Bevezetés

A mottónak ideválasztott vezérgondolatot Bálint Mihálytól kölcsönöztük: "Az orvos maga is gyógyszer". Mit jelent ez? Az orvos ébresszen a betegében bizalmat. Mielőtt fölírja a gyógyszert és megkezdi a terápiát, egyéniségével úgy hasson a szenvedőre, hogy ettől elinduljon annak gyógyulása.

Az orvos sok más, fontos elfoglaltsága miatt nincs mindig a beteg közelében. A nővérek viszont a nap minden órájában a szenvedők körül tevékenykednek, tehát ők vannak velük a legtöbbet. Ezért Bálint Mihály idézett gondolata rájuk nézve fokozottan igaz. Az ápoló is "gyógyszer", akinek a beteg helyzetébe, lelkivilágába való beleélésével, odaadó ápolásával és szeretetet sugárzó magatartásával megindul a szenvedő gyógyulása.

Hogyan érheti el az ápoló azt a szintet, hogy egyénisége pozitívan befolyásolja az orvos által előírt terápiát? Miként kerülhet a beteggel olyan lelki közelségbe, hogy fölismerje annak gyógyulásra irányuló vágyát? Úgy, ha magát is ismeri, és mint ultrahangot, vagy röntgensugarat tudja lelkét a beteg felé sugározni, hogy átvilágítva megismerje őt.

Ahogy az ápolóvá válás is folyamat, amelyet évek alatt lehet elsajátítani, úgy az önismeret megszerzéséhez is hosszú időre van szükség, nemegyszer az önmagunkkal való keserves szembenézésre. Mindehhez tanulás és gyakorlat kell. Az ember ezt már a szocializációjának kezdetén, egyelőre nem tudatosan indítja el, de ha igényes magára, vagy szakmájára, s ezt a hivatása meg is követeli, mint az ápolók esetében, akkor élete végéig tudatosan gyakorolja.