legyen
földhöz ragadt magamnak
ha egyszer úgyis ha e tény bús is
végül - mint a nagyok - mindent itt hagyok
vajon mi a végső ok
amiért úgy törtetek hogy majd megveszek
és mi az amiért oly csekélynek látszik az elég
mi súgja azt az oly kevés
mit a lét már eddig is adott
amivel - okkal vélhetném - már eddig is elhalmozott
sok félénk kérdés de miért
hiszen a választ kudarcaimmal együtt temetik mellém
mellénk mikor mindent elvesztünk
és örökre elveszünk
ha szól az Úr elég eljött a vég
már elkésett a felismerés
hogy hinni kell és tenni kell
 

Maszekvilág

Mindent elsöprő, elemi erővel becsülöm őket,
a szép, vonzó nőket,
akik tisztán látják, hogy nem igazán érdemes,
mégis - igen érdekes -
a tisztesség talaján oly szilárdan állnak,
hogy az embert gyötrő, őrlő munkába
mindig mosolyogva járnak,
ahol durva tulajdonos főnökök mindenkit bátran megaláznak,
akit az égető megélhetési kényszer kapzsi kezük közé vezérel.

 

                               Elemi erővel...                                                                                    Fotó Búsi Sándor

 

 

Az anakonda

Azt mondja a nagy ronda anakonda:
Azt nem gondolta volna,
hogy rémes vétkem én azzal védem,
libbenő farkára csak félve léptem.

 

Éjjel

más az az éjjel
amikor a nap lábujjhegyen a horizont alá oson
míg a korán feljövő csillagok
könnytől csillogó szemmel búcsúztatják a napot

tényleg más mint most
mikor a hold friss sírom felett ragyog
míg fölötte halad gyalog
s mint boldog gyermeknek apja gagyog nekem
s felém nevet
derék öcsém
te csendes mint az éj
ez már más sötét
mi felold minden reményt
mit elregélt sok költemény
fáj ez a hang
mintha az eldobott horog
sokadszor is újra a sebtől csúnya húsba akad
nem is kétlem érzem
a mélyben eltűnt a kéj
mindörökre eljött az éj
s elvesztem én

 

Más ez az éjjel!                                                                                                                                  Fotó Búsi Sándor

 

Menyét

Az a szemét menyét
becsapta derék menyét,
mert becsukva két szemét,
egész nap csak henyélt.

 

Halódó gyertyafény

Fáj a lét, mert, mint halódó gyertyafény
a nedves pincében, oly idegen és árva
a lélek e földön a szükségből magára öltött
nyálas testruhában,
amely néhány hibánkat elfed,
de hegységgé növeszt minden csöppnyi terhet,
míg végül a romlandó test lüktető vágyai
elűzik lelkünk illanó álmait.

A sötétség szorításában                                                                                   Fotó Búsi Sándor

 

Meghallgatom a Halódó gyertyafény című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja:Vida Beáta

 

Elévülök               Fotó Búsi Sándor

Kiadom magam

kiadom ronda goromba magam
minden átkozott kárhozott nap
mikor a papír elé ülök feledve hogy vénülök
és lassan a bűneimmel együtt elévülök
így egyre inkább mindegy már mire vár e betyár
gondolom s mondom az sem az én gondom
hogy ezzel nő a támadási felület
s így a sok végső soron nem üres ügyes
ellenséges érdek  siserehadat ellenem egyre nagyobb sikerrel vezérel
ha a sok bután elkövetett kitárulkozás után
maradna egy csöpp esély egy kis reménysugár
hogy hiába vétkezek valamit így is elérhetek
míg egyre múlnak unalmas hetek
én tervezek hogy elvesztem ezt
és fizetek azért hogy elérjem e célt
így már tudom jól van hogy holnap
könyv alakban kiadom magam
megcsúfolt elveimet
el nem ért terveimet
őszinte verseimet

 

 

 

Kívánság

amikor a jóság e velejéig romlott
világra - jobbító szándékkal - ráront
jaj nehogy az átkos valóság
ingoványos talaján járjon

 

 

Igen

Igen!
Naponta rebegek köszönetet neked, ó Istenem,
de jó, hogy nem teszed kemény próbának ki az én hitem!
Nem azért, mert végtelen haragodat félem,
de valami ismeretlen erő – talán a lélek – belülről vezérel
hogy legtöbb törvényed magamtól betartva éljek.
Mégis jogosan félek, ez még túl kevés a remélt üdvösséghez.

 

Hitem                                                                                   Fotó Búsi Sándor

 

Meghallgatom az Igen című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja:Vida Beáta

 

Műveimet idézi                    Fotó Búsi Sándor

Dózsáról jut eszembe

fejemen két soros szorosra fonott babérkoszorú
mint költő fejedelem ülök mereven
az elismerés nehéz arany trónján
míg műveimet  - kivétel nélkül szinte mind -
idézik országszerte szertelen
de mi van velem
pompás koronám formás homlokom körül
feszül tövisként szaggat bőrt húst
míg a trón egyre égetőbb
micsoda dolog az ébredő felismerés mérge öl
nem is szép nem is épp e karosszék
a színe sem arany tán véremtől haldokló énemtől
egyre veresebb barnább
mind jobban formázza már az izzó rozsdát
nem sok hódoló olvasó idéz sorokat versemből
hanem zord kritikus szerkesztő szól róla megvetőn
ó ez sem jó az sem jó
s ha lehet mutassam meg hol itt a vers
megkínzott fejem felemelem
hogy a szigorú valósággal farkasszemet nézzek
érzem nem vagyok költő fejedelem
csak Dózsaként szenvedek
mert a rímek térvesztését végképp nem szenvedem
ó jaj én bolond
bal kezembe tollat fogtam
szinte énekelve
nem érdekelve mibe kezdtem
most is hiszem
ha nyertem ha vesztettem
csupán ezt tehettem

 

Tél                                                         Fotó Búsi Sándor

Szélkerék

egy nap tán tegnap száz halk lila bolhaperc bizsergés után
újra visszaestem a csúnya
megszokott múltba révedő búba
az ám nem volt nagy talány azonnal tudtam
lám rám a rosszsors szeme most sem tekint máshogy
mint mikor keze megint megint
így vagy úgy feltör vadul egy új
észak kemény jegét sötét telét hordozó szél
ami ha kopár lelkemben valami élőt érzőt még fellel
mint vadállat úgy ordít rá
hogy utána még a hálál is szalutál
nehogy ő is kapjon tőle egy ipont érő dobást
féltő gonddal adja oda előre a dőre
mi csak későbbi sorsom volna

 

Taramm taramm

taramm taramm olyan e zaj
mintha maguktól elszállt elszánt kőfaragók vésnék az agyam
a kín érző testem felett száguldó lovak patáját idézi fel
rám tör a méreg magamon kívül kiáltanék
fáj a hátam a lábam a vállam
ELÉG
rút dolog az öregedés

 

Hazám, ez szíven talál...             Fotó Búsi Sándor

Méltatlan

tényleg rémes
mindenki mondja
testi lelki énem naponta ontja a könnyet
így könnyebb
csak sírok majd írok
- megfosztva haragtól -
magamtól magamról
arról akiért lassan a harang szól
tán haragszol rám Istenem
ki segít nekem ha te nem
jelezz mi itt a vád
a bánat mért ver nálam lazán tanyát
már régóta nincs munkám
az okát bárcsak tudnám
ekképpen tépelődöm éppen
mikor képernyőről árad az információ
ártatlant gyilkol golyó
többség ront kisebbségre
kivált ha cigány
a falon írás kínál halált
lám Hazám ez szíven talál
látnom fáj
mily orvul nyomul a nyomor
érzem szörnyű vétek
ahogy korog sok gyomor
értem már mily méltatlan dolog
ha csak saját rossz útra tért sorsomért
száll nem vidám imám a kék ég felé

 

 

Ha az élet

Ha az élet megannyi szennye,
a ragadós mocsokfolyó
már a gondosan bezárt ajtóm aljáig ér,
én a nyitott ablakom elé lépek,
hogy e folyam elől végleg kitérjek!

 

Alkony   Fotó Búsi Sándor

Küldetés

vesztett veszett hanyag anyagból
formázott vásott agyam észreveszed
mily remekül felmerül bennem
majd rendületlenül tart a csúcs felé
egy furcsán csúnya gondolat
talán kiderül sikerül
átvennie feletted az irányítást
míg kivont szablyáját rázva azt ordítja rendre
a nem lét megvéd mint nem rég az anyaöl
jaj megjön száz védekezőn feltörő emlék
mégis félek
hogy túl hamar elhagy szerves létem
mert az alkony durván rám ront
és elvisz mint Elvist egy kor egykor
így végleg becsődöl földi küldetésem
mert ezen a folyton forgó sárgolyón
el mit sem értem
bár reszketve remélve leéltem
sok tucat fájó évet
mégis bántó az észrevétel
téves volt túlélnem véres születésem

 

 

 

Tétova ötös fogat

tétova ötös fogat lassan tolat
nem úgy mint egy sebes vonat
nem is tudom ugyan hogyan
mégis kiverte a fogam

 

Korunk pestise

már nem is kiszera méra bávatag
csupán csak bágyadt tag
de nem baj agyon töcskölt
költőcske szerkesztőcskék
beállok önkéj a serbe
húzzunk új ruhát a versre
még van vagy tíz olvasú
juj míg mellső végtagjukba vesznek lapot
van kit nagyonütnünk
ne tűrjünk romboljuk szét
a bárgyú érzelmeket
mondjuk úgy helyette mek
veszettűz jó móka ez

Veszettűz jó móka ez!                                        Fotó Búsi Sándor

Elégek érted végleg!          Fotó Búsi Sándor

Öregszem

mint a legtöbb megtört
az élet kényes rémes hegyét megjárt egyén
a leszállóágban
hol az útja majd nem sokára
átvezet egy másvilágba
én is félve remélve visszanézek
hogy egy csepp örömet megidézzek
az elmém szent ég
a múltba réved
mennyi szép kép vonzó emlék
mit végig éltem nem rég
de jaj már lassan vár a nem lét
súgja egy hang újra újra
nem akarom tudni
így tagadom
bár ezzel magam is becsapom
minden nap nagyobbra dagad
annak az esélye
hogy hűlt testem lesz
ezer éhes féreg étke
vagy a mardosó tűzvirág
ki akkor is imád
egy forrón izzó csókot rám lehel
amitől lehet elégek végleg érted

 

 

e gyerek majd felnő...                         Fotó Búsi Sándor

Kiszámoló az életből

Egy      – megjöttem,
Kettő   – e gyerek majd felnő,
Három – páromat várom,
Négy   – eljöttél
Öt       – örökös jött
Hat      – már ő is nagy
Hét      – betegség
Nyolc   – zord öregkor,
Kilenc – vár a hideg,
Tíz      – tovább nincs.

 

 

 

 

 

 

Álmodom hogy álmodok

átkozott kárhozott dolog
álmodom hogy álmodok
rég elfelejtett meg nem fejtett önmagam
ki változatlan megmaradt
a selypítő selymes hajú kisfiú
ki a bűntelenségére még hiú
szól nekem nem túl kedvesen
haraggal vagy nem azzal
csupán csak méla daccal
mint egy régi barát
ki legyőzött magányt halált
míg újra visszatalált

A selymes hajú kisfiú Amatőr felvétel

nemsokára rá köszönt önre az öntelt érzés
elmúlik őszre a tavasz romlandó dicsősége
nem tudom azért eszi-e önt a méreg
hogy semmi sem maradt mi őrizné a nyarat
az élet ezer színét az ifjúság bolondos ízét
s mindent mit a végtelen érthetetlen képzelet
megőrizni érdemesnek talál
habár nem nagy talány
úgyis lekaszál a csontváztestű rém
ki nem nézi és meg sem kérdi
ki voltam rég mikor még ön volt én

 

Meghallgatom az Álmodom, hogy álmodok című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült.
Előadja: Mészáros Zoltán

 

   
   az ifjúság bolondos íze..  Fotó Búsi Sándor

 

Nyílt levél

Valaki szeret, van, aki utál,
ám a sas nem kapdos legyek után!
Inkább dicsér, semmint sért,
a csak bunkózni kész vélemény!

 

 

                         és ő sem kapdos...                                                                                                             Fotó Búsi Sándor

 

Reggel

Ahogy hullámot nem kelt
a befagyott tó felett
szilaj vadlóként vágtató szél,
oly reménytelenül próbál a nyújtózó világ
ökölbe szorult agyamba jutni.
Csak ülök az ágy szélén,
az órám már nem is berreg.
Feladta,
bár csak félig végrehajtva feladata.
Félálomban egyre csak merengek:
menjek, maradjak?
Ki tudná ezt megmondani nekem?
Belül az elcsendesült vágy
- ahogy én is - csak ül és vár,
hiszen addig minden mindegy,
amíg besurranó tolvajként
vissza nem lopódzik belém az élet.
Lehet, törvényszerűen ilyen a reggele
egy álmos, jelenkori rabszolgának.

 

                                                              

                                                               Búsi Sándor: Vágtatás

 

Nem tudom

Nem tudom ki mit árult el és miért,
de egy régi rendszer újra visszatért!
Egyre fájóbb látni, nyomort szül nyomor,
mind nagyobb úr lesz az éhező gyomor!
Mint a jég, úgy olvad a középosztály,
ahová oly büszkén tartoztál!
Az utcákon hajléktalanok hada nő,
míg csökken életünk színvonala!
Csak korhadt fa, mi idő előtt kidől?
Ha van munkád, nem kell félned semmitől,
mert biztos támaszt nyújt jól végzett munkád?
Mennyi új kérdés, túl sok fájó válasz,
mert az ember néha rosszul választ!
Szívesen elfutnál/bújnál, ha tudnál!

    Az utcákon hajléktalanok hada nő!!                                          Fotó Búsi Sándor

 

 

A mák

Jaj anyám, belátom, nincs mákom,
de nagyon sajnálom,
hogy az ópiumban már
túl kevés a mák!

 

 

Csak egy

A különben sem roppant gusztusos anyagcsere folyamat
minden zavarával ellátott-megáldott,
érzékeny, - sokszor félénk emberi - lény vagyok.
De a jó isten képére lettem teremtve,
így a WC-én - undortól telítve - nem magamat húzom le.

C!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!
sSksksksksksksksksksksksksksksksKk
aoAaoaoaoaoaoaoaoaoaoaoaoaoaOoao
ykyKykykykykykykykykykykYkykyk
gegegEgegegegegegegegegeGegegegeg
gagagaGgggagagagagagagAgagagagag
vyvyvyvyYyvyvyvyvyvyVyvyvyvyv

erererererererErerererRerererererererer
emememememeMemEmememememem
eberemberemberemBeremberemberemb
emememememeMemeEemememememe
errererererererErererereRererererererere

vyvyvyvyYyvyvyvyvyyyVyvyvyvyvyvy
gagagaGgggagagagagagagAgagagagag
gegegEgegegegegegegegegeGegegegeg
ykyKykykykykykykykykykykYkykyk
aoAaoaoaoaoaoaoaoaoaoaoaoaoaOoao
sSssskskskskskskskskskskskskkkkkKk
C!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!c!

Mégis, néha még nappal is, nyitott szemmel is álmodom,

hogy a világmindenség titkait kikutatva, az űr ura lesz, egyre tökéletesedő fajom.

      Az űr ura lesz egyre tökéletesedő fajom!

Fotó Búsi Sándor

 

Kandúr

Nagymamám öreg kandúrja

ráugrott egy őszes úrra,

majd a haját összetúrta.

Nagymamám öreg kandúrja...                                         Fotó Búsi Sándor

 

 

Katonanadrág

Tele volt sok katonanadrág,
mert parancsba hiába adták,
nem tudta senki, mi az a hapták!

Ember vagyok

Mint zabszem effektussal küszködő, sikerért egyre erősebben epekedő, akár egy hosszú ó oly korosodó távolugró, aki már futna is, bújna is saját sorsa elől - ahogy egy életfogytiglanra ítélt pesszimista elitélt -, hiszen mindkét előző kísérlete Moháccsal felérő kudarcnak bizonyult, mert az elugró jel előtt ért az ugrása véget.
Míg jóakarók alkalmi kórusa gúnyosan inti: „Vigyázz tata, nehogy rossz irányba vonszold magad már megint!”
Ő folyton arra gondol, nemsokára az utolsó esélyét játssza meg, vagy el, mint szenvedélyes játékos maradék bérét, a pénznyelő, nyerő gépen.
Eszébe sem jut, hogy a siker sírját az önbizalomhiány gerjesztette kétely ássa,
áldozatán galádul vigyorogva, olyan átkozottul mélyre, hogy a homo sapiens maradék reménye, mint csecsemő lába a 49-es csizmába bőven beleférjen.
Ekként készülök immár - ha pontos a hevenyészett számításom - harmadszori nekifutásra,
hogy egy alig használt papír elé üljek, és sokat bírált ízlésem szerint eltorzítsak néhány,
középiskolás korom óta, akár a nemiség oly erősen foglalkoztató gondolatsort, az emberi sorsról, és arról hogy - a csalóka látszat ellenére- én is csak érző, vétkes ember vagyok,
míg a körülöttem lévő, talán nem csak a számomra túl bonyolult világ számtalan halálosan marasztaló csapdát, kis hibáért is szigorú dorgálást kínál.
Mardosó kételyem mellett mért remélem egy őrült konokságával mégis, hogy a - sokat ígérő, mégis keveset adó - életben, nem csak a véletlen az egyetlen gyomorbajos döntőbíró, aki jogosan ítél - rettentő gyorsan és igazságtalanul - felettem, de valahol mérik az eredmény mellett azt is, hogy az utolsó közös vacsoránál a kőlevesbe ki mit hozott, mivel járult hozzá, hogy minél finomabb legyen a fő-szakács kóstolgatásai után, a részt vevők felének sem jutó étel a tálban?
Talán, az előbbi gyengéd légmozgás - mi remélem nem a huzat volt újra - azt jelezte, itt járt láthatatlanul az a ledér nőszemély, kinek ihlető csókjára régóta vár, gondoktól gondosan árkolt homlokom.
Esetleg - Nem is tudom. - ő súgta izgató szirén hangján olyan halkan, hogy szinte csak belülről hallatszott, mélyen a legtitkosabb, szinte már nem is emberi tudat alatt.
Most sírhatsz, majd írhatsz, de bátran hidd azt, egyszer eljön a te időd, ahogy egy korhadt fának is, mi hirtelen kidől.
Alig mozdult meg, egy a többinél korábban ébredő idegsejtem érzékelő része, mint jó távírász azonnal jelezte, hogy az adást - bár nem értette - vette.
Rögtön szólt az alegység ügyeletes agy, a nagy szerves mikroprocesszor:
„Csak fogj hozzá bátran, akár egy bak nyúl, ha mellé nyúl - könnyen hibázhatsz, végül is kétszer már úgyis megpróbáltad, és három a magyar népmesék igazsága.

Magányos harcos                              Fotó Búsi Sándor

Ki nem kockáztat soha, mert az életével nem, legfeljebb csak kártyán, gépen és a lovin játszik, még az is, mindent elveszthet, például az egész, senkinek sem kellő, kellőképp megromlott életét.
Míg a miden kori téttel egyenesen arányos a jogosan, ám hiába várható nyereség.
Az idő akkor is, mint inkvizíciós vallató bakó oly könyörtelenül halad tovább, ha magányos harcosként mindent csak túlélni kívánsz.

A mindennapi létben a könnyen elérhető tisztes döntetlen túl nagy luxus, ha tudjuk az elvesztegetett, körhintaként szédítő lehetőség túl nagy ár azért, hogy elkerüljünk néhány kijózanító pofont a sorstól, hiszen úgysem töltheti senki mindig mámorban a rendelkezésére álló hangyafarknyi időt.
Az ember oly kiszolgáltatott a szél-sors könnyen változó felszínt formáló szeszélyének, mint a kertben álló hóember a várható tavaszi olvadásnak.

Emellett oly sérülékeny, mint nagy sebességű vonattal, frontálisan haladó Match-Box autó, kit a sínek mentén kullogó hulladék fémgyűjtő megtalál. Ráadásul érzékeny lélek ad kéretlen segítséget, ha a fentiek ellenére, jól esik még élned.
Mert nem kísér, sértődés, féltés, féltékenység, harag, vagy a bármit megrontó indulat, mi érzelmi viharra várva, szunnyad frissen hűlt hamu alatt.
De vár még csüggedés, vesztett remény, betegség, üdítő magány után, halál, és egyéb ördögi nyalánkság, mi többé-kevésbé minden egyszerű embernek kijár.”
Egy hordó ó bor szédültségével szeretném elkerülni, hogy néhány nem túl komor sorom olvasása után, valamely egyén élénk képzeletében az a hamis kép ébredjen, hogy az élet szirupos lányregény.

A roppant követelődző igazság kedvéért, mint egy VB. döntő végeredménye említést érdemel, hogy túl sok egymással permanensen harcban álló ellentét pár gátolja az emberi tisztán látást.
Így megriadt madárrajként illan el a maradék esély, hogy az ember eligazodhat, a világban lévő csapdák, kihívások összefüggő rendszerén.

Jin és Jang Fotó      Búsi Sándor:

Ha úgy érzed, hogy sok sötét gondolat után, nem marad más szalmaszál, csak az emberi agy, mi még mindig adhat, egy icinyke-picinyke kiutat mutató tervet, mi teljesen más, mint a végső megoldás.

Az elme hűtlen gyermeke az ötlet, amit ha a megvalósulás reményének fénye el nem ér, semmit sem ér, mert a csüggedés sötét felhője von bénítóan szoros páncélt fölé, így rá előbb-utóbb sötét árnyék vetül, mi hű kísérője a fénynek, mint reménynek a csüggedés, rossznak a jó, napnak az éj, kevésnek az elég, múltnak a jövő, kínnak a gyönyör.
Az élet, s az öröm valahogy mégis, ellentmondásmentesen összecseng, mert a születés és elmúlás, csak együtt el nem múló, egyre magasabb szinten ismétlődő körforgás.

Ez az emberi lét céljának alfája omegája.
A kezdet és a vég, ami közte van viszont jó, ha mint egy Sztradivári annyit ér.
A valami csoda folytán még megmaradt józaneszem azt súgja újra és újra: „Élni csak hittel lehet, mi segít elviselni, ha nem túl ritkán bánt a szigorú világ.”
Nem az én hibám, hogy az ember oly sokszor gyengének bizonyul, mint dús lombú fiatal fa, mi nem képes dacolni a nádat próbáló, nyári szélviharral vékony törzse csak akkor marad ép, ha erős gyámkaróhoz kikötötték.
Az ember annyi különböző módon bukhat el, ki kicsit, ki nagyon, ki előbb, ki utóbb, mégis a legtöbben csak akkor, ha a halandó minden reménye régen veszve van.
Én váltig remélem, hogy sorsom eres kezembe veszem, mint gondos horgász a pecabotját, mikor egy méretes ponttyal készül hazafelé, megtisztítja damilját, a rárakodott hínártól, moszattól.
Mert a kosz, mint túl nagy összegű sikkasztás oly büntetlenül, nem juthat soha haza.
Az asszony, úgy is sajnálja a horgászásra szánt, eltarisznyázott drága időt, és egész délután, a stréber alaposságával arra készült, hogy valamit törleszt majd, a későn hazatérő férjének, a magány nyomott - bár megszokott -, hangulata ütötte lelki seb miatt.
Hiszen a seb után heg mindig marad, mint rossz emlék él mélyen a harag!
Így már érthető az alaposan tisztító mozdulat, ami kissé olyan, mint mikor az agyamból kitörlök minden negatív dolgot, hol nem maradhat más, mint legélesebb túlélő késem az életben , A POZITÍV GONDOLKODÁS, és néha, legfeljebb egy kis lelket mardosó kétely. Valóban jó ember vagyok!?

 

Az élet egy körforgás                                                                                                                       Fotó Búsi Sándor

 

Hány százezer

Hány százezer földi év szükséges
a Nap sebesen szárnyaló fényének,
hogy a mindenség kis részét bejárva,
eljusson egy másik galaktikába?
A parányi ember csöppnyi értelmével
szemlélgeti a világmindenséget.
Mennyi megfejthetetlen, vonzó titok,
dióhéj mit feltörni bírok?!
Olyankor az ember mit tehet,
ha már az értelem tovább nem vezet,
tisztelve nézni azt, amire nincs tapasztalás,
elismerni egy felsőbbség hatalmát?!
Igen, ez a hit, így már megismerem.
Én szívből hiszek benned ó, ISTENEM!

 

Búsi Sándor: Galaktika

 

Érzelem

Most, amikor már szabad sasként szárnyalhat magasba a gondolat,
a versekben büntetlenül megmaradhat egy-egy parányi régimódi érzelem?

 

Számtan

Nekem a 2*2 éppúgy egyre megy,
mint az 1+1,
ezt szégyellnem sincs elég időm, erőm,
mert a hasam egyre megy,
így nem lankadok, rohanok,
mert +6-ott az a 4-5 még murcis újbor…
Ó te jó ég!
Csak 3 lépés van hátra még…
De már késő!
Itt van, rám köszönt a nem várt áldás.
Nos, ez hasonlóan redves érzés,
mint amikor a halandó hírtelen rájön,
mert először számolja ki hideg fejjel,
hogy tehetsége alig ér fel
a céljai eléréséhez szükséges
mennyiség felével

 

Mértan                                                                                                                Fotó Búsi Sándor

 

Fénycsóva

Vékonyka fénycsóva
mutatott a célpontra!

 

Sitt

Leragadtam kívül maradtam minden sóból jóból
zár kattant bilincs csattant
becsukták előttem mögöttem az ajtót
úgy ahogy engem vertek mert mertem
okkal joggal bátran megaláznak
itt benn sötét van
nem téma mi lesz az ebéd
egyél ha jó úgy sem lesz elég
amit főztem
főztek megeszem majd
vagy a tányéron marad a falat
ahogy én is le/kimaradok az életből
a privatizáció helyett
csak a megélhetési bűnözés
jutott nekem
hiszen az nem kellett senkinek
nem úgy mint a kevély esély
mi sokszor másról szól mint a vétkezés
de ellopták elcsórták
előlem ismeretlen tettesek

Becsukták előttem/mögöttem az ajtót!                                     Fotó Búsi Sándor

akik ellen még körözést sem adott ki más
csak kit tőletek tart távol  a jéghideg rács
a lét nehéz ha a lé kevés  reményt megélhetést

epilógus
hol fát vágnak hull a forgács
hol az erő falat dönt nő a sitt megint
az élet megint hé ismét sittre mész
holló a hollónak nem vájja ki szemét
te szegény szemét dombra vágott személy
ne bántsd az ártatlan árvát a társad

 

Talicska

Csodálkozik, aki látta,
egyetlen tanítványa,
míg műszerét kalibrálta,
beleült egy talicskába!

 

Lakásprogram

Ha romba dőlne nyomban a lakásprogram,
hatás ellen az lenne a várható ellenhatás:
a sok-sok el nem adott lakás
évekig üresen állna.
Pedig, valaki azért is fizet.
Talán a jó vállalkozó,
ki hiába rótt le sok adót,
a cége mégis zörögve fújja a takarodót?
De nem ám, mert rengeteg volt munkavállaló
még ennél is rosszabbul járna!
Hogy? Nos, hovatovább
még az a rossz csizma sem kerül majd az asztalra,
ami egy bátor taxis több év hűvösért
emlegetett URH-án egy véresen komolynak szánt
mozgósítás során!

 

Búsi Sándor: "nem szép, hogy elveszett..."

Lencse

újévi 1 tál meleg lencse
olyan mint a rég várt rendszer
befalni bekapni igen nagy szerencse lehetne
mégis hiába ettem meg
remélve mint egy eszement
sajnos mégsem leszek okos milliomos
én a későn ébredő éhező fő
valahol messze fő egy tál lencse
nincs elég remény hány tál kell még
őszintén szintén ellopták előled a tányért
nem hiszem hogy ez mind ránk fért
keresem nem lelem az esélyt
nem szép hogy elveszett
 a veszettül vonzó három szó
oly jó volt míg megvolt *
a szánkon a számon vagy bárhol

SZABADSÁG  EGYENLŐSÉG TESTVÉRISÉG
így együtt ez a tím ím eltűnt
bár némi gúnnyal azt súgja énem
ha tévedek kérlek nézd el
most valóban nagyon szabadon
megfagyhat minden hajléktalan
vagy akár nem kéjjel de egyenlő eséllyel
testvérem még te is nyugodtan éhen halhatsz **

Megjegyzés
*E szép nemes eszme az emberi könnyel örömmel ritkán írt történelemben
  úgy hiszem, még nem volt sohasem teljesen beteljesedve
  hacsak nem egy sikeres forradalom győzelmi mámorral eltelt első perceiben
** Nemigen hiszem hogy ez mindig is így lesz!

 

Búsi Sándor: Fortuna

Lottó

mint amikor disznótoros kóstolót kapok
            legyőzik a finom falatok
                        és az otthoni ízek Igen, így lesz! –
a gondolatot hogy úgyis kövér vagyok
            én jól lakok
                        csak a csomag felénél
ébred a felismerés most már elég
            így tölt el a remény
                        ha veszek egy   lottószelvényt
és várom hogy hátha    Fortuna a céda
            rám mosolyog még ma
                        hinni szeretném szíve az enyém

lerágott téma hogy a jó
            egyszer elnyeri az aranyalmát
                        isteni jutalmát
csak pár szám ha eltalálnám
            gondjaim fele    nyugdíjba menne
                        azután mint kivert kutyák
keresnének maguknak
            meg nem unt gazdát
                        csekély pénz a lottó ára
amiért   belépőt válthatsz egy jobb világba
            és csak várni kell hittel
                        a nyereség bizonytalan dátumára
ami ha sorsod   mostoha nem jön el soha
            ám a remény    maga is  főnyeremény
                        általa a minden napok komor bánata
mint reflektor    fénye töri meg a sötétet
            hatósugarában visszatér a halódó
                                   színek varázsa

 

a munka a tanulás maga is lehet igézet
            bár nem tudod mikor lesz belőle hasznod
                        mégis érdemes lefogadnod
csak jó néhány lottóhúzás után te pupák
            ad még esélyt   a bűnözés
                        de ez csalóka ösvény
mert rá az önzés vagy a szükség vezet
            ki elindul rajta elveszthet mindent
                        sok-sok évre szabadságot emberi méltóságot
ez túl drága ígéret így csak a lottó marad
                        hetente kétszer háromnál több
                                   egy ötös találat

Színek varázsa...                                                                                                                                              Fotó Búsi Sándor

 

Csóró csók

kevés nem elég ha olykor csóró csók csattan
fáradt gondoktól rovátkolt ráncolt arcon
igaz az aki kapja örömmel hagyja
és könnyedén adja ki adja
majd szótlan egymáshoz bújnak  a fia s az anyja

 

Meghallgatom a Csóró csók című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Benkő Zsuzsanna

 

 

Második tucat kétsoros

Azért szeretem a rendelőt,
mert a rendőrök nem lőnek le a rend előtt!

Igen ösztönző hatású,
ha rá tüzel hat ágyú!

Taktikája azon alapuljon,
hogy az ellenség előtt lapuljon.

A kisegér még nem biztos, hogy agyonfagy,
ha a határban nagyon fagy!

Nem vitás, ki a hibás,
ha nem jön a prosperitás.

Azért jött be a malőr,
mert a bérgyilkos is amatőr.

A siker után, aki - bután - nem utál,
az gratulál vagy szalutál.

Átlátok az örök ködön...     Fotó Búsi Sándor

Megviseli a kanembert,
ha megeszi a camembert!

Még sok író is megsüvegelne,
ha rum lenne üres üvegemben.

Míg humorodat kiheverem,
a fejem addig ideverem!

Átlátok az örök ködön,
veled én nem közösködöm.

Hiszen látják sokan, mint sért eget,
mikor ok nélkül sérteget!

Meghallgatom a Második tucat kétsoros című verset.
A hangfelvételt készítette és előadja: Fister Vivien

 

 

III. AZ ELŐDÖK NYOMÁBAN

 

Disztichon

Nem tudom én, hogy mért ver a múltnak a lázas erélye.
            Méreg az ételben? Jó, ha vigyáz, aki él.
Fenn lobogó, bús máglya az éhség. Most veszem észre,
            biztat a gyomrom, hogy: hidd el, a gyáva ki fél!

Az utókorhoz

Kései kornak vándora, hozzád címzem a legszebb
versem, benne kevély mánész számít figyelemre.
Onnan küldöm az izzó hírt, hol a hajnali szélben
elhal az éjszaka halk szava, lángol az új nap az égen.

Pár lila tátika illata hirdeti, ékes a reggel,
míg rendőrök töltött fegyvere őrzi a rendet.
Őzike lábon futnak az őrült percek, a nász vár,
hogyha ma görcsösen összeborulnak a testek a járdán.

Asztali gépcsoda: százezer ember jár fel a netre!
Nézz oda, tétova térdei rogyva, de lépked a gyermek!
Ám egyszer felnő, és eljön a fény kora, szép lesz!
Mint zöld búza a magból, múltból sarjad az élet.

Emberi sorsoknak fonalát párkák keze tartja.
Ármány és kéj, végképp széttép Morta hatalma.
Meztelen érkezem egyszer Elízium árny mezejére,
lépteim ernyedt hangjai kérnek még ezer évet!

Bár hagyatékom nem lesz zord ércnél maradandóbb,
rímeim éhes garmada kongat néma harangot.
Kis levelembe temetve egy apró disztichon ül meg,
mennyit is érek e földön, majd ebből kiderülhet:

    Félhet az ember az elmúlástól, mégis az élet
        szab ki oly álnok adót, hogy belerokkan a váll.
    Lassan a testem a kortól görnyed, szép, igaz énem
        végül a mennyre talál, míg totyog okkal a láb.

Jó olvasó, ha a múltból hozta eléd e regélő
lelket a végzet, tiszteld benne az egykori élőt!
Hajdani korba tekintve te már készülj a jövőre,
és löttyints egy korty óbort értem le a földre!

 

Még ezer évet!                                                                                                   Fotó Búsi Sándor

Bűnbánat

Ma már a vágyam árt nekem,
reményem éltető
csendjében rég kevés a kéj,
megsértett énem ölt.

Rongy ármány jár a földön, és
ahogy a hűvös éj,
elvisz mindenemet, hagyom,
adom a bűnömért.

Rongy ármány jár a földön...                                                                          Fotó Búsi Sándor

Születés

Hajnali hűs amnézia vonta be szürke zománccal
régen a magzati kort, mikor olcsó létem a Földön,
ébredező terméke egy új és büszke románcnak,
várta a percet, az órát, hogy sora végre eljöjjön.

Kis szívem már akkor a bősz csatasorba beállott,
míg a Batallként elnevezett vezetéken a vérem
csöppnyi tüdőm kikerülve haladt. Más dolga ne fájjon,
jobb úgy! Önálló légzés híján gondtalan éltem,

míg körülöttem anyámnak érző teste megóvott,
rendesen ellátott mindennel, amit követelhet
- joggal - a szükség. Lám az idő a nagyúr, keze forró-
ígéret, nem hirtelen ébred a vágy! Növekedhet

később gyakran a(-)kár. Szűk lett egyszerre a magzat-
víztenger. Vonzott egy másik, szeretettől
duzzadó létforma is. Elkészültem a jajra,
és tűrtem, mint szenved anyám első menetemtől.

Mert e világra a fájdalom ártó mérge a küldő,
úttalan úton a testem elindult. Hívta az élet!
Várta az orvos, a nővér. Már kész a fürdő
- szólt egy hang. - Mért sírsz úgy? Élvezd, itt van az éden!

Sírtam, mint aki szenved a friss levegőn, ami gyorsan
körbeölelt, a tüdőm is megtelt, szívva magába.
Tudja a kánya a választ! Így jöttünk a világra?
Édesanyák, szemeinkből némán árad a hála.

                Úttalan úton...                                                    Fotó Búsi Sándor

 

Végzetes szerelem

Szép ez a lány, mosolyában megismertem a mennyet,
            mégis az bánt, hogy a tört életemért kapom őt.

Tört életemért kaptam őt, a lányomat                                           Amatőr felvétel

Ősz Fotó Búsi Sándor

Ő(s)z

 

mint fiatal buta őz suta kit fura ébredező ér-
zés űz hajt tova óh hova már a szem el nem is érhet
nem csoda úgy iramodsz oda hol a kevély lehetőség
vár hiszen árthat a sors de a rossz soha meg nem igézhet

furcsa a helyzet az ember a vesztes a harcban eleshet
gyakran a legszebb perced is éget a földön akarha-
tod másképpen mégis csak ha magadba emelkedsz
fel fel amíg csonkának tűnik a börtön alakja

múlik a félelem érdes mérge a bőrödön érzed
hogy nem is fájón teljesedik be a végtelen álom
megküzdhetsz a sötét vad erőkkel rögtönözéssel
élve a béred az életed éke ha végre belátod

már hol a bántó nappalok ártó gondolatokkal az elmén-
ket menekülni tanítják rossz hely az ott nem eléggé
fontos a béke ne tévedj mert valahol van a nem lét-
nek kijelölt pici kezdete hol jön a hirtelen élmény

nos pont most lépsz rajta te át kegyesen kecsesen nincs -
visszafelé út döbbensz meg hisz ténylegesen ér-
zed hogy a sárgás barna levél amely oly mereven ring
még az idén az avarba le hull  és vértelen elvész

mint a remény mit az élő hordoz zord kebelében
éledező szép múltba tekintő képek igent re-
gélő hangjai nélkül szétomló keveréke
múltnak a holnap az emlékek felidézgetik egyre-

-másra az érzést szép szeme fényét azt amiért még-
is szabad érdemes ártó szándékkal teli korban
őzikeként menekülni remélve a hajnali békét
míg teheted de az őszi avarban elfedi gyorsan

lépted az élted a múltad a sors míg  nem marad úgysem
más nemes érző lelkedből csak egy elsuhanó árny
hóna alatt viszi bűneidet majd megszabadulsz e
sok kínnal teli léttől végzeted ez buta jószág

 

Meghallgatom az Ő(s)z című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja:Szauter Dominika

 

Kísértés

negyvenes éveimet taposom régen de a láng már
legbelül úgy elcsendesül ártó nagy melegének
most csak a zord emléke mi éget majd feledékeny
elmém végül már nem is ismeri fel nem a láz vár

és csak a szárnyaim fáradt izmai jelzik a múltban
bírtam az éjben az égben a víg madarakkal a versenyt
állni igaz hogy vinne a szív ma magasba a percek
intenek arra feledjem mert aki fekszik a búban

egy párnán rágódva a tegnapok elfeledendő
ízein már a kaszásnak a csörgő lépteit érzi
még a pokol vértől maszatos csúf rémei nézik
és kérdik mire vársz te hamis jöjj mert elegendő

még az erőd hogy a földről feltörj jöjj ide várunk
itt közösen fogjuk mi az új szereped kijelölni
tudod nem is árthat a nemlét mert nem lesz kire lőni
majd a haragjának hamis átkát hős ki nem állunk

zúgták lent neked ártani vágyó árnyak az úton
úgy hogy tudtad a zajban a lelkedet égetik egyre
tétova csend az a legszebb perceidet élteti benned
jéghideg önmagad árnyát látod társtalanul most

mondd azt már nem is érdemes élnem nézd hamar elmúlt
hű az a nagy tűz hűs ma az érzelem képzeleted már
űz ide hozzánk hogy fáj életed észreveszed tán
úgy vonz téged a csend ami itt lesz és ha ma elfutsz

rémek elég legyen ártó gondolatokkal az énem
mérgezitek ti amíg magam is rút fényeitekben
látom a helyzetemet rágós csúf tényeitek nem
pontos tükrei múltnak a sorsnak ott van az élet

még ereimben lüktet a vér ami néha az arcom
vonja be pírral  még a halál kertjében is élet
ébred ahogy lehet és ez a zord természet igénye
nos nem a képzelet űz velem ártani kész a haragvó

elmét gondolatokkal felkavaró ravaszul bán-
tón kitalált tréfát de valóban igaz megesett egy
özvegy jött talpig feketében nagy szeretettel
és kegyelettel telve jelezve hogy oly makacsul fáj

még a halál de a jól átlátszó topja feszült és
vonzó udvarok szép bimbók kivirulva jelezték
győztes az élet súgja a lelkem furcsa egy emlék
mit felidéz ma az elmém rám várj újra derűs lét

 

Átlátszó topja feszül...                                                       Fotó Búsi Sándor

 

Meghallgatom a Kísértés című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Bede-FazekasAnna

 

 

Elveszett szüzesség

Szűzi szemérmed fényes igézet, a szégyened édes,
         véglegesen tovatűnt. Mért hiszem azt, hogy ez bűn?

 

        Elveszett?                                  Fotó Búsi Sándor

 

 

Nyári magány

vonz ez a nyári magány tavi békák éneke szól most
mollban a lelkem a hajnali békét szívja magába
míg üzen órák óta a láz és érzem a forró
éjben a vágyat amit nagy néha kibírhat az árva

csillagok fénye ma éget mint pici szúnyogok önző
csókja de viszket a jelzés ők élnek lehet újra
nem jön el értem e percek édes bús mohot őrző
illata már nos a sors oly jól kikeverte e furcsa

hangulatot nem távoli izzó fénye elrévedt
énem a földre lehozza a fák közt rám tőr eléri
két szememet heve hallani vélem ej érzed-e végre
béred elég lesz kérdezi egyre de lám jön egy égi

jel kín ébred a gyenge fuvallat hozza a fájó
lángot az érzést elmúlik túl gyorsan a földön
minden szépség hajt az erőm győzz mondja a táj ó
tudom még van időm lelkem köti dolga a röghöz

Nyári magány                                                                                                                   Fotó Búsi Sándor

 

 

Változás

A változás, ha erre jár,
az ajtónkon belép,
halk hangja sincs, ránk nem tekint,
nem kéri hogy: megérts!

Mert ő az úr, ez nem vitás,
az ember gyönge lény,
ha álmodik csak elbukik,
bölcsebb, ha nem remél.

 

Új év

Ónos eső ont könnyet, hűvös a szél jön az éjfél,
            vége az évnek, még várhat a durva halál!

Hűvös az éj...                                                                                      Fotó Búsi Sándor

 

Ébredés

Sokszor megtörtént már ó az a nagy csoda, rám szólt
mérgesen ébresztő órám: ébredj fel! A vádlón,
durván, foghegyről odavágott hang, a parancs fájt.
Míg engedelmes agyam, mint unt termés a narancsfát,
könnyen, búcsú nélkül hagy te el álmaim édes
nektárt kínáló erdejét. Kín, spártai élet,
mint keserű forrás vize árad a sírva köszöntő
értelem, ébredek. Ármány foszt meg a tiszta örömtől.
Nézd, a napok unalomtól terhes súlya alatt én
görnyedek. Árt minden nap. Álmom, csak te maradj még.

 

                              Ébredés                                                                       Fotó Búsi Sándor

 

Kései szerelem

Hősi eréllyel támad a végzet, a lelkem elégve.
Kínoz a régi szerelmek elűzött íze. Nem értett
fáradt vándor a lélek e földön. Az élet egy árnyék.
Rémes, az érzelem ártó, gaz, sunyi mérge eláll, és
tűnt érzéseim óvó leple ma féltve takarja.
Téved az ébredező szerelem, ha a végem akarja.

 

Fotó  Búsi Sándor

 

Őrült verseny avagy Még mindig savanyú a szőlő

úgy az első ér célba ha(-)mar(-)ha a második állva
            nézi a versenyt míg csöpp agya felveti hogy
vaj mért vágtat a küzdő csak nem várja a párja
            vagy hamis érméért vágya elkergeti most

Emlék

Szívem még ütemében a régi időket idéző,
jó vad, vérbő táncra ma képes, de vitézlő
kedve a szárnyát vesztett szürke madárra hasonló.
Már csak a múltja az élete párja, a drága, a vonzó.

Félelem éget, az éjfél nesztelen ül meg a csendben,
mint gejzír úgy tőr fel a sóhaj: rémes a helyzet!
Csendes az ágyam, mégis harcolok égi lidérccel.
Szép szeretőm emléke nyomasztó, mégis igézet.

                                    Vérbő tánc Fotó  Búsi Sándor

 

IV. ERRE-ARRA TÉVELYEGVE II

Minden soromban

Minden soromban
Amely+6-
6 *
téged nem a jól választott téma 6
hanem a szavak között mögött
megbúvó gondolat***

Megfejtés:
* „+” meg, mint műveleti jel, „-" elválasztó jel,
**, elnézést, de ilyen jelölés ebben a műben nincs,
*** a megfejtés negatív tetszési index esetén elfelejtendő.

 

Habár

habár száz hibánk
szőtt köztünk több viszályt
ma már tán elmondhatom
lassan véget ér az arasznyi élet
de a nemlétbe magammal viszem az emléked

Magammal viszem az emléked.                                                                      Fotó Búsi Sándor

 

Magamról

 

Megráz ma a fránya,
frissen készült tabula ráza!
Az a legszebb egész életemben,
míg mások hajszolták a pénzt, én mertem,
és máshogy tettem!
Botor módon rímeket kerestem!
Mint dőre ember egy beton útvesztőben,
úgy mélázgatok az okok egybefüggő rendszere felett,
pedig már-már minden egyremegy,
hisz gondolnom sem illene másra,
csak a késődélutánt zord
éjszakaként kísérő elmúlásra.
Lassan elhal a remény,
hogy megértsem végre, mennyit érhet
egy sikerekben fürdő élet.
Az örökké tartó éjben mindegy lesz végleg
a mardosó kérdésre a válasz:
Pistám, mond hát! Valami másképp is történhetett volna!?

 

Mint dőre ember egy beton útvesztőben...                                    Fotó Búsi Sándor

 

Oda-vissza csengetnek

Aj rakat merev kerek verem takarjA
aJ rakat merev kerek verem takarJa
aj Rakat merev kerek verem takaRja
aj rAkat merev kerek verem takArja
aj raKat merev kerek verem taKarja
aj rakAt merev kerek verem tAkarja
aj rakaT merev kerek verem Takarja
aj rakat Merev kerek vereM takarja
aj rakat mErev kerek verEm takarja
aj rakat meRev kerek veRem takarja
aj rakat merEv kerek vErem takarja
aj rakat mereV kerek Verem takarja
aj rakat merev KereK verem takarja
aj rakat merev kErEk verem takarja
aj rakat merev keRek verem takarja
aj rakat merev kErEk verem takarja
aj rakat merev KereK verem takarja
aj rakat mereV kerek Verem takarja
aj rakat merEv kerek vErem takarja
aj rakat meRev kerek veRem takarja
aj rakat mErev kerek verEm takarja
aj rakat Merev kerek vereM takarja
aj rakaT merev kerek verem Takarja
aj rakAt merev kerek verem tAkarja
aj raKat merev kerek verem taKarja
aj rAkat merev kerek verem takArja
aj Rakat merev kerek verem takaRja
aJ rakat merev kerek verem takarJa
Aj rakat merev kerek verem takarjA

HAS A SAH
JENŐ - Ő NEJ
ÚJ FIÚ - Ú IFJÚ
DÁRDA - AD RÁD
ŐSE ÓDA - ADÓ ESŐ
A HAMIS - SIMA HA
AKKORA - A ROKKA
TE NEM PÁL - LÁP MENET
A GAZDA MA - A MADZAGA
EDE LÉC A MARI - IRAM A CÉL EDE
KÉT RÉM KÉP KÖT - TÖK PÉK MÉRTÉK
EGER GÖRÖG NÉV - VÉN GÖRÖG REGE
JÉ SEJLET ERIKA ELEJE TÁG - GÁT E JELE AKIRE TELJES ÉJ
AA
G P
U Á
B C
A A
A A
B C
U Á
G P
A A

Szavak

Cigányútra szaladt,
és rajta évekig haladt a lenyelt falat!
Akarom, legyek hallgatag,
mint a zöldellő mezőn legelő öklelő barom!
Hagy kérjem, hogy feledjem végleg
minden kiejtett hangom,
mert bennük tisztán hallom
a nem ártó szándékkal elrejtett
bántó hamisságot!
Sok mondatom elölről kezdeném.
Belátva hibám, az összes imám újra fogalmaznám!
Az Úr legyen kegyes velem,
és ne legyen túl hamar szigorú ítélő bírám!

Öklelő barmok                                                                                                  Fotó Búsi Sándor

 

A boncnok éneke

Édesem, úgysem értheted,
mikor véget ért az életed,
beteljesedett végzeted!
Mondja a zord boncnok énekelve énnekem.
Megérti ezt e halott elme,
ha véget ér a halottszemle,
majd jóízűen kacsint erre.

Beteljesedett végzeted!                                              Fotó Búsi Sándor

 

Ez a világ

Előbb csalódott énemet bátorsággal telimerem,
majd elismerem,
az én hibám,
hogy elgyötörten erre a világra jöttem.
Ha tudom, hogy itt mi vár…
De álljon csak meg a halottas menet!
Habár nem ad vigaszt a gondolat,
mégis szent igaz,
nem tudom, hol is lelhettem volna egy másikat

Erre a világra jöttem...                                                                                                                    Fotó Búsi Sándor

 

Munka nélkül

bárhogy szánom minden idegsejtem szüntelen jelzi
rám szakadt belém ragadt
és mint mélyhűtött nitrogén úgy éget a szégyen
körülöttem a lég is fagyos ez ellen tenni bajos
hiszen mindent elvesztettem
mikor munkanélküli lettem
azóta – ó hava lett a becsület –
már a vak pók elöl is ellopom a legyet csakhogy egyek
tisztességem tüstént tovatűnt
mikor a szükség fekete állásba hajszolt
nem tagadom azóta csalok
havi nettó 24 ezer munkanélküli segélyt kapok
és – törvény szerint – ehhez majd 12-öt hozzá kereshetek
ó mily remek
eldobom magam
hogy ennyit még szabad
de ennyiből megélni
a sok törvényhozó biztosan nem érti
sehogy sem birok
mivel a félre tett pénz úgy fogy ahogy a remény
hogy egyszer még bejelentett állást kapok
hagyom hogy a zsebem húzza a diplomám
az eszem súgja ne ugrálj kiskomám
menj el drága alkalmi munkára
s ha valaki ezért megvet
e helyett munkát adjon vagy reményt
mert neki biztosan van elég
de nekem az is jó ha összejön havonta
260-280 munkaóra
mert ez ad elég esélyt
hogy a telet átvészeljem
amikor kevés az építkezés
ezért elviselem hogy két szeretkezés
között majd írtóra megizzadok
mikor a nyár ver közöttük tanyát
néha mint egy jól húzó igáslovat
egy másik cégnek hetekre bérbe adnak
s ha ott sincs elég szakmunka
majd a forró padláson üveggyapottal szigetelek
a boldogságban fürödve hogy ezt is lehet
vagy örömmel kubikolok miközben senkit sem okolok
s ha a cc-nél ahol figyelj api én napi 10 órát robotolok
a folyosón több nyíl mutat a wc felé
alatta az ötletes szöveg - ezt kapd ki öreg -:
"Aki nem oda jár az épületből ki lesz tiltva!"
így van
mióta nem vagyok meghízott megbízott osztályvezető
már ez is szükséges
mert mi van ha összeszarom magam
vagy a folyosót
most mondd
nincs tisztességem sem állásom tisztességes
sokan okkal gondolják
fogytán az emberségem
s ilyen állattól még ez is elvárható
hisz nem nyögöm az adót a jót
bár igaz, így majd nem lesz nyögdíjam
sem táppénzem nekem
és ha rémmesének ez még mindig nem elég
gyakran elmarad a fizetés
mert a főnöknek sincs elég
és még elnézést sem kér
mikor bemondja az okát
oly rémes a körbetartozás
bennem száz csúnya vakvarjúcska károg
te haver ez nem ezer az éves turáni átok
de megint a szopott fallosz rossz végén állsz most

 

Munka és otthon nélkül                                                                                                                 Fotó Búsi Sándor

 

Búsi Sándor: Forgás

J. A. után – szabadon?

hejh burzsoá hejh proletár
én pável istván itt vagyok
forog golyónk a sár nem áll
felettem sápadt csillagok
zord kor tanít most elnyomást
kizsákmányolást rút kevély
szeméten érett tudományt
bukott esély ne félj remélj
halott a táj nem ég a láng
hiába nézek ég felé
betiltva már mint ócska tárgy
jaj nem ragyog a tűnt remény

 

Attól

Attól mindig a szívem szakad,
ha látom, mit az erőszak ad!

 

Aszfalt

mint fényüket vesztett fagyott aszfaltburkolatok
olyanok lettek az egykor izzó érzelmeim
kihűlt a vágy az illanóálmok nem űznek tovább
a megvalósulatlan tervek egyre szorosabb páncélt vonnak körém
pedig a mozdulatlanság már majdnem halál
és lassan mindegy már
hogy a szélsors mily seprűvel kotor felettem
nincs már gyors változás csak lassú kopás
elért a mozdulatlanság
olyan lettem mint ti mint mindenki
nyertes is vesztes is
szilárd új aszfaltút választ el – köt össze minket így.

 

Ő is így gondolja!?                                  Fotó Búsi Sándor

Ostobaság

Nincs akkora ostobaság
melynek a látszatát
ne vállalnám
boldogan
célom
elér-
ése
ér-
de-
kében.

 

Múlt idő

 

Nem is oly rég, buta suhancként úgy gondoltam, hogy a múlt már lezárt. S', mint büszke nemesgáztöltés örökké állandó marad.

De mára, a kissé cinikussá vált lényem naponta látja, a múlt a jelentől miképpen változik, hisz minden perc valamit átad magából, egyéni, gyakran borgőzös hangulatából.
A vízszintesen eldobott tárgy végül kitérül a kezdő irányból, mert az erők dőre eredője, már nem a szándékra figyel, és a kezdeti igen, holnap nemet jelent.
Felnőtt fejjel naponta érzékelem, hogy a múlt történelme miként íródik át.
Minden jó szándék, emberi tisztesség látszata elbukik az üggyel.
Az úréval arányos, ahogy a szolga becsülete fogy, de ez, mint a korán érkező tavasz, senkit sem zavar.
Csak a legmélyebb a tudat alatt kiállt egy fájó hang:
segítség! Megöl e nem várt változás!
Ember, a fellegekbe csak ragasztott szárny emel!
A Nap, az izzó tűzgolyó mindent eléget!
Ikarusz, vigyázz a percek lesik hibád, mint jó vadász, mikor fegyverét célra tartva,
vár az alkalmas pillanatra!

A múlt a jelentől változik...                                                                                             Fotó Búsi Sándor

 

Forgószél

 

Mint lelkes forgószélben táncoló száraz falevél,
mi keresve helyét már-már földet ér,
majd e tervét látszólag feladva,
tör egyre magasabbra,
úgy keresem helyem az életben.
Néhány versembe bevéstem jó néhány mondatot,
ám a siker nem jár gyalog, ha teheti másfelé oldalog.
Mint egy kókadt libikóka,
billeg erre-arra a hangulatom,
ha arra gondolok, verseim majd mennyit nyomnak a latba,
a végső, nem várt elszámolásnál.

                Forgó szél? Legalább az fújhatna már!                        Fotó Búsi Sándor

 

 

 

Tagadom

tagadom a fejfájós másnapot
tagadom hogy más vagyok
tagadom hogy a nagy játékban
hol a mindenség a tét
hol minden szép cél
mit kigondol a merész ész az csak a győztesé lehet
tagadom hogy ott csak másnak osztottak lapot
amíg élek tagadom TAGADOM

 

Szellentés

Nézel, nézlek. Ki volt?
Nem én!
Én sem, hidd el!
Elhiszem, mégis érzem:
a szellentés
illata, mint nagy madár,
úgy száll
körülöttünk.
Jól belejöttünk!

Nézel, nézlek... Azaz néznélek, ha rajtam lenne a szemüvegem                                                Fotó Búsi Sándor

 

 

Mint minden

Mint minden értelemmel rendelkező lény, olykor én is elgondolkodom a lét rejtett értelmén.
Ültess egy fát, építs egy házat, nevelj minél több gyermeket!
Közismert e sablon, minek könnyen táruló csapdájába bárki beleléphet.
Akár te is, ha csupán a csillogva csacsogó felszínt szemléled, nézed!
Hiheted okkal, hogy ennél sokkal bonyolultabb e szigorú világ, ami ütésre készen, egyre egy szeges korbácsot tart kérges kezében.
Jaj lesz neked, ha elvéted a többség által kialkudott szabályt, és az élet nevű játékot rosszul játszod!
A valóság gyomorsav túltengésben szenvedő bíróként ítél, majd szadista ítéletvégrehajtóként gondoskodik arról, hogy tettedet sikerüljön minél előbb megbánnod, hogy legyen mit sajnálnod!
Úgy gondolom, könnyen elérhető dolog, hogy az élő tartós nyomot hagyjon, és utána minden más legyen, mint az üvegfelület, amin meztelen csiga végigmászott.
Nem kívánom, hogy mindenki hősként, még kevésbé, hogy antihősként élje le életét!
De mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy utána a világ egy kicsit emberibb legyen!
Ez adhat csak csöppnyi létünknek elég értelmet, hogy elviseljünk minden rosszat, mitől az akarat meg nem foszthat!
A legostobább gyakran ismételt kérdés a: „Miért?”
Az ember születésével megnyert egy értékes ajándékot, az életet.
Igaz, senki sem kérdezte: vajon akarja-e?

Naponta bántanak szörnyű emberek! Fotó Búsi Sándor

Naponta bántanak szörnyű emberek, rémes helyzetek, ezért vált az elkeseredés oly mély árokká, hogy az alját nem is látod már!
Okkal-joggal bánthat a fájó felismerés, a jó szándékod jutalma gyakran csak iszonyú megvetés azoktól, kik az élet súlya alatt görnyedve, korán öregedve, még csak nem is könnyezve mondtak le álmaikról sorban, és most azért mocskolnak téged, mert ébred bennük a kínzó felismerés, lehet másképp, és azt irigylik tőled, ami világítótoronyként látszik az éjszakában, hogy te még nem adtad fel!

De jól van ez így, vékonyka reményed éltesd, míg élsz!
Mint üzekedni vágyó baknak a nász, legyen fontos neked, hogy egyszer vele együtt temessenek, mert a legtöbb lábaink elé kerülő akadály, mint fodros csipketerítő az asztalt, úgy díszíti a pályát, és az élet ad elég esélyt, hogy az egyén, a jó és a gonosz által vívott harcban megtalálja méltó helyét!
Szédülten nézem a világban létező hibák halmazát, és nem boldogít a felismerés, még számtalan generáció előtt nyitva a lehetőség, hogy javítson valamit az utána következő nemzedék helyzetén!

A nagy(-)világ és én

Túl piszkos hely
            kényes énem
                        részére
                                   ez a foltos,
                                               kormos
                                                           nagy(-)világ.

Nem vitás,
            még azt is jól tudom,
                        hogy fényes szemében
                                   én csak egy piszok folt vagyok
                                               a sok emberi könnyel tisztára rítt,
                                                                       görbe körme alatt.
                                                                                  Így hiába fájna a realitás,
                                                                                              a megoldás az,
hogy csak
            igen rövid ideig
                        bírjuk elviselni
                                   a nagy(-)világ és én
                                               a másik testén, lelkén
                                                           lévő rút fekélyt!

 

Elmúlás

A nyugtalan mindennapok minduntalan
egyre mélyülő sebet vájnak belém!
Ahogy egy kis patak az átkos aszálykor apad,
vele fordított arányban dagad partja a törtető elmúlásnak.

Elmúlás                                                                                               Fotó Búsi Sándor

 

Szürkeség

Igen, nem?
Nemigen hiszem,
hogy a helyes válasz,
mint árva lányra a bánat,
oly tisztán rám találhat,
hiszen a kevély büszkeség
szülte szürke románc
sem fest másként,
mintha a feketén magányos éj
egyre egy frissen lopott fehér fénnyel
enyelegve keveredne.

Fehér fénnyel enyelegve keveredne!                                             Fotó Búsi Sándor

 

Hold

Tegnap éjjel, teli képpel, mint egy félénk kísértet lopakodott át piciny szobám megszokásból csukott ablakán, majd gyengéd, akár az összes halandóra a végállomás türelmével váró sír, oly hűvös fénnyel borostás arcomhoz ért a felhőtlen ég bús királya, a halványan sárga telihold.
A szerelemnél is édesebb első álmomból, ahogy a részeges keze eljár, ha úgy érzi, hogy galádul bántották, oly hirtelen felijedve, egy besurranó tolvajt formázó, mint a felhős ég, éppoly sötét árnyékot vettem észre, rosszabbik énem megismerésének döbbentségével, a jobbik oldalamon, a balon, a fehér falon.
Ahogy a jól fizető öttalálatos lottószelvény megvétele az utolsó előtti - különben ritka - józan pillanatban, oly jó ötletnek látszott egy ismert szőröző, okkereső riporternő alaposságával megvizsgálni a kissé újszerű gondolat valóságtartalmát, hogy a félelem, akár új szerető a férfiasságot, úgy edzi-e a bátorságot.

Valóban, mint eszméletlenül a sínek közt fetrengő részeg, én is elég merész lettem, hogy takaróm puha páncélját ledobva, mint egy reménytelenül jóindulatú úr, az anyagi gondokkal küszködő, dörzsölt csaló ellenében, akképpen váljak védtelenné a hajnali hideggel szemben és elinduljak, akár egy elhivatott felfedező, hogy megkeresem az ijesztő árnyék rémisztő eredetét.
A fejtörő rejtvény, sikeres megfejtése után, ezen éjszakára nézve, mint a szüzesség elvesztése, oly véglegesen felébredve, néhány igazán okos gondolat ébredt bennem arról, hogy olykor, a csak általam látott jó tulajdonságoktól teljesen eltelve, milyen nagy - remélem még szarvatlan - marha is vagyok.
Majd elmélkedtem azon is, hogy a valóság milyen más, mint egy furcsa árnyék a falon, mit a hold és a takaró incselkedő játéka okozott.
Az már csak hab a tortán, egy nem túl édes adalék, mindehhez mily könnyen adott kéretlen segítséget a képzelet, fokozva a várható hatást, mint jó katalizátor, mi segíti ugyan az átalakulást, de dolgozzon inkább más, hisz ő végül, akár a Simon Templárt alakító Roger Moore jólfésültsége öt perc verekedés után, változatlan megmarad.
Még jókora adag volt hátra a begipszelt lábon tántorgó éjszakából.
Talán három óra múlva, egy szadista tömeggyilkos kérlelhetetlenségével, és egy doppingoló súlyemelőként erősödő hangon, szólt volna az elektromos ébresztő óra, de addig az alvásra szánt időt, ahogy egy gondatlan gazdát a fortélyos szolga, oly ügyesen meglopva, leültem lazán egy fehér papír elé, amely tiszta volt, mint a frissen esett hó, légszennyeződés mentes helyen, egy magas hegyen.
E tenyérnyi lap oly kihívóan bámult rám, mint aki életében először szellemet látott, szinte hallani véltem, ahogy kérdezi: csak nem akarsz írni rám? Ne tedd!
Balgán azt hiszed, a világmindenség parányi részét megértve, eljuttathatod az értelem értékes tüzét a különben érdektelen embereknek?
Mint egykor Prométheusz, vigyázz te is az ő sorsára jutsz, ha magadat becsapva elhiszed, bármi fontosat megőriz egy védtelen papír!
Megőrjít, ha arra gondolok, én őrzöm majd rám bízott, a rossz lányok öleként táruló titkodat.
Én feleljek érte, mindez ne menjen, feledéstől fedve, közeli enyészetbe?
Nem túl nagy kihívás ez egy oly gyönge papírnak, mint amilyen egy fehér májú hölgy vágya, közösülés közben, hogy a földet elhagyva magasan repüljön?
Az érték még lehet szemét, mert minden szemét, ami nincs a helyén.
A legszebb lejegyzett irodalmi alkotás, olvasatlanul szintén az, mert még nincs, az őt megillető méltó helyén, sok emberi agyban, a lassan kialakuló köztudatban.
Ilyen és hasonló elkalandozó csacska, mert nincs semmi haszna, gondolatok között köszöntött rám a reggel, mikor is a hold sápadt fényét, mint bukott angyal a glóriáját vesztve, nyiladozó értelmű emberpalánta mindent tudni akaró kíváncsiságával figyelte, hogyan készülök fel fürdő szobámban, a mindennapi fullkontakt menetre.

                     Búsi Sándor: Fullkontakt menet, mehet?

 

 

Jó sorsomon elmerengve

Jó sorsomon kissé elmerengve,
gondolkodom azon,
mi lenne, ha egyszer végleg
elveszteném a szokott játékteremben
a cég havi veszteségét!

Már meg sem áll

ez oly kor hogy olykor
már meg sem áll a láb félve hogy félre léphet
pénzre vár a család  a lány egyetemre menne
a gének erre esélyessé tennék
de ez még kevés kell a pénz
épp ezért nem elég nyolc hónapon keresztül
a napi 10-12 munkaóra menni kell a hívó szóra

Búsi Sándor: " megölt már régen a mérhetetlen szégyen"

míg a főnök mondja
ugye Pista  tudsz jönni holnap
a mai délutános melódia után
tán nem vág kupán
a reggeli hosszúműszak
bólintok jaj mi egyebet is tehetnék
már mondtam kell a pénz
és hiszem a főnök majd
időben mindent megfizet
bár nem az ő számláját terheli a tény
a melóhoz kell a kalória
enni kell és inni kell
kávét bögrével piát vödörrel
napi három doboz cigi ciki

de alig elég mert oly gyorsan elég
és nem is ad erőt csak reggeli köhögést
mikor kaparó torkom hurutos váladékát
magas ívvel az aszfaltra terítem
a szembejövők kényesen öklendezni kezdnek
magukban engem a megfelelő helyre tesznek
hahó ez egy nagy tahó
csak én tudom nem ez a valódi énem
érzem megölt már régen a mérhetetlen szégyen

Meghallgatom a Már meg sem áll című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Virág Gergely.

 

Nagymenő tervező

Nagymenő tervező a bíróság előtt szól védekezőn:
„Ember tervez, Isten végez!
Azért mégis rémes, hogy a hidak élete ily szörnyen véges!"

 

Ezt is ő tervezte?                                                                                                                              Fotó Búsi Sándor

 

Nyomor

tegnap a parkban elébem toppant
egy felettébb gazdag részeges
majd ijedten kérdezett
mondja jóember maga egy jó ember
nyomban elgondolkodtam
ha akár egy picinykét jobb lennék
talán azonnal bevallanám hogy nem igazán

 

Ne legyél költő

ne legyél költő soha te ostoba
hisz oly kevés a bér
mit a kevély költészet fizet egy elrontott életért
azért hogy érzékeny lelked a mennybe emelhesd
lemondasz arról mi neked is jár
hogy egy társ valaha rád talál
de még időben ami nincs bőven
álljon meg a halottas menet
mi téged élve verseidbe temet
hiszen tudod mikor konok soraidat papírra veted
hogy mindig magányos leszel
mert egy átok a költők sorsa rád ront
és rád önti szennyét
mit csak a nemlét moshat le rólad
és akkor megkésett a remélt felismerés
ezt elrontottad nemrég

Ne legyél költő!                                                                                 Fotó Búsi Sándor

 

 

Szebb jövőt keresve

Ma is, mint minden este,
szebb jövőt keresve,
gyakran néztem fel a magas égre,
amíg legyűrt végre
a régen a reszkető kezembe merevedett,
konok borospohár.

 

 

Elkeseredés

Rémülten nézek!
Forró az éjjel,
én mégis hideg verítékben fürdöm.
Rosszul tűröm,
hogy kínoz az ideg,
az arcom gyűrött,
miként a párnám,
elhaló reménnyel kutatom az igazak álmát.
Szenvedés, most már elég!
Holnaptól nem ér fitty fenét az elkeseredés!
Mert már feladom jó előre az összes álmom,
hiszem, hogy jól járok,
mert így nem marad semmisem,
amit egy rám törő őrült pillanat mocskos mancsa elrabolhatna!

 

Száraz ág

 

A tavalyi szárazságban
megbotlottam egy száraz ágban,
amit két éve egy furcsa lázban
önmagam alatt levágtam.

Búsi Sándor: Megbotlottam

 

Izgatás

Mivel szörnyen nagy a vád, összeült hamar a rögtönítélő bíróság.
A pulpitus mögött egy ősz hajú bíró ül, míg előtte egy apró nőcske áll.
Szól a férfi.
- Érti? Hiába tagadna itt délig, hisz tudom, lenne mit titkolnia bőven, ám ön csak az őszintét lökje, hölgyem!  Sokat segíthet magán egy hiteles vallomás.
Mondja hát, igaz az ön ellen emelt vád, elkövette az izgatást, a lázítást?
- Ó nem, a lázítást, azt semmiképp! Legfeljebb csak pár órás lazítást a munkahelyemen, mikor egy-egy szép estére készültem.
- És mi van az izgatással?
- Nem tagadom, elragadott az alkalom, ami olyan volt, mint amit az ember egy csendes éjszakában, magának is csak félve lop!
- Micsoda cinikus válasz, ön igen rossz védekezést választ!
- Hogy én védekezést, de hát miért?
- Asszonyom, jobb lesz, ha vigyáz, mert az izgatás nem apró vád, az magában is megáll!
- Nem értem kérem, eddig ez nem jelentett gondot, bár hetente többször elkövettem ezt a dolgot!
- Úgy, tehát visszaeső, ezzel a felelőssége ugyancsak megnő!
- Megnőtt, hát megnőtt, és akkor mi van? Én mindig is azért csináltam!
- Ez még érdekes is lehet, meséljen el mindent részletesen!
- Már az egész napom tele volt valami örült vággyal, mint tavaszi táj az éltető zsongással!
- Látja, csak elkezdeni nehéz, utána megy magától az egész!
- Én is pont így voltam vele, ezért is indult el felé a kezem.
- Értem már, ön a bűn virágaiból próbált tépni!
- Á dehogy, ezt ne tessék hinni, csak az árva férfiasságát próbáltam munkára bírni!
- Még időben álljon meg a menet, hisz összedől mindjárt a vád? Nem látom már, hol itt az elkövetett izgatás!
- Ó bíró úr, hát hogy is látná, hiszen az nem most volt, hanem ott, az új gyapjútakaró alatt!
- Jaj! Jaj! Nagy itt a baj!
- Á, azért nem annyira, bár az éjszaka nem volt nagy durranás, ám a férjem egészen ki tett magáért kérem.
- De hisz ez tévedés!
- Igen az volt, hogy valaha hozzá mentem!
- Na jó, akkor menjen, elég büntetés ez magának lelkem! Álljanak fel…
- Azt aztán mégsem! Ez már túl sok lenne nékem!
Elmosolyodik a bíró, mint aki mindent ért:
- Szent ég, csak semmi nevetés, menjenek haza, a bíróság munkája mára véget ért!

 

Tévedésem

Megmértem kétszer
a legnagyobb tévedésem,
körbeérte kétszer,
amitől hiába féltem
és hétszer,
mit szívből reméltem.

 

Körbeérte kétszer...                                            Fotó Búsi Sándor

Más

mint nem várt támadás után
meggyötört bőröm alatt maradt
húsba ragadt nyurga darázsfullánk ütötte seb
úgy fáj úgy bánt a fura tudat
hogy a rég várt szabad választás során
a következetesen polgárnak átnevezett
munkás már jó korán
elhitte ingyen szinte minden asztmás párt hörgését röfögését
a jó munkavállalót faló pogromnak sikeredett

programnak nevezett megveszett kinyilatkozását
hogy érte érted csak érte
illetve felmért átélt érdekében történik önzetlen cselekvése
törekvése hogy szavait kőbe vésse
csak arra jó arravaló hogy elfedjék a tényt
sok fent nevezett derék szervezet mily szervezett
és mily serény míg nagy zsebeit meri teli
nos ez valóban más
mint az átkosban a szánk szélén kicsorduló nyállal
álmodott demokráciánk amiért cserébe

Boldogan dobta el... Fotó Búsi Sándor

a volt munkás most már bús polgár
gyorsan és boldogan dobta el sok kivívott jogát
értelmes hosszú élethez
megélhetés reményét nyújtó munkához
rég látott kultúrához
télen melegre fűtött szobához
saját lakáshoz
nyáron nem hiába vágyott
Balaton parti nyaraláshoz
vagy az egyre több területen égetőn hiányzó eltűnt
sármos álmos magán- és közbiztonsághoz
és mindezért cserébe tényleg rém kevesen
vélik nekik még így is megérte az ár
mit benyújtott számlán a változás

 

DE milliók nyugdíjasok munkavállalók görnyedve fizetik az árat
mit a zord kor vállaikra méretlen rárak
és nem nyújthat más segítő kezet
csak egy tudatos harcos szakszervezet

 

 

Elteltem önmagammal

tegnap a veszettül rám törő hajnalban
- szedte vette teremtette -
hogy is mertem
tán a tényeket nem ismertem
szerepemet a világban
egy röpke pillanatra
rémesen komolyan vettem

Ők inkább megtehetnék...                                                                                                              Amatőr felvétel

 

Korosztályom

nem szégyen nem érdem
csak pillanatnyi állapot
ami mostanság lázba hoz
amin a sors ujja majd könnyedén átlapoz
mint nagy halom jutalom olyan a gondolat
én még vagyok és izgatja alkarom
a belém karoló csábító alkalom
jaj lelki szemeimmel látom
az átkos horizont alatt eltűnni sármos korosztályom
a forróság kihűl ha a jövővel szembesül
az élet mérge öl
így egyre több ismerős visel már szemfedőt

 

Köszönet E. A.-nak

nem volna más
csak rút hazug önámítás
ha tagadni próbálnám
hogy számít mert igen fontos nekem
minden bíztató szó
amivel az olvasó illeti az alkotót
mert a jó szó kincs mint a tiszta víz
hisz úgy túl hevít a lét az ég
ha nincs belőlük épp elég

 

Kincs, mint a tiszta víz                      Fotó Búsi Sándor

 

Kiábrándulás

Marx Tőkéjéről már csak tökömön végigcsurgó veríték jut
elkeseredéstől erősen terhelt eszembe,
mi családom nem csekély mértékben szerény
megélhetését biztosító összeg
felkutatása során keletkezik újra és újra.
Ki tudta ezt néhány, kezdeti hévvel eltelt évvel ezelőtt?

Mit ér, ha bánt,
hogy a kapitalizmus feltételezett sírásói saját
körmükkel vájt gödrükbe görnyedtek önként,
egyre egy szebb világon elmerengve,
míg körülöttük minden,
igaz, nem vadul, de visszavonhatatlanul eldőlt?

Epilógus: juj!
A tetteinkért cserébe járó fájó éj csendjében hiába sír,
zokog az ártatlan árva, megváltásra várva!
Most ő is Tőkén nevelkedett, új tőkések
alig korlátozott hatalma alatt élhet, és félhet!
De éget a mérhetetlen szégyen!

 

Kemény legény

Nem az a kemény legény,
aki állja,
hanem az, aki épp most kasztrálja.

Kemény legény                                                                   Fotó Búsi Sándor

 

Majdnem

a napszítta redőny a felénél jócskán lejjebb eresztve
értelmem sápadó fényében
mind csüggedtebben szembesülök a felismeréssel
életem kanóca körül jócskán szétfolyt a viasz.
csupán az utolsó fellobbanás ajándéka jár nekem
hogy átlássam tisztán a helyzetem
miközben egy szó kísért rendületlenül
„MAJDNEM”
majdnem véget ért
majdnem életem
majdnem tettem valamit azért hogy
majdnem kihasználjam egy-egy önként adódó
majdnem helyzetem
majdnem mindegy már hogy valaki
majdnem észreveszi-e búcsúpillantásom mikor
majdnem tar fejemre csapom
majdnem hozzáillő tökfödőm hogy
majdnem pocsékba ment napjaim után osonjak
mint egy halkléptű bűnöző

 

Biatorbágy

Nem kell ide nyelvi szótár,
megértem, hogy az ideg szól rám:
közeledik Biatorbágy.
Ne félj pajtás, megírja majd az újság:
téged ott a viadukt várt!

A viadukt vár!                                                                    Fotó Búsi Sándor

 

Egy csésze kávé

mikor reggel munkába menet
sitt porral bélelt ruhámban a félúthoz érek
egy csésze kávéra egy krimóba betérek
remélve hogy egy csepp felüdülést nyerek
és kába fejembe visszatér az élet
mielőtt elkezdődik a monoton robot
de ma minden összejött,
mert a máskor a hajnali csendbe
boldogan beleüvöltő ébresztőórám
mint a sír úgy hallgatott
nem úgy a szép pultos lány
ő mosollyal szólt hozzám
azt hittem nem jön már
szent ég rideg hazám lám van valaki aki legalább
mint vendéget szereti a költőidet

 

Munkába menet                                                                                Fotó Búsi Sándor

 

Támad a h(alálos) h(ármas)

Néha az elégedetlenség, elkeseredés, csüggedés öngyilkosságra hajalmosító, depressziót hozó halálos hármasa az elemi erők ősenergiájával telítetten, mint éhes nagyragadozó a remélt, még élő ebédjére, úgy rohan rám.
A valami - különben nem is érthető - csoda folytán még mindig érzékeny, sérülékeny lelkemet ezek a senkinek sem kellő negatív érzelmek, ahogy a télből, a szélből, a vízből, a jégből összeálló laza kisszövetkezet a kemény, öntelt, konok sziklát, olyan hatékonyan rombolják.
Ha a közös erővel támadó h.h. hatása összecsúcsosodik bennem, és a szívós munkával kiépített, a közöny látszatával díszített védelmi rendszeremen könnyedén átcsap, ahogy a trópusi vihar keltette pusztító hullámok a buja élettől burjánzó, gyönyörű korallszigetek felett,
akár egy kificamodott láb, amikor egy hírtelen mozdulattal, az anatómiai helyére rakják, úgy fáj a rám törő felismerés.

Búsi Sándor: " a fantáziáját erősen izgató lány..."

Valami, ami tartalmazta a megérthetetlen élet lényegének egy későn felismert szeletét, a felnőtté válás sárrögös útján kényszerből haladva, akár egy baleset után végleg némává vált személy maradék esélye a beszélj szépen és helyesen díjra, oly véglegesen elmaradt.
Ilyenkor kétségbeesetten keresem azt a tizenéves srácot, aki valaha én voltam, aki szinte nevetve sétált át este a sötét, barátságtalan városon, hogy egy nem a tömegével vonzó, ám fantáziáját erősen izgató lány leengedett redőnyét a porosabb oldaláról szemlélje.

 

A jó félórás oda úton, mint utolsó stádiumban lévő rákos beteg a fájdalommentes elmúlást, úgy remélte, hogy talán mégsem eresztették le teljesen, hogy a benti mozgást, az átlagnál rosszabb magyar szomszéd irigységével rejtse.
De ha igen, akkor sincs semmi az elégnél több bába közt lévő csecsemő reménytelenségével elveszve, amíg ott lehet alig néhány méternyi távolságban az imádott lánytól.
Minden kétségbeesett erőfeszítésem ellenére, a saját múltomon kívül, sehol sem lelem meg őt, ki egykor remélte, hogy mint jó családból származó gyermek, még felnőtt korában is megőrizhet valamit a szivárványszínű szívéből, és a tetoválás fájdalmával az értékrendjébe vésve marad a hasznos mellett egyéb fontos kategória, például az őszinteség, az egyenes derék, a mindent elsöprő lelkesedés, vagy a félénkségében is megejtő első szerelem szentként tisztelt örök emléke.
Csak ha támad a h.h. azonosulok újra, a harminc évvel ezelőtti önmagammal, aki úgy hiányzik, mint üveges tótnak a hanyatt esés elmaradása.
Mivel nem csak ellobbanó szalmalángként éget a csak a közepesen muzsikálgató jelen, csalódottan kérdezem: „Atyavilág, mi lett velem?”
Mint egy HIV vírus a ráolvasással szemben, oly érzéketlen lettem!
Már csak ritkán bánt a környezetemben lévő emberek értelmetlen szenvedése.
De még inkább, akár a csökönyösséggel társult rút tudatlanság, úgy fokozza a bajt, hogy a részvét, ahogy a tisztesség megőrzése egy kísértéssel teli életen át, oly sok legyőzhetetlennek látszó akadály leküzdése után, nehezen bír rá, a csak a lelkiismeretemnek hasznos, mégis alapfeltételként szükséges cselekvésre.
Évtizedek óta használt pénzérmeként megkopott, az elégedetlenségből bőségesen táplálkozó tétova cselekedeteimet vezérlő tengermély szenvedélyem.
Így már csak a megszokás a legfontosabb mozgató rugó, mi néha, méla undorral telve, jótettre sarkal.
Istenem, segíts nekem, ha az évek számában nem is, de legalább, a nem rég rögzült kellemetlen emlékként belém fonódott érzelmeimben, újra gyermek lehessek!

 

Nézem jobbról

 

Nézem jobbról,
nézem balról,
mégsem látom meg az okát,
hogy éhesen
mért szeressem
a politikát.

 

Miért szeresse a politikát? Fotó Búsi Sándor

 

 

Bukás után

Utált főnököm bukásán mélyen megrendültem,
majd üresen maradt helyére ültem.

 

Ám előtte...                                                          Amatőr felvétel

 

 

Itt a kórteremben

Itt a kórteremben,
hol mindenki hülye,
csak én vagyok nádszál
karcsú helikopter,
alig értem, hogyan lehet!
Hiszen mindezt csak magamban mormoltam el.
Mégis, hirtelen átszállt,
lehúzott fejem felett,
egy teli ágytál.

Legszebb versem

Legszebb versem még nem írtam meg,
mi jóval halálom után is megőrizné a nélküle, mint a hajnali harmat
az egyre erősödő napsütésben, oly tünékeny emlékemet,
amivel kárpótolhatna az alkotóm,
hogy az átlagnál érzékenyebb lélekkel
és nem vasszegekkel kivert bunkós bottal vert meg.
A fuldokló kétségbeesettségével,
és egy kémszonda alaposságával munkálkodik lüktető agyamban a nagy gondolat.
Nem is titkolja nagyra törő vágyát,
hogy a számára megtestesülést jelentő
hordozó szavakra találjon egyszer,
melyekben a tartalom és a forma jogosan megkívánt egysége,
mint a szó a sors könyvében,
oly biztosan valóra váljon.
Egy öntelt rendőr(-)biztos(-)ságával ( Vagy inkább szagával? ) tudom,
az aranysárgára festett búzamező az érlelő,
éltető nyár vége felé, nem vár sokáig hiába a közeli aratásra,
mikor a könnyű kezű kaszás szabályos rendre vágja.

Az ötödik X közepe felé még érzelem hevít,
a tettrekészség úgy feszit, mint részeg duhajt az indulat,
a kelleténél öttel több pohár felhajtása után.
Akár egy gyakran viselt kétéves farmernadrág,
oly alig kopott férfiasságom teljében élek.
Igaz viszont, hogy az érett korra oly jellemző megfontoltság
már jó előre fékező gyeplőt rak vágtatni vad csikóként most is kész képzeletemre.
Szerencsére, panaszra nyitni csak ritkán van elég okom
a nem mindig halk imát mormoló szám.
Egy öntelt rendőr(-)biztos(-)ságával ( Vagy inkább szagával? ) tudom
az aranysárgára festett búzamező az érlelő,
éltető nyár vége felé, nem vár sokáig hiába a közeli aratásra,
mikor a könnyű kezű kaszás szabályos rendre vágja.

Aratás                                                                  Fotó Búsi Sándor

 

Amíg fejét

Amíg fejét haj takarja,
jó iramban hajt a karja.

 

Fotó Búsi Sándor

 

Furcsa nap

Furcsa nap volt a mai,
hiszen évek óta először esett jobban az eső,
mint a sohasem volt túl magas
életszínvonalam.
Pedig juj, hogy utálom azt,
ha a parkban lévő szobám
elázott papírkarton falán
keresztül veszettül hideg cseppek
keresztelnek nevesincs nincstelennek.

Egyedül

Lám, már a magány sem vár rám,
            még szenvedés sem néz kevélyen felém.
                        Igazából nem is tudom,
                                   mi ad arra elég nyomós okot,
hogy mégis, olykor
            hang nélkül, botor módon zokogok bele
                        a vihar előtti csendbe,
                                   a körülöttem lévő
elrontott életekre figyelve.

Néha csüggedten látom,
            mélyen izzó, fájó álom,
mint költő egyedül állok
            vérző szívemmel,
                        egyre csüggedő hitemmel
a meggyötört föld
                        hátán élők
                                   reménytelenül sok boldogtalanságával szemben.

 

                        Búsi Sándor: Vihar előtt

 

Soha senki

Hogy az utolsószó jogán csak egy mondatot adhatnék tovább
mindazoknak, akik fejüket ingatva ugyan, de még meghallgatnak,
az hasonlóan valószínű,
mint az, hogy a sarkvidéki jégpáncél,
akár a kávét átható gőz,
oly forróvá hevülne hírtelen.
Mégis, forrón hideg elmémben,
mint aknáját a serény tüzér,
naponta ontja a meg nem értés bánatát, egy szófüzér:
soha senkinek sincs semmi másra reális esélye,
mint, amit egyedül maradva a magányos éjszakában
ő őszintén el nem hisz!

 

Rövid éken

Rövid éken még vidéken sem ülnek,
ezzel könnyen szembesülhetsz.

Amatőr felvétel

Mesét írok

mint szorgos pókok
finom hálójukat szövik a napok
és serény hetek segítenek
hogy elkészüljön az új ruha 
amit a gyorsuló idő von szorosan a régi fölé mutatva az előnyt
mit méretlen adhat a tapasztalat
ám a sok egymásra merevedett réteg

azt jelzi újra és újra
maholnap megöl az egyre bővülő páncél illetlen súlya
- lám csak milyen az ember -
én minden kételyem feledve tervezgetek
hogy a gyermekeknek tréfás mesét regél majd a lant
mely munkálkodik mélyen a tudatos felszín alatt

 

Én is magamról

szívesen szerelnék szenvedve itt az építőiparban
de baj van ellopták mára a drága egzisztenciámat
hiába szánom az összes hibámat
nincs bennem imádat
csak magamban mormolnám megkésett imámat
míg húznám a gyatra igámat
fellövell bennem a bénító bánat
valami fájdalmas dolog még megmaradt
a megszokásból magamra kapott romos munkásruha alatt
amely mint végsőkig fakult fénykép
őrzi tényként a tűnt tavasz elűzött fényét
nem tudom mért teszem
de majd megveszek hisz valami fontos dolog elveszett
mint az ifjúság
ó az mily rossz újság
hogy hol volt hol nem volt egyszer
- és nem mese ez gyermek –
a mindennapok vendége volt
a biztos társ a létbiztonság
hogy hol itt a kárpát völgyben
munka volt bőven
az éhség a torzszülött ezerarcú rémség
csak akkor mutatta képét
ha pár percet késett az ebéd

tény a kevély remény olykor
régen is letette fegyverét az idő előtt
míg most ilyen a választott sors
minden reményét veszti el végleg idő előtt

Elveszett ifjúság

 

 

Nem kell mindent viccnek venni avagy Ez rám is vonatkozik

mint unt bús kun
kurva
            úgy
                        kussol6sz
kis költőcském
            ha soha
                        nem alkot6sz
                                   maradandó
                                               művet

 

Alkotás

 

Vágyaim

Meggyötört, hogy rám köszönt léhán néhány régi vágyam,
közülük a legtöbb sokáig volt a lét útján botorkálva meggyötört életem társa.
Kevés kéjjel láttam éjjel,
egy meg nem rendelt álomképben,
hogy mennyit érhet,
ha hozzám a múlt túl közel férhet!

Néztem sután meglepetve,
míg vágyaim lelkesedve jöttek szembe.
Hűs szívembe izzó szeget vertek,
kíváncsian rám nevettek!
Megismersz-e? - Kérdezték a tekintetek.
Néma szavuk boncolókés,
mely lelkemben mélyen turkál,
míg a felismerés súlya hull rám:
valami fontos dolog elveszett!
Vágyaim csak jöttek, jöttek, mind más színű ruhába bújva,
az igazság sápadt fényébe tündökölve.
Ím az első fehérszínű,
látszott rajta tisztaszívű.
Gyermekkorban volt a társam,
amikor még, hogy jó leszek, arra vágytam.
De túl sokan vélték látni madártolltól ékes hátam,
ezért veszett eszme régen:
boldog az, ki másért élhet!
Lángvörös ruhába öltözött a szertefolyt szerelem vágya.
Mennyi nő volt reménytelen vonzódásom drága tárgya!
A lázas éjszakában szivárványszínű mezbe bújtak rég elfelejtett:
„Mi leszek, ha nagy leszek?” tervek.
Sértődötten zsongtak-bongtak,
felzaklatott, mit hallani véltem:
elérhetem, megszerzem, akarom?!
Elmúlt idők nehéz terhét idézték fel
korosodó szívemben.
Jól tudom, az elsuttogott szavak nagyhatalmak,
és értem miért fáj, mi elvetélt,
és mennyit ér egy ember, ki még felnőtt fejjel is remél!

 

 

Igaz ember

Lehet az is igazember, ki minden áldott reggel
vidám kedvvel igen alaposan elver?

Október huszonharmadika

Segítségül hívom október huszonharmadikát,
hogy megfogalmazzam,
miért nem fogja szolgálni soha kiábrándult tollam a gyűlölt politikát.
Csak 41 éve, hogy a magyar népnek egy csalóka esélyt kínált a végzet:
esélyt, hogy szabadon élhet!?

De közbeszólt a nagypolitika.
Egy birodalom erős hada jött lánckeréken,
hogy visszatérítsen megunt hitéhez.
Míg a világ másik fele,
hova tartozni kívántunk végre,
karba tett kézzel nézte,
hogy országunkról Moszkvában, hogy szólt az ítélet.

Mennyi kiömlött drága vér volt a bér,
hogy hittél, Magyarország!
Molotov koktél, ágyúk, puskalövés,
túl sok szörnyű halál,
két kézzel aratott az öreg kaszás!
41 év távlatából mindegy már,

Jött lánckeréken                       Fotó Búsi Sándor

melyik oldalon állt, kit golyó talált,
hogy érted küzdött szent szabadság,
érted, akit azóta is mindenki másképpen lát,
vagy egy kormány, embertelen gépezetével,
kezébe fegyvert téve, idegen országba hajtott,
hogy vívjon igazságtalan harcot,
vagy szinte gyermekként kenyérért sorba állva,
küldték idő előtt a mennyországba.
Egyformán fáj minden emberi halál.
Nem vagyok bíró, hogy ítéljek,
mert ISTENÉ a végítélet joga!
Ezt senki se vitassa soha!
Én, a megbékélésjegyében siratok minden áldozatot,
kit a politika vérpadra hajtott!
Viszont fejet hajtok, hogy kifejezzem tiszteletem a megannyi hősnek,
kiknek emléke jogosan dacol a múló idővel.
Az én dolgom az, hogy írjak, hogy bízzak,
hogy végre mindörökre súlyba rakjuk a fegyvereket,
és az erőszak többé nem vesz el ártatlan életeket,
több tízezer ember nem kényszerül máshol keresni hazát,
mert mindenki nálunk is mindent megtalál.

 

Meghallgatom az Október huszonharmadika című verset.
A hangelvételt készítette és előadja: Fister Vivien

 

Mi ad vigaszt?

Mi adhat vigaszt,
vagy - legalább - egy galád
mosolynak álcázott, huncut grimaszt azért,
mert, mint a mennyezet falára
egy égő gyertyából a megolvadt viasz,
oly ritkán cseppent számomra
felhasználható tudás
az ünnepelt nagyok
bálványként körbetáncolt asztaláról?
Csupán egy gondolat enyhíti kínomat.
Korunkban már csak ilyen a világ!

 

Szép volt az este

szép volt az este
az alkoholmámor elvitt felemelt
magasra magasra miért is tagadjam
a kocsmapultra támaszkodva
szép voltam sikeres erős
és semmiért sem felelős

 

Sok okos harang...                           Fotó Búsi Sándor

Harangjáték

Mint kopott tavalyi gúnyám,
oly csúnyán megszokott dolog,
hogy sok okos harangként
kong bennem az üresség.
Kókadt elmém, száz üres emlék,
csalóka nem lét, az csupán véletlen,
hogy nemigen tetszik
ez a kéretlen harangjáték,
mit tessék-látsszék alapon
most csüggedten hallgatok?
Nem! De félhétig mégsem engedek,
azután még kissé sután,
minden mindegy nekem alapon,
teljesen felébredek,
és lassan,
ahogy az álmos nap halad,
magamtól felkelek.

 

Sírvers!

Bánja kánya, bárki látja,
elköltöztem egy más világba.

Meghallgatom a Sírvers című verset.
Saját hangfelvétel, előadja: Fister Vivien

Misztérium

mint egy elsuhanó árnyék
vagy egy olcsó játék
újabban ennyit jelent nekem a régen fényesnek tűnő élet
tényleg várom a véget
hiszen végre végleg megfejtette már
az életben meglévő a sok szabályt e vén szamár
felesleges minden duma ismert a lét megannyi misztériuma
a rögös emberi pálya majdnem végig járva
újat már nem mond a kor
ahogy egyre gyorsulva felettem eloson
bár régen sokszor reszkettem mint egy buta kiskutya
mért tettem hogy szerettem reméltem
miközben túl gyakran féltem az ismeretlentől
és attól hogy a sorsom végül eldől
de most hogy utamat majdnem végigjártam
tudom hogy az édes gyermekből
hogy lesz mérges felnőtt mire felnő
milyen ha a szerzett közöny bennünk óriásra megnő

Elmúlás                                Fotó Búsi Sándor

mennyi megcsontosodott konok értelmetlen érzelem adta ki csekély béremet
egyre kevésbé vonz az ismeretlen női test varázsa
már-már kihűlt a szerelmek varázsa
volt kislányok egyre több nemzedéke
szemem előtt ér az öregségbe
lassan én leszek a domináns hím
az egyre fogyó családban
már csak az elmúlás misztériuma
ragadja meg újra és újra a képzeletem
csak azt nem ismerem
hogy mit adhat még a vég
ha én is végleg hazaérnék

 

Harmadik tucat kétsoros

 

Elfogadja a tele kezet
ez a sok kis felekezet!

Balul sült el Marci bálja,
mert mindenki a haját cibálja.

Olyan ez a forradalom,
ahogy hévvel forr a dalom!

Végtére is,
mehetek én a WC-re is.

Nem is értem, miért menő
az a lusta kistermelő?

Ránk szakadtak ordas eszmék,
innen folytassd most a leckét!

Vitatkozik a két félteke,
az emberek remélnek-e?

Megrengeti a lovagrendet,
amit rövid lábai közt lenget.

Ha eltalál a jatagán,
a sírban tör rám a magány.

Megmondta az analízis,
betegsége paralízis.

Túllépett minden normát,
mikor velem reszeltetett tormát!

Megjelent a slágerlista,
első helyen Pável Pista.

 

Meghallgatom a Harmadik tucat kétsoros című verset.
A hangelvételt készítette és előadja: Fister Vivien

 

 

Egy születésnapon

volt egy kor te nem is tudhatod talán
egy öcsi te lány vagy talány
haj
mikor a hosszú haj
még tiltva volt
mint a becsületen a piszkos folt
de úgy rémlik valami mégis
valami szép is
valami remek
történhetett velem
mi mágnesként vonzza újra
vissza
a tiszta
múltba
elrévedt
énem
acélos képzeletem

ő volt
egy kor
egykor
mikor én még
a kezdők reményét
hordtam gondoztam földhöz ragadt
magamban
míg tehettem
míg lehetett
de mért is jutott ez éppen ma az eszembe
mikor ma töltöd be huszadik éved
s oly szép ez
vagy mégsem
hisz az ünnepi hangulat

csak félbe maradt mozdulat
mikor egy pillanatra a láb megáll
és nem fut tovább
a körülöttünk
s bennünk
lévő

mélybe
a reménytelenségbe
mit ez a kor még
kéretlen mér
a legtöbb fiatalnak
ki ha rossz helyre született
az élettel sem csinál túl jó üzletet
nekem is fáj ahogy csattan a szülinapi
tószt
és a szó
kissé bántó
pedig bennem
a szándék nemes
látod most én is könnyezem
míg ez az érzés téged az égbe emel

 

 

Amatőr felvétel

 

Meghallgatom az Egy születésnapon című verset.
A hangfelvétel az Irodalmi Rádió (www.irodalmiradio.hu) stúdiójában készült. Előadja: Bede-Fazekas Anna             

           

Fotó Búsi Sándor

Halottak napja előtt

Csak egy gyorsan illanó,
mindent itt hagyó röpke hét
van hátra még,
a könyörtelenül közelgő
halottak napja előtt,
de engem már eltölt
egy furcsa hangulat,
mi olykor, nagy ünnep alatt
kínálkozik egyedüli társnak,
mert hű kísérője a magánynak.

Évközben az ember teszi dolgát,
rója a mindennapok lélektelen robotját.
Ilyenkor a gondolat,
mint sánta ló, úgy halad.

De ha az ember elgyötört testének,
fáradt lelkének
végre ad egy kis szabadidőt,
mint a töltőre rakott
lemerült akkumulátor belsejében,
újra pezsegni kezd az élet,
mert így szólt valahol az elektromos ítélet.
Míg száguldani kezd az eddig béklyóba vert képzelet,
és bejárja azt a fényes pályát, ami számára egyáltalán lehetséges lehet.

Sajnos már 44 éve,
hogy a sors egy csöppnyi bölcsőbe téve,
egy arasznyi esélyt adott. Esélyt arra, hogy éljek.

Mennyi ősöm végezte küldetését sikerrel,
nemzett, szült, szeretett, nevelt,
hogy egyszer majd én is jó ember legyek.

Ha közülük csupán egyetlen egy,
mint férges gyümölcs hullott volna el
idő előtt, nos, én…
biztosan nem lennék.

Ezért nem engedem soha, hogy legyőzzön a csüggedés!
Túl sok generáción keresztül
őrizte meg a teremtő rendületlenül
azt a hosszú láncot, aminek a végén állok.

Mennyi számomra ismeretlen,
ma már holt embernek köszönhetem
az életet, az énemet,
a sokszor bírált egyéniségemet.
Nincs elég hatalma a szómnak,
a számnak,
hogy méltó hálámat
kifejezzem előttetek,
elrebegve köszönetem,
ezért magamban mondom el imám,
talán meghallgatásra talál.

Jó nagyszüleimről
csalóka képeket idéz elő
képzeletem - és ez érthető -,
hiszen nem láttam őket erőtől duzzadó fiatalnak,
szép mennyasszonynak,
karcsú vőlegénynek.
A teljes képből mélyen hiányzó részek.
Emlékezetemben mint jéghegy a sark körül,
oly tartósan belém kövült
holtbiztos tényként
egy fájó érzés,
hogy szerettek.
A nyári szünetekben miként neveltek.

Külön említem meg a Rác tatát,
kinek gyermekkoromban
kedvenc unokája voltam.

Végül, a legnagyobb, legfájóbb hiány, szegény édesapám.

Tudom, a könnyözön
sem segíthet sajnos a holton.
Csak az élő nyugtatja vele háborgó lelkiismeretét,
és próbálja - már túl későn -, kifejezni szeretetét.

Az arcunkat mosó, hulló sós cseppek árja
eddigi cselekedeteink szigorú bírája,
mert bizonyára már vétkezett az, aki él,
ha nem is mind börtöntöltelék.

Követhetünk el hibát,
mi ilyenkor visszajár,
visszahozza a minduntalan, múltban kószáló képzelet.
Kivágnám magamból, mint sebész éles szikéje a rákos daganatot,
mindazt, amit valaha szülők, nagyszülők ellen tettben,
gondolatban elkövettem.
Megtenném most igen szívesen,
akár nagy áldozattal,
amit régen,
nem is értem
miért, talán dacból, de annyiszor megtagadtam.

Értetek szól legforróbb imám.

Értetek is gyújtok egy mécsest
- hogy legalább néhány órát égjen -,
és mindenkiért, ki hozzá járult,
hogy az ismeret oly nagyra tárult,
míg lehetőségünk kapuja kitágult.

Minden hősnek kijár
egy égő gyertyaszál,
ki népéért, hitéért, eszméért bátran kiállt,
könnyedén adva életét,
azt, ami mindennél többet ér.

Mennyi volt szép nő, szorgos, erős ember,
fekszik most csendben a hidegben.

Egyre több ismerős,
volt osztálytárs,
kedves, jó barát
ver a másvilágon tanyát.

Mind kevésbé elég
egy - egyre fájóbb - nap az évben,
hogy szellemeteket méltóképp felidézzem.

 

 

V. ALIGJÁRT UTAKON

 

A fejezet előszava.

A szavak legrendezettebb formája a vers, de korunkban az érzelmek igen sok emberben visszatetszést keltenek, ahogy bármilyen mondanivaló is. Úton-útfélen hallani: „Nekem te ne magyarázz!” Manapság legtöbbünk inkább a saját érzelmeit kiáltaná világgá, semmint a másokéra lenne kíváncsi, kivált ha az adott pillanatban nem a boldogtalanság növelte nagyra a szívünk. Ezért döntöttem úgy, hogy néhány vers erejéig csupán a szavak dallama, a rímek varázsa, és némi humor mentén rendezem soraim. Persze, egy adott időszak gondolatait megtartottam, és a végső csiszolás során biztosítottam, nehogy valami mondanivalóféle alakuljon ki belőlük. És ha nem jártam sikerrel, egy másik fejezetben helyeztem el őket, miként az érzelmeket sugárzó verseket is.           

 

a falon...                                               Fotó Búsi Sándor

Akarnok szakajtók

ti akarnok szakajtók vajon mit akartok
ha naponta ronda fakardot vakartok
titeket falakat vakkantott vakajtók tartanak vissza
de a prokni már úgy paráz
kihűlt a hitt varázs
nincs rajta durva máz
ez ma egy furcsa láz
mi gyengéket alázatosan kérem
ha lehetne mégsem mérném a végét a láncnak
míg vad szelek ráznak
a lázban szenvedek
és ezért elmegyek vadászni
mondja a vadászgyík
jöjjön az apád is mást remélt
lesz majd az élet szép
de ez egy tévedés
lesz ma is távadás
ez egy bús támadás
valami baromi ellenszenves
nyekken a falon
ha most abba nem hagyom a dalom

 

Meghallgatom az Akarnok szakajtók című verset.
Saját hangfelvétel, előadja: Fister Vivien