
CÍMLAP
Fodor József
Magyarság iskolája
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Megnyugtató jelenség
Mentem magam a halottak előtt
Író és magatartás
Aki kezdi, nem az végzi
Kísérteti színjáték
A halottak élén
Nyugodtan a viharban
Kié hát Ady Endre?
Nemzet és haza
Az utolsó szó jogán
Nem lehet hallgatni!
Nemzetvédelem vagy fajvédelem?
Post festa
"Feudális és áporodott"-e a felsőház?
Rangon alul
A keresztút és a folytonosság között
Magyarság iskolája
"Halottak élén" (2)
Változások csillaga alatt
A "nemzeti szocializmus" lélektana és kritikája
Pártok és renegátok
Írástudatlanok árulása
Kamarák, csak kamarák!
Közigazgatott szellem, irányított művészet
Mennyi a vakrém és mi az igazi baj a "disszimiláció" körül
Évforduló, politika és más egyebek
A próféta eltűnésének kilencvenedik esztendejére
Új hangok a parlamentben
Hangosság még nem igazság
Sajtó és nemzetnevelés
Végrehajtási utasítás és egyebek
A nagy király árnyékában
"Égő lármafa" és "hatásfokú tömörülés"
Szeptember
"A föld szíve őrülten dobog"
Írásunk fájdalmas hiábavalóságáról
A ponyva: mint századunk mitosza
Utóhang egy felesleges vitához
Isten íródeákja
Hétköznapok dícsérete
Shelley éve
Az élő irodalom védelmében
Sok hűhó semmiért
Csalárd szívek
Saul vagy Petronius
A méltó út
Jelenések éve
Emberség iskolája
Világosságot Ady körül!
A néma erdő
"Adyval vagy Ady ellen"
Toll és bot
Menekülés
Megoldandó probléma
"Szűkülő kör"
Utószó és magyarázat
Előszó
Cikkek elé cikket írni: írásbeli túlbuzgóság; ezekhez az írásokhoz mégis
hozzá kell fűznöm néhány szót.
E cikkeket 1938 vége - 1944. március 19. között írtam; a fasizmus elleni
írásban megnyilatkozott tevékenységem szolgálatában. A háborús cenzúra
nyomása alatt igyekeztek hangot adni ezek az írások akkori mondanivalómnak,
amennyire lehetett; a Pesti Naplóban, az Újságban és a Független
Magyarországban láttak napvilágot. Néhány szemelvény kivételével könyvben
még nem jelentek meg.
Függetlenül attól, hogy hozzátartoznak életművemhez, amelyet most,
hetvenötödik életévem betöltése után, lehetőleg a maga teljében tető alá
szeretnék hozni, ezek az írások történelmünk egyik legnehezebb korának s a
harcok lelkéből lelkedzett dokumentumai. Kiadásuk tekintetében, hogy a
múzeumok sárga papírjai között ne pusztuljanak, úgy érzem, engem is terhel
a felelősség. Akit netán írásaim - és a fasizmus elleni magyarországi
szellemi harcok írásbeli tanuságainak - megismerésére hajt a kutatás
ösztöne és a kíváncsiság, csodálkozva kérdezheti netán, miért nem láttak
napvilágot könyvben ezek az írások a felszabadulás utáni idők napjaiban?
És bizonyára újra aktuálisoknak érzi ezeket, az annyi helyt mutatkozó
fasizálódás világjelenségei közepette.
Ha a mai olvasó olykor sok körülírást, néha egyszerűen "mellveregetésnek"
érzett kijelentést, "magyarkodást" talán nem értve fogad is, gondoljon
arra, hogy MIKOR és MIÉRT és KIKKEL szemben íródtak így ezek a cikkek: és
hogy nem egy fontos mondanivalójuk talán csak e kifejezések árán úszta meg
a cenzúrát, amikor a cenzornak talán éppen e ma különösnek,
anakronisztikusnak hangzó kijelentések, szavak, taktikus attitüdök alibije
okozhatott, a törlésre beállított indulatában, töprengő perceket.
Történelmi dokumentumokról van szó: történelmien kell gondolkoznunk; és a
régi harcok mezőnyébe állítva - kedves, szerencsés maiak! - ha írásművi
remeklésekként nem is, (nem azoknak szánva íródtak, de a közelharcok
sistergő hevében), tekintsék úgy e cikkeket, mint szolgálatukat megtett
becsületes harcosokat.
1973 szeptemberében.
Fodor József.