Tétel adatlapja

CÍMLAP

Fodor József

Magyarság iskolája

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó
Megnyugtató jelenség
Mentem magam a halottak előtt
Író és magatartás
Aki kezdi, nem az végzi
Kísérteti színjáték
A halottak élén
Nyugodtan a viharban
Kié hát Ady Endre?
Nemzet és haza
Az utolsó szó jogán
Nem lehet hallgatni!
Nemzetvédelem vagy fajvédelem?
Post festa
"Feudális és áporodott"-e a felsőház?
Rangon alul
A keresztút és a folytonosság között
Magyarság iskolája
"Halottak élén" (2)
Változások csillaga alatt
A "nemzeti szocializmus" lélektana és kritikája
Pártok és renegátok
Írástudatlanok árulása
Kamarák, csak kamarák!
Közigazgatott szellem, irányított művészet
Mennyi a vakrém és mi az igazi baj a "disszimiláció" körül
Évforduló, politika és más egyebek
A próféta eltűnésének kilencvenedik esztendejére
Új hangok a parlamentben
Hangosság még nem igazság
Sajtó és nemzetnevelés
Végrehajtási utasítás és egyebek
A nagy király árnyékában
"Égő lármafa" és "hatásfokú tömörülés"
Szeptember
"A föld szíve őrülten dobog"
Írásunk fájdalmas hiábavalóságáról
A ponyva: mint századunk mitosza
Utóhang egy felesleges vitához
Isten íródeákja
Hétköznapok dícsérete
Shelley éve
Az élő irodalom védelmében
Sok hűhó semmiért
Csalárd szívek
Saul vagy Petronius
A méltó út
Jelenések éve
Emberség iskolája
Világosságot Ady körül!
A néma erdő
"Adyval vagy Ady ellen"
Toll és bot
Menekülés
Megoldandó probléma
"Szűkülő kör"
Utószó és magyarázat


Előszó

Cikkek elé cikket írni: írásbeli túlbuzgóság; ezekhez az írásokhoz mégis hozzá kell fűznöm néhány szót.

E cikkeket 1938 vége - 1944. március 19. között írtam; a fasizmus elleni írásban megnyilatkozott tevékenységem szolgálatában. A háborús cenzúra nyomása alatt igyekeztek hangot adni ezek az írások akkori mondanivalómnak, amennyire lehetett; a Pesti Naplóban, az Újságban és a Független Magyarországban láttak napvilágot. Néhány szemelvény kivételével könyvben még nem jelentek meg.

Függetlenül attól, hogy hozzátartoznak életművemhez, amelyet most, hetvenötödik életévem betöltése után, lehetőleg a maga teljében tető alá szeretnék hozni, ezek az írások történelmünk egyik legnehezebb korának s a harcok lelkéből lelkedzett dokumentumai. Kiadásuk tekintetében, hogy a múzeumok sárga papírjai között ne pusztuljanak, úgy érzem, engem is terhel a felelősség. Akit netán írásaim - és a fasizmus elleni magyarországi szellemi harcok írásbeli tanuságainak - megismerésére hajt a kutatás ösztöne és a kíváncsiság, csodálkozva kérdezheti netán, miért nem láttak napvilágot könyvben ezek az írások a felszabadulás utáni idők napjaiban? És bizonyára újra aktuálisoknak érzi ezeket, az annyi helyt mutatkozó fasizálódás világjelenségei közepette.

Ha a mai olvasó olykor sok körülírást, néha egyszerűen "mellveregetésnek" érzett kijelentést, "magyarkodást" talán nem értve fogad is, gondoljon arra, hogy MIKOR és MIÉRT és KIKKEL szemben íródtak így ezek a cikkek: és hogy nem egy fontos mondanivalójuk talán csak e kifejezések árán úszta meg a cenzúrát, amikor a cenzornak talán éppen e ma különösnek, anakronisztikusnak hangzó kijelentések, szavak, taktikus attitüdök alibije okozhatott, a törlésre beállított indulatában, töprengő perceket.

Történelmi dokumentumokról van szó: történelmien kell gondolkoznunk; és a régi harcok mezőnyébe állítva - kedves, szerencsés maiak! - ha írásművi remeklésekként nem is, (nem azoknak szánva íródtak, de a közelharcok sistergő hevében), tekintsék úgy e cikkeket, mint szolgálatukat megtett becsületes harcosokat.

1973 szeptemberében.
Fodor József.


×