Fülszöveg

Jelenleg harmincnégy éves vagyok. Öt éves korom óta cukorbetegként élek (éltem), ez nálam hamar meghozta nem várt gyümölcseit, azokat a szövődményeket, melyek rendesen tönkretették életminőségemet.

Öt éve megvakultam, veséim működése közel negyven százalékosra csökkent, s ebből fakadóan érkeztek a többi tünetek is (magas vérnyomás, vérszegénység, gyakran jelentkező hányinger, vízlerakódások testszerte).

Hogy legyen megoldás, felkerültem egy olyan várólistára, ahol egyszerre kaphatok vesét és hasnyálmirigyet - ha nem leszek cukorbeteg, az "új vesét" nem teszi tönkre ez az alattomos állapot.

Négy év után eljött a nap, amikor el kellett kezdeni a dialízist, ez alatt már háromszor volt riasztásom, de a hasnyálmirigy sajnos egyszer sem bizonyult beültethetőnek.

Nyolc hónap kezelés után megszólalt a telefon, elérkezett a pillanat, mehettem a műtétre.

Az ezt követő közel egy hónapban az altatásokból eredően rengeteg álmom volt, amiket az agyam rejtett zugaiból és a különböző ingerekből, melyeket felfogott a külvilágból, kreált a tudatom.

Valóságalapok nélkül, hajmeresztően zajló apró történetek lettek, visszagondolva csak mosolygok rajtuk.

Miért és honnan jöttek az álmaim? Mi zajlott valójában ez alatt az idő alatt?

Mindenkiből más és más kérdéseket hozhat elő ez a történet-csokor. Lesz, aki elgondolkodik, lesz, aki mosolyog, vagy a fejét fogja: - Te jó ég!

Egy biztos, egy új életet kaptam s ennek része volt ez a három hét is, amikor a valóság és az álmok határán lebegtem...