Bevezetés

Ha egy borotva élén végighúzom az ujjamat és kiserken a vérem, ahhoz nem kell hit, hogy a kipróbált eszköz éles, hiszen azt a bőrömön tapasztalom. Hit ahhoz kell, amit nem tudok bizonyítani. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű! Az észlelésem lehet hibás és megtévesztő. Például, ha egy hipnotikus állapotban lévő személynek hideg tárggyal megérintem a karját, és azt közlöm vele, hogy izzó vasat nyomok hozzá, a szerencsétlen fájdalmában följajdul és szabályszerűen égési seb keletkezik a bőrén. Miért történhetett ez? Mert hitt abban, hogy forró fémmel sütögetem. Sőt!, hit sem kellett hozzá. A hipnotikus hatás következtében eltorzult, megváltozott a valós észlelése. A részeg nem érzi a hideget és ezért könnyen megfagy. Sorolhatnánk az ismert példákat és kiderül, érzékeink minduntalan becsapnak bennünket.

Teremthetek olyan helyzetet, amelyben a valós eseményt, vagy tőlem függetlenül létező dolgot nem hiszem, és olyat is, amikor ésszerűtlen, nem létező cselekményt, tárgyat valósnak tartok. Az egyes ember tapasztalata és hite között nem feltétlenül van összefüggés, illetve nem mindig adnak ésszerű magyarázatot. Így születik meg a kételkedés és belőle a hitetlenség.

A hit és hitetlenség egyedül az emberre jellemző. A létező anyagnak például teljesen mindegy lenne, hogy hisz-e, vagy sem önmaga létezésében, mert ettől függetlenül van. Meglétét nem a hite bizonyítja.

Milyen valójában ma a mi hitünk? Kérdezzünk meg róla embereket.