Bevezető

A kötet címében megfogalmazott kérdés: "Állat vagy ember?", nincs helyesen föltéve. Nem is kellett volna kérdést alkotni ebből, hiszen helyette egy kijelentés lenne helyes: "Állatból ember". Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Olvassuk el az első fejezetben a kisnővérek által írt dolgozatokat. Kiderül, hogy természettudományos szemléletet kaptak és a biológiát többé-kevésbé elsajátították, egy részük mégis elvi kérdésként kezeli a témát. Nem tartja magát állatnak, néhányan még az evolúciót is kétkedve fogadják.

Az emberek jelentős része hisz a Biblia azon állításában, hogy Isten egyetlen alkalommal teremtette Ádámot, méghozzá rögtön értelmes embernek. Filozófiai szempontból talán még a kezdő betűt is naggyal kellene írni: "Ember", vagy talán az egész szót nagy betűkkel kiemelni: "EMBER"!

Ismét azt kell írnunk, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű, sőt nem is igaz. A vallásos ember számára is elfogadható hipotézis lehet, hogy amit Isten kezdetben teremtett, az egy koacervátum volt, majd élő sejt, amelyből hosszú fejlődés útján alakult ki az emberszabású főemlős, amely az ember ősének tekinthető.

A vallás hite szerint Isten az embert az élővilág urává tette és kiemelte a többi élőlény közül. De - akár a gondos apa, aki a hivatalában a fiát nem ülteti mindjárt a maga helyére, hiszen még tapasztalatlan, hanem a vállalkozásának közbülső feladatait is megismerteti vele, hogy majdan tudatosan vezethessen, parancsolhasson - Isten is végigjáratta velünk az evolúció állati-emberi fejlődését, hogy a Föld urává válhassunk. Valójában akkor lettünk emberré, amikor Isten e fejlődés során "lelket lehelt belénk"; amikor eljuttatott minket arra a szintre, hogy a lélek kialakult bennünk.

A Bibliában, Mózes I. könyvében az egykori bölcsek megírták, hogy a teremtés nem egyszerre következett be, hanem fokozatosan: "napok" alatt. Amikor már növények és állatok is voltak. Isten a teremtés utolsó napján "a föld porából" alkotta meg az embert, vagyis ugyanazokból az elemekből, amelyekből a körülötte lévő egész anyagi világ volt: a Föld ásványi kincseitől a fejlett emlős állatokig. A "napokat" pedig ma már a teológusok is egy-egy korszaknak, jól elkülöníthető időtartamnak magyarázzák.

Amíg nincs ember, akinek fontos az idő, és emiatt méricskéli, addig ezek a "napok" egymás után következő fejlődésbeli korszakok, amelyek végén megjelenik az értelmileg, illetve érzelmileg fejlett ember, s a Teremtő az ezt követő napon - miután befejezte az alkotását - megpihent és megáldotta e napot. Szimbolikus értékű lehet számunkra ez a "vasárnap", amelyben az ember már jelen van, mert ettől kezdve ura az élőlényeknek, a természet egyes jelenségeinek, és szabad akarata van, hogyan használja ki a vasárnapnak, ennek a "szentelt kornak" az adottságait, amelyben azóta is benne él.

Ebben tehát a hívő emberek is megnyugodhatnak. Nem szó szerint, hanem tartalmilag igaz a biblikus teremtés, és a végeredmény fontos: a Homo sapiens. Számunkra, akik természettudományos szemlélettel rendelkezünk, kutató elménknek e történés részletei, az evolúció is fontos. Ismerni akarjuk múltunkat és jelen önmagunkat. Az önismeret során, az én-vizsgálat alkalmából igenis válaszolnunk kell az önként fölvetődő kérdésre: ki vagyok én? Állat vagy Ember? A fejlődés útján hol helyezkedik el a Holocénban, vagyis a jelenkorban élő Homo sapiens? Miket őriztünk meg egykori állati múltunkból, és ezek hasznosak-e számunkra vagy küzdeni kell ellenük? Milyen vastag réteg rajtunk a már kétségtelenül emberinek értékelhető "kultúrmáz"; vannak-e alkalmak, amikor ez fokozatosan vagy egy pillanat alatt lehámlik rólunk, és előtör alóla az elnyomott, valódi lényünk: a "csupasz majom"?