|
Ne félj
Ne félj. - Megvédlek,
ha bántana bárki.
Szólj . - S én melletted
vagyok.
Ám saját félelmeiddel,
nem tudok csatázni.
Az a te harcod.
A siófoki ház
Gyermekkori emlékek jutnak eszembe,
ahogy állok az öreg ház előtt.
Önfeledt nevetésünk cseng fülemben,
s a lépcsőház hűvösét érzem bőrömön.
Illatok-érzések keverednek, nekem
már mindig ilyen lesz a balatoni nyár.
Nagymamám, őrzöm szívemben.
Szeretettel ölel akár a tó vize,
gyengéden ölébe zár.
Sorsok
Láthatatlan szál köt össze minket.
Miért van ez?
Te sem tudod, én sem tudom.
Sorsunk fonala itt, és most
fonódik össze.
Mint egy játék, melyben egymás
mellé osztott szerepet kapunk.

|