
CÍMLAP
Elekes Ferenc
Gocsovszkyné
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
1. Közepes uborka
2. Fazék és födele
3. Az alvó katona
4. A csíny becse
5. Kisasszonyok
6. Kiszivárgott
7. Kevés a nagy ember
8. A lányok hajáról
9. Ki az idegen?
10. Ebben az esztendőben
11. Arany Monarchia
12. Úri beütések
13. Magasrangú kéményseprő
14. Lelkek földrajzilag
15. Hangyák útja
16. Sértegetem a libamájat
17. Jobbik nagyapám
18. Temetéses történetek
19. Épeszű ember
20. Ki látott félujjú katonát?
21. Air mail
22. Hazahozó hallgatások
23. Keletsiménfalva
24. A benzinszagú nyúl
25. Tudományos elit
26. A tömlec igazgatója
27. A kultúra csúcsai
28. Szintesziget
29. A fecskefészek fölavatása
30. Álljunk meg a nokiánál
31. Temetők élete
32. Angyalok lesznek rajta, Józsi!
33. Talajmenti fagyok
34. Ahogy a csókot intik
Néhány szó a szerzőről és az ő könyvéről
Utószó
Elekes Ferenc 1935-ben született a nyikómenti Siménfalván. Középiskoláit a
székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumban végezte. 1959-ben végzett a
Babes-Bolyai egyetem orosz szakán. Sok éven át az Ifjúmunkás, majd az
Új Élet belső munkatársa. Első verseit az Igaz Szó közölte 1958-ban.
Publicisztikai munkássága mindenek előtt stiláris, írói megformáltság
tekintetében jelentős. Az utóbbi évtizedekben ritkán közölt.
Élete és munkássága zömmel az utolsó nagy huszadikszázadi cezúra, 1989
előtt bontakozott ki Romániában, a kor sajátos korlátai, nehézségei és
lehetőségei között. Írói tapasztalata következetesen két forrásból
táplálkozott: szülőfaluja éltető erkölcsi hagyományaiból, illetve ország-
és világjárásai tanulságaiból.
- Sokan meg szeretnék váltani az emberiséget az írás által - vallja a
szerző egy internetes portálnak adott interjújában. - De az emberiség nem
akar megváltódni. Ezt határozottan közölte velem az emberiség és én ehhez
tartom magam. Írtam is egy harminchat kötetes tanulmányt az írás, illetve
az irodalom jelentőségéről. Persze, néhány sorba tömörítettem ezt a
rengeteg könyvet, mert takarékosságra neveltek volt otthon a szüleim. Ide
is tudom másolni azt a néhány sort, az a címe, hogy Az irodalomról. "Vékony
könyvekben is lehetnek fölemelő gondolatok. Leghasznosabbak mégis a vastag
könyvek. Különösen nyaki spondilózisban. Párna alá téve. Ezek sokkal
fölemelőbbek."
E könyv mozaikdarabjai amolyan igazságtevő naplóvá állnak össze az író
emlékeiben. Megadja bennük az elesetteknek, a mellőzötteknek az esélyt,
hogy akár egyénileg, akár közösségileg is bekerüljenek a hétköznapi
történelembe: az, amely szembesíti az embert önmagával, nem pedig lehazudja
a napot is az égről. Kistérség és nagyvilág, hétköznapi megfigyelések és
eszmefuttatások ölelkeznek a maguk természetességében a könyvben, amelynek
furfangos, szubjektív gondolatmenete, búvópatakszerű illeszkedései még ha
vitára ingerelnek is, a lényeget illetően lefegyvereznek, gondolatokat
tisztítanak.
Belefér egy falu földrajzi koordinátáiba a világ? Erre is frappáns választ
ad Elekes Ferenc könyve, mely a magas nagypolitika tektonikus hullámaiból,
fű alatti rezdüléseiből mindazokat a végső tanulságokat képes levonni,
melyek mindannyiunk sorsában akár rendet is tudnának teremteni.
(Cseke Gábor)