Téli csend

Napok zaja
elcsendesülve
az esti homályban
elterül
A téli táj,
meleg paplanában
hó födte szendergésbe,
mint kisgyerek
úgy merül.

Apró szállongó
kis hópelyhek
takarják a
fáknak ágait.
Millió csillag
vigyázza, őrzi.
Szunnyadó, békés
álmait.

Szél se rebben,
bokor sem rezdül.
Mélyen alszik
minden lélek már.
Csak a Hold világít,
az éji sötétben, mint
óriási lámpás.
Benne tündököl a táj.