Családja, sokáig kilátástalan és egyszerre mindennel elhalmozó sorsa szolgáltatta a legtöbb részletet Török Gyula művei számára. Belülről látta s fedte fel osztálya - a történelmi középosztály - tartalmatlanná vált életét, bírálta hamis eszményeit. A megsértett önérzet fűti a könyörtelen tárgyilagossággal írt és személyes emlékekkel teli, nem kevés nosztalgiával, szorongató álommal átszőtt, jellemrajzaiban árnyalt művét, A zöldköves gyűrű-t is, melyet az irodalomtörténet a legszebb, legköltőibb magyar regények között tart számon.

Kísérteties árnyak kísérik a hajdani báró - eözházi és bazini Eöz József - polgárember változó alakját. Őz József - mint számtanácsnok - a birtok és az örökölt rang helyett az erkölcs és a szellem rangját őrizve megpróbál beilleszkedni a polgári életbe. Törekvése azonban idegenné és magányossá teszi mulatva pusztuló, a gondokat mámorral feledtető pátriájában. Korai halála után a család szétszóródik, az özvegy reménytelenül ostoba birtokpert sürget, de a gyerekek az apjuk által fölismert törvényhez igazodnak: a tisztességes munkát a titokzatosan vándorló, illúziókat jelképező zöldköves gyűrűnél többre becsülik.

Érdekes színfoltja a fordulatokban gazdag regénynek az egymástól elszakított testvérek megrendítő levelezése.