Bevezető

"Horthy Miklós katonája vagyok..." énekeltük vidáman gyermekkoromban. Később megtanultam erről kevésbé vidám dolgokat is.

Nevezetesen, a Passau melletti Hals községben, ahová édesanyámmal mint menekültek érkeztünk 1944 Nagypéntek napján. Néhány hét multán, minket, magyarokat az utcán gyakran össze akartak verni, mert mi, magyarok őket elárultuk és ők, miattunk elveszítették a háborút. Harminc év multán, amikor ismét hosszabb ideig éltem közöttük, megállapíthattam, hogy ott, igen sokan, máig ezt gondolják.

A háború után, Magyarországon akarták velem elhitetni, hogy mi, magyarok voltunk Hitler utolsó szövetségese. Ezért, máig, nagyon szégyellnem kellene magam.

Amikor, ezen írásomhoz tartozó irataimat és gondolataimat rendezni kezdtem, abban sántikáltam, hogy bekapcsolódom a Horthy Miklós személye körüli vitába. Csalódnom kellett! Nincs vita. Szekértáborok vannak - párbeszéd nincs. Mindegyik tábor megpróbál elsütni néhány eredetinek vélt ötletet, miközben itt is, ott is megjelenik a bűn, ami elkövethető: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással.

Mivel engem történészként is és közgazdászként is csak az ellenőrzött, valóságos adat érdekel, hozzáláttam az adatok gyűjtéséhez. Ez a tudomány elsődleges feladata. Ezt követi az adatok rendezése és a valóságos adatok alapján egy tudományos kép felvázolása. Ez a kép mindég tökéletlen, hiszen a tudományban mindannyian dilettánsak vagyunk. Ugyan ki állíthatja önmagáról, hogy az ismert és valóságos adatok összessége ismeretében dolgozik? Mindannyian gyarlók vagyunk, de akkor is kötelességünk az igazság keresése. Itt tartok.

Mivel több, mint ötvenévi tudományos ténykedésem során, soha egyetlen sort le nem írtam meggyőződésem ellenére, ezért a jelen sorok olvasóját is kérem, hogy ezen írásomat is így fogadja. Akkor is így tettem, amikor ezzel kihívtam sorsom haragját, s szülőhazámból való eltávozásra kényszerültem. Idegenben, keserű kenyérharcban is így éltem, s talán ennek köszönhetem néhány ember barátságát is.

Több évtizeddel ezelőtt a kezembe került egy 16. századi könyv. A borító lapján latinul ez áll: "Ha nem érted, ami ebben a könyvben áll - tanulj!"

Bevallom, sok mindent magam sem értek, de gyűjtöm az adatokat, rendezem és igyekszem tanulni belőle.

"Emberé a munka - Istené az áldás!"

Kelt Zürichben, 2010. március 27-én,
a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc 334. születésnapján

Csihák György