Az idő

Mintha az idő csúfolódnék
velünk.

Az évek alatt, más és más
szemüveget rakna ránk.

Változunk, ahogy a világ is
körülöttünk.

Gyermekként, még minden
más.

S később miért lesz oly nehéz?

Talán, valami fontosat felejtünk
el közben -

A játék szeretetét.

A keserűség árnya

Csak ülsz a szobádban, bajaiddal.
Révedő tekinteted, nem látja a fényt.

Meg sem hallod az őszi szél zúgását.
Rávetül a házra, a keserűség árnya.

Színész

A színpadon áll, gondolatok cikáznak fejében.
Ám ha felgördül a függöny, már a darab övé.

Szívében, dráma és víg szerep él.
Ez az élete, játszani kell!