| « MÁSODIK SZAK. Büntetések. | KEZDŐLAP | MÁSODIK RÉSZ. A' Far verések. » |
Viszket fekélyes háta; érez valamit.
Meg egyengették a darabos hátat.
Meg pufogtatták a reá szokott hátat.
Meg simogatták a szömörcsös hátat.
Ugyan meg izzasztották a háti bőrt.
Volt baja a ki tsávált háti pacalnak.
Somfa hájjal kenegették a háti bőrt.
Meg egyenesítették a görbe hátat.
Égetlen somfa hamuval hintegette a hátat.
Jól lakott ökölnyi galuskákkal, mellyektűl nem hasa, hanem háta puffadozott fel.
Szíjat szabtak a háti bőrbűl.
Le gyalúlták a háti dombot.
Le faragták a háti görcsöt.
13Fel ruházták hátát hupi kékkel, és jaj vörössel.
Hátát fejét egy aránt.
Le se fektették, még is jól el verték.
A famenykö ütötte meg a hátát.
Meg kongatták az oldal közt.
El futotta a háromszáz katonák hoszszát.
Mikor meg patkolták, meg is nyilazták.
Meg lóditották az ebet.
Elég jutott az ökölnyi májbúl.
Ünge mocskát ki szappanyozták.
Ingre verik, nem az inget a katonán.[1]
Nem úgy verik nálunk a Czigánt.[2]
Meg páholták.
Jól hozzá láttak az ingen alól.
14Hátalt volna, ha hasát verték volna.
Hátára fizették a bért.
Meg adtak a has ellenének.
Hejbe hagyták a háti bőrt.
Ki csáválták a háti bőrt.
Meg fódozták a kutya bőrt.
Be verték a lapockát.
Meg egyenlették derekát.
Eleget rakta a derékra csak bírja.
Derekas emberre vágták a korbácsot.
Le törték talán derekát is.
Hátát derekával váltották.
[1] Egy vétkes köz katona felől azt rendelte a Kapitány hogy a káprál huszonötöt vágjon a hátára. És (hogy a dolmányt meg kéméllye) azt le vettette véle, és az ingre vágni parancsolta. A katona (tréfára vevén a dolgot) le vetette az üngét, és a káprál elejébe vetette. De a káprál azt felelé: hogy a Kapitány nem az inget, hanem az ingre vágni parancsolta. Meg is esett a parancsolat szerént.
[2] A Beregszászi Bírónak lovára fel kapott egy Czigány. Alatta lovát meg ösmervén egy vásárban a Bíró, egy kezével a kantárt, másikkal bottyát kapván, keservesen páhollya a háti bőrt. Erre a tolvaj: Uram (úgymond) nem úgy verik nálunk a Czigánt. Hát hogy (kérdezé a Bíró)? mind a két kézzel (felele a Czigány). Erre meg boszszonkodván a Bíró (midőn a Czigánt két kézzel verni akarja) a kantárt el eresztette, és a botot két kézzel fogta ellene. Ezt észre vevén a Czigány, erősen meg sarkantyúzza a lovat, és szerencsésen láb elől el illantott.
| « MÁSODIK SZAK. Büntetések. | KEZDŐLAP | MÁSODIK RÉSZ. A' Far verések. » |