Bevezetés

Eljött a Vízöntő-kor. Az a világkorszak, amelyben minden eddigit összegezni kell. Ez a kor a tudomány diadalának kora, ugyanakkor kifejlődtek a szellemtudományok is, a mágia, az ezotéria, a parajelenségek kutatása és a természetgyógyászat. Úgy tűnik, a két tábor kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, mások a módszereik, eszközeik, megközelítési módjuk és más a világképük. A tudomány többnyire materialista, az anyagot helyezi előtérbe, analizáló, deduktív, a részletekre figyel, az egyes szakterületek képviselői nem értik egymás nyelvét. A szellemtudományok a szellemet helyezik előtérbe, holisztikusak, a nagy egészre figyelnek, a jelenségeket a Mindenség egészének tükrében vizsgálják, nem elszakítottan, önmagukban. Legalapvetőbb nézetük az, hogy minden mindennel összefügg, a dolgok kicsiben tükrözik a nagy egészet, amilyen a kisvilág, olyan a nagyvilág. Az analóg dolgok hatással vannak egymásra, így mágikus eszközökkel befolyásolni lehet a világot. A tudat közvetlen teremtőerővel bír. Az emberi lét négy alapszférája a Tudomány, a Mágia, a Vallás és a Művészet. Ezt a négy dolgot egy új egységbe kell ötvözni: ez a Kvadromatika. Nem újkeletű dolog ez, hiszen ezt csinálta Hermész Triszmegisztosz, ezt csinálták a pithagoreusok, ez a Kabbala és ez az Alkímia is. Az új az, hogy mindezt a XXI. század nyelvén kell újrafogalmazni, a kor követelményeinek megfelelően.