Apukámnak

Nézd, a rohanó idő hogy lopja perceinket,
ha tehetném, lassítanám az idő kerekét.
S bár hatalmam nincs felette, mégsem félek.
A szeretet el nem múló érzése véd.

Boldog órák vidám kacagását, mint
drága kincset úgy őrzöm én.
S ha nem látlak, akkor is itt vagy nékem
hisz benn élsz a szívemben rég.

Minden perc, és óra mit együtt töltünk.
Öröm forrása mely, mint dús folyó árad,
lendülete el nem apad soha.
Büszkeség tölt el, és általa erősebb leszek én is.

Örök gyermeki szeretettel ölellek, és csendben
szívembe rejtem rajongásomat.

Mondd

Mondd, ha álmodnék - Őriznéd álmom?
Ölelnél, mint lágy takaró, gyengéden
testemet.

S az évek múlása, ha arcomra majd
ráncokat karmol.
Őrzöl ugye, akkor is? 

Szeressétek

Megfáradt tekintettel néz,
keze ráncos és remeg.

Szemében, mégis csillogás
játszik.

Szeressétek, az öregeket.