Bevezetés

Demográfusok, népességföldrajzi szakemberek, politikusok és felelős értelmiségiek egyaránt gyakran foglalkoznak a magyarság népességszámának fogyásával. A Kárpát-medence magyar népessége körében valóban kisebb-nagyobb csökkenést regisztráltak a legutóbbi népszámlálások a régió valamennyi államában.

A magyar nemzetiségűek számának csökkenésével párhuzamosan válik egyre kevesebbé azok száma is, akik a magyar nyelvet beszélik anyanyelvként; annak ellenére is, hogy Magyarország területén az országban élő nemzeti és etnikai kisebbségek egy része magyar anyanyelvűvé vált az elmúlt évszázad(ok)ban, illetve folyamatosan előrehaladó a nyelvcsere (lásd Bartha 2007, Borbély 2001, 2007).

A magyar anyanyelvűek számának folyamatos csökkenése ellenére meglehetősen kevés figyelem jut egy olyan, etnikai jegyei miatt a "látható kisebbség" kategóriájába tartozó csoportra, amely a Kárpát-medence valamennyi államában jelen van: a magyar anyanyelvű cigányokra/romákra. A jelen munka célja, hogy bemutassa a kárpátaljai cigány/roma, illetve magyar anyanyelvű cigány/roma népesség vonatkozásában:

a) abszolút számukat;

b) arányukat a magyar anyanyelvű lakosságon belül;

c) szerepüket a magyar tannyelvű iskolai hálózat hosszú távú fenntartásában, különösen a kistelepüléseken;

d) rendelkeznek-e saját oktatási intézményekkel, s ha igen, akkor milyenekkel (szegregált vagy integrált oktatási forma, tannyelv, pedagógusok, infrastrukturális felszereltség);

e) vannak-e a helyi kisebbségi magyar társadalmi, politikai, kulturális és/vagy egyházi szervezeteknek, intézményeknek roma programjai, s ezeknek milyen vetületei vannak a magyar anyanyelvű cigánysággal kapcsolatban;

f) a kárpátaljai magyar közösség viszonyulását a (magyar anyanyelvű) cigány közösséghez.

A kötet elsődleges célja, hogy a kérdés felvetésével, felvázolásával felhívja a figyelmet egy mindezidáig talán kevés reflektorfényt kapott problémakör összetettségére, különböző oldalaira.