Előszó

Másfél évtized távlatából szemlélve és értékelve a Közép-Európa keleti felében végbement politikai-gazdasági rendszerváltást, joggal állapítható meg, hogy a viszonylag rövid idő alatt lezajló, és a Kárpátmedence mint európai makrorégió fejlődésének irányait alapvetően átalakító történelmi esemény a társadalmi gazdasági térszerveződés különleges formájának tekinthető határmenti térségeket is alapjaikban érintette.

Ezeket a területeket az első világháborút követő párizsi békeszerződés következményeként, immár nyolc és fél évtizede vágja ketté nemzetközi államhatár. Bár az ily módon más-más országhoz került településcsoportokra a makrorégiót később érő történelmi sorsfordulók (1938, 1940, 1945, 1989) különösen erősen hatottak - rövidebb ideig tartó részleges egyesítések és évtizedeken át fennálló elszakítottság formájában -, a térség számos országának az Európai Unióhoz való csatlakozása (2004), sőt, már a folyamat előkészítő fázisa (1992-2003) is bíztató perspektívát nyitott számukra.

A változások első jelei az 1989-90-es évektől mutatkoztak meg az államhatárok korábbi elválasztó szerepének fokozatos csökkenésében, ami a külföldre való utazások általános megkönnyítésében, a világútlevél bevezetésében és az útlevélkiadás adminisztrációjának egyszerűsítésében, továbbá az európai országok többségére vonatkozóan a vízumkényszer eltörlésében nyilvánult meg a legmarkánsabb módon.

Természetesen a fenti pozitív folyamat a szlovák-magyar határszakasz egészén megvalósult a határátkelőhelyeken zajló egyszerűsített útlevélkezelés és a liberalizált vámpolitika érvényesítésének formájában, továbbá számos új határátkelőhely megnyitásával (pl. Letkés/Salka, Pácin/Velk? Kamenec között).

Az előnyösen megváltozó politikai és gazdasági környezet azonban még másfél évtized alatt sem volt képes orvosolni a határral kettéválasztott településcsoportok akut problémáit. Az e körbe tartozó országhatár menti városok és községek ugyanis az elmúlt bő háromnegyed évszázadban egymástól lényegesen eltérő történeti fejlődési pályát futottak be, amely egyaránt nyomon követhető volt demográfiai, etnikai, vallási, gazdasági, oktatási, kulturális stb. viszonyaik alakulásában (különös tekintettel a szlovákiai magyar kisebbség helyzetében bekövetkezett változásokra). A rendszerváltást megelőzően tehát jelentős különbségek mutatkoztak a határ két oldalán fekvő településekben a gazdasági élet színvonalát és a lakosság életkörülményeit illetően.

Ezek a differenciák különösen éleses módon nyilvánultak meg az 1920-ban meghúzott magyar-csehszlovák országhatár által erőszakos módon magyarországi Komáromra és szlovákiai Komárnóra (Révkomáromra) kettéosztott Duna-parti város esetében. A város magyarországi és szlovákiai részei (leszámítva az 1938-1945 közötti időszakot) közel hét évtized elmúltával csak az 1990-es évektől kerültek ismét olyan helyzetbe, amikor létrejöhettek egy hosszú távú, koordinált közös városfejlesztés politikai-gazdasági feltételei. A két város egymáshoz való közeledésének számos jele van. Közülük a növekvő hagyományos és bevásárló turizmus, az egymás közti emelkedő gépjármű- és gyalogosforgalom, a fokozatosan élénkülő nemzetközi migráció és határon át történő ingázás fokozódása, a személyes kapcsolatok felújulása tűnik a legfontosabbnak. Elősegítik a két város közeledését a szélesedő szervezeti, intézményi és személyes kapcsolatok a kultúra, a sport, az oktatás stb. területén. Megindult a külföldi tőkebefektetések növekedése is a térségben, továbbá új típusú két- és többoldalú városközi, illetve régiófejlesztési együttműködések megindítására került sor EU-alapokon (pl. a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió létrehozásával).

A két országhoz tartozó, emiatt különleges településföldrajzi helyzetű Komárom(ok) önállósága, de egyben összetartozása, továbbá közvetlen környékükkel való kapcsolatuk alakulása, jelenlegi és jövőbeni fejlődésük feltételeinek feltárása olyan kutatási feladat, amelynek tudományos igényű elvégzésére település szinten és mikroregionális léptékben egyaránt szükség van. Elsősorban azzal a céllal, hogy a vizsgálati eredmények hozzájáruljanak a két város egymás közelségéből fakadó, és a kölcsönös előnyök kihasználásából adódó hosszú távú fejlesztési stratégiájának kialakításhoz, valamint a városok jövőjének alakulását befolyásoló, lokális szintű döntések előkészítésének tudományos megalapozásához. A fentiek alapján a könyv arra vállalkozik, hogy átfogó képet nyújtson a két város és közvetlen szomszédságuk (a magyarországi és a szlovákiai oldalon összesen 17 község) demográfiai viszonyainak a rendszerváltás óta bekövetkezett változásairól, a két város történelmi fejlődésének társadalmi, gazdasági és települési sajátosságairól, a mai gazdasági viszonyaik lényegi vonásairól, környezetük állapotáról, továbbá az oktatás, az idegenforgalom és a kulturális élet terén tapasztalható változásokról. A célok között szerepelt a különböző területeken meglévő közös természeti, gazdasági, idegenforgalmi és humánerőforrás-tartalékok feltárása, amelyek elősegíthetik egy összehangolt városfejlődés távlati megvalósítását.

Az elemzésekben a szakirodalmi feldolgozásokon kívül egyrészt nagymértékben felhasználtuk a magyarországi és szlovákiai vizsgálati területekre vonatkozó nyomtatott és elektronikus statisztikai adatbázisokat. Másrészt kihasználtuk a regionális vizsgálatokban bevált sokoldalú térinformatikai rendszerek nyújtotta tematikus térképalkotási és szerkesztési lehetőségeket.

Megjegyzendő viszont, hogy vizsgálatainkkal nem törekedhettünk a teljességre, amelynek fő oka a két ország statisztikai adatbázisainak eltérő mérete és tartalmi differenciái. Több fejezetben csupán olyan mutatók elemzésére voltunk kénytelen szorítkozni, amelyek a határ mindkét oldalának településeire vonatkozóan összehasonlíthatóak voltak. Meggyőződésünk, hogy kutatási eredményeink segítséget nyújtanak Komáromra és Komárnóra vonatkozó település- és régiómarketing stratégiák kialakításához azzal a céllal, hogy a két város minél eredményesebben legyen képes helytállni a Kárpát-medence városainak a gazdasági és humán-erőforrásokért folyó, egyre élesebb regionális versenyében.

Komárno magyar neve igen változatos formákban fordul elő a szakirodalomban és a mai névhasználatban (Révkomárom, Ó-Komárom, Öreg-Komárom, Észak-Komárom), Komáromot pedig a szlovákiai magyarok is több névvel illetik (Magyar-Komárom, Túl-Komárom, Dél-Komárom). A két város egyértelmű megkülönböztetése érdekében a magyarországi várost (a hivatalosan: Komárom) "Dél-Komárom" néven, a szlovákiai Komárnót "Észak-Komárom" néven szerepeltetjük mindenhol az anyagban. A szlovákiai településekre vonatkozóan a legtöbb esetben azok magyar nevét használjuk.