Előszó

Cikkek elé cikket írni: írásbeli túlbuzgóság; ezekhez az írásokhoz mégis hozzá kell fűznöm néhány szót.

E cikkeket 1938 vége - 1944. március 19. között írtam; a fasizmus elleni írásban megnyilatkozott tevékenységem szolgálatában. A háborús cenzúra nyomása alatt igyekeztek hangot adni ezek az írások akkori mondanivalómnak, amennyire lehetett; a Pesti Naplóban, az Újságban és a Független Magyarországban láttak napvilágot. Néhány szemelvény kivételével könyvben még nem jelentek meg.

Függetlenül attól, hogy hozzátartoznak életművemhez, amelyet most, hetvenötödik életévem betöltése után, lehetőleg a maga teljében tető alá szeretnék hozni, ezek az írások történelmünk egyik legnehezebb korának s a harcok lelkéből lelkedzett dokumentumai. Kiadásuk tekintetében, hogy a múzeumok sárga papírjai között ne pusztuljanak, úgy érzem, engem is terhel a felelősség. Akit netán írásaim - és a fasizmus elleni magyarországi szellemi harcok írásbeli tanuságainak - megismerésére hajt a kutatás ösztöne és a kíváncsiság, csodálkozva kérdezheti netán, miért nem láttak napvilágot könyvben ezek az írások a felszabadulás utáni idők napjaiban? És bizonyára újra aktuálisoknak érzi ezeket, az annyi helyt mutatkozó fasizálódás világjelenségei közepette.

Ha a mai olvasó olykor sok körülírást, néha egyszerűen "mellveregetésnek" érzett kijelentést, "magyarkodást" talán nem értve fogad is, gondoljon arra, hogy MIKOR és MIÉRT és KIKKEL szemben íródtak így ezek a cikkek: és hogy nem egy fontos mondanivalójuk talán csak e kifejezések árán úszta meg a cenzúrát, amikor a cenzornak talán éppen e ma különösnek, anakronisztikusnak hangzó kijelentések, szavak, taktikus attitüdök alibije okozhatott, a törlésre beállított indulatában, töprengő perceket.

Történelmi dokumentumokról van szó: történelmien kell gondolkoznunk; és a régi harcok mezőnyébe állítva - kedves, szerencsés maiak! - ha írásművi remeklésekként nem is, (nem azoknak szánva íródtak, de a közelharcok sistergő hevében), tekintsék úgy e cikkeket, mint szolgálatukat megtett becsületes harcosokat.

1973 szeptemberében.
Fodor József.