Imádság

Ó Uram! Adj erőt s hitet.
Mi dolgom e földön,
emberként véghez vigyem.

Ha balga is a lélek időnként,
a jót ugye megérted, érzed?
Szeretettel nézel ránk
megbocsátón, szelíden.

Hisz bízva bízik az ember,
a jó felé törekszik.
Ha néha rút is e csalfa lét.

Imáink, Tudom!
Meghallgattatnak az égben.
Halld hát jó Uram!
Nézz le ránk jó szívvel,
s emeld fel hűséges híveid.

Szeretve, szeretetben

Miért önző az ember?
Időnként mért oly buta és vak?
Ha belátnánk végre,
semmi nem a miénk.
Jutalmul a mindenség lehetne az.

Hogy is mondhatnám?
Csak az enyém vagy!
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?

A szeretet bilincsbe verhet,
de ami megköt, az magam vagyok.
Szeress hát szabadon,
s én is így szeretlek.
Hisz’ csak a gyönyör számít,
Ami te vagy, s én vagyok.