
CÍMLAP
John Ruskin
Előadások a művészetről
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés. Irta: Éber László
I. ELŐADÁS. Bevezetés
II. ELŐADÁS. Művészet és vallás
III. ELŐADÁS. Művészet és erkölcs
IV. ELŐADÁS. Művészet és élet
V. ELŐADÁS. Vonal
VI. ELŐADÁS. Fény
VII. ELŐADÁS. Szín
Bevezetés
Ruskint igazán nem szükséges a magyar közönségnek bemutatni. Egyik fő
műve, a "Velence kövei", már egy negyedszázad óta magyar fordításban is
hozzáférhető. Életének és működésének eléggé terjedelmes ismertetése -
Geöcze Sarolta könyve - 1900-ban, Ruskin halálának évében jelent meg és
nagy mértékben hozzájárult kultuszának elterjedéséhez. Az utóbbi évtizedek
egyik művészeti iránya is, amelynek a nemes Körösfői-Kriesch Aladár állt
élén, nyíltan a nagy angol író nevét írta zászlajára és már azáltal is,
hogy más (akadémikus és banauzis) irányok részéről heves támadásokban
részesült, tágabb körökben is figyelmet keltett. Ha nem is mondhatjuk,
hogy valami jelentékenyebb Ruskin-irodalmunk volna, a mester elveinek,
tanításának ismerete nálunk is meglehetős gyökeret vert.
Midőn Ruskin neve a mult század utolsó évtizedében világszerte ismertté
vált, fürge tolla már megpihent. Csodálatot keltett hosszú, közel egy fél
évszázadra kiterjedő írói pályája. Ennek megnyitójául jelent meg 1843-ban,
Ruskin 24 éves korában, talán mindvégig leghíresebb művének, a Modern
Painters-nek első kötete és befejezésképen, a nyolcvanas évek második
felében, a Praeterita. mely fiatalkorának emlékezéseit foglalja magában.
Közben a kisebb-nagyobb terjedelmű, különböző tárgyú és célzatú, de
mindenkor rendkívül egyéni jellegű műveinek hatalmas sora. Ma már, midőn
egyéniségének közvetlen varázsa letűnt, midőn eszméit, tanításait mások
váltották fel a fejlődés során, vagy pedig - mint az úttörőkkel oly gyakran
megesik! - azok annyira átmentek a köztudatba, hogy szinte közhelyekké
váltak, higgadtabban nézünk szeme közé. Elült a rajongás, amely prófétát
látott benne, lecsillapodott a harag, amely eretnekséggel vádolta és
a kritika, amely nem egyszer szószátyárságot, következetlenséget,
szeszélyességet vetett szemére, igazságosabb megítélésnek adott helyet.
...
Az egyes korok és népek művészetének ruskini értékelése, amely széles körben oly nagy befolyást gyakorolt, gondolatokban gazdag ékesszólás ragyogó köntösében tárul elénk. A vonalon alapuló primitív művészet felemelkedése a görög művészethez, amelynek a vonal és fény a birodalma, a középkori művészet, a vonal mellett a szín értékesítésével majd a renaissance, amely a tömeg és fény felhasználását adja és amelynek fő képviselőjét a Ruskin által oly gyakran idézett Leonardóban látja, majd a tömeg és szín mesterei, élükön Giorgioneval s végül a festészet legnagyobb hősei, Tiziano és köre, valamint Velazquez, akik a tömeg, fény és szín hatásait felülmúlhatatlan művészettel egyesítik, - ez a sor Ruskin művészettörténeti rendszerének alapja. És ha ezt a rendszert azóta a művészet életéről, fejlődéséről való más elméletek váltották is fel, az oxfordi tanár mélységes komolysága, a művészet és természet köréből merített példái, sokszor meglepő megjegyzései és párhuzamai, felfogásának eredetisége, nyelvének ereje és színessége ma sem tévesztik el hatásukat és a tárgyilag is oly gazdag könyvet a művészeti irodalom maradandó értékű alkotásai közé emelik.