E szép világ

Barátom!
Néha állj meg, lassíts.
Nézz szét, mily csoda vesz körül
Lassan elfelejted,
meg sem hallod a madárdalt.
Oly természetes.
A monoton napok zajában
elcsendesül.

A fák a bokrok,
s megannyi szépség.
Egy kis virág, mely tél utóján
lassan ébredezni kezd.
Elsietsz mellettük,
vakon és süketen.
Úgy hiszed,
te mindent jól teszel.

Fogadd hát tanácsom.
Néha állj meg, lassíts.
Hidd el, megérdemli e szép világ.
Mert ha egyszer vége szakad élted,
már hiába kiáltanál.
LÁTOK!
Senki nem hallja!
Csak néma tanúd e táj.