| « NEGYVENEGYGYEDIK SZAK. Szemtelenek. | KEZDŐLAP | NEGYVENHARMADIK SZAK. Szerencsések. » |
A szépért, és jóért meszsze kell fáradni.
Könnyű a szépet szépen le festeni.
A rút is szereti a szépet.
Ha az égre nézel rútnak tecchet a főld.
Szebb festékje, mint orcája.
Nehezen egygyeznek meg a szép aszszonyok.
Szép, mint a tulsó sor, innencsőhöz képpest.
Inkább is szeretem egy cifra tehénnél.
Remek munka.
A tövis is szép volt, még fiatal volt.
Ha ollyan nem volna, még is szép volna.
A mi igen szép, nem tartós.
A szép tavasz is hamar el múlik.
Kép alá való leány.[1]
Szép ugyan termete, ha híre is volna.
Ha ő szép, a légy is madár.
A törzsők is szép, ha szépen fel ruházzák.
Nem adnám egy söveg ördögért.
Elég szép a firfi, csak azért: hogy firfi.
260Nincs oly szép, kiben gáncsot ne lellyenek.
A szép leány (ha meg vénűl) rosz üdőben él.
Akár minő szép a virág; de üdővel el hervad.
Nincs a szépség, mely szebb ne lehessen.
A rózsa is addég szép, még fiatal.
A szép nem mind végig szép.
Akkor volt szép a disznó, mikor malac volt.
Nincs se kedvesebb, se rövidebb a szépnél.
Nincs oly szép virág, mely el ne hervadgyon.
Ki sok szép szót ád, keveset segít.
A szép szó pénzbe nem kerűl.
A majomnak is szép a maga fia.
A szép Isten áldgya megnek, szép a fogadgy Istene is.
A szép almákban is vannak savanyúk.
A leg szebb virág leg hamarébb oda van.
Szép a kémény füstös hússal.
Le szedi az üdő orcákrúl is a rózsát.
Almának is a szépét költi fel.
Szép volt Görög (vagy Tündér) Ilona, de irtóztató sok károkat is tött.[2]
Szép a város egy héjján.[3]
Üdővel levele is le húll a rózsának.
Sértő tövisek köztt szedik a szép rózsát.
A rózsát akkor kell szedni, mikor virágzik.
261Szép, mint (liliomok között) a piros rózsa.
A szépség se tart örökké.
Szép volt ötven esztendő előtt.
Szép voltam én is valaha. Isten előtt.
Szebbnél szebb.
A rózsa Pünkösd tájban leg szebb.
Kiki akarna a fehér tyúknak fia lenni.
Ez is a szőke tehénnek borja.
Egész teste bőre merő bársony.
Az ördög is szép volt hat ezer esztendők előtt.
Rózsa orca. Liliom homlok.
A nyári szép almák őszkor télen szépek.
A gyönyörű testben szép lélek lakhatik.
Aludt tejnél fehérebb a nyaka.
Szép a színe, de szebb a szíve.
Elefánt csont foga.
A szép ég is a szépeket szenvedi.
Szép, mint légy az aludt téjben.[4]
Szépnek szép a neve, ha Rútnak nevezik is.[5]
Szép mint a ragyogó csillag.
Ég szín szeme.
Szép, mint füvön a harmat gyöngy.
Szőke hajja, kék szeme.
Szép, mint Pünkösdkor bimbójábúl ki nyiló rózsa.
Dereka gyertya, keze gömbölű.
262Szép, mint a virágos kert.
Szépnek lehet mondani a rutak között.
Szép, mint a rendes hadi sereg.
Szép volt annak annya is.
Szép, mint a tavasz.
Sokan imádgyák a szépet.
Szép, mint a tavaszi reggelek.
Szép, mint a hajnal.
Szép és jó, nem kis csuda.
Szebb az eleven, mint a festett kép.
Szép, mint a sárga rigó.
A széprűl szépen szoktak szóllani.
Ki magát szépen viseli, ha rút is, szépnek tartatik.
Szép, mint a csigás kantár.[6]
Szépség a jósággal Istennek nagy adománnya.
Szép a szépet hamar reá veheti.
Szép volt a komor is, még bika volt.
Elég szép, ki mindennek szép szót ád.
Szép is, jó is, kegyes is.
A gyümölcsnek is a szép kellemetes.
Szépnek szép a baráttya.
A fekete főldben terem a szép búza.
Szép, ki a szép szót soha nem sajnállya.
263Az igen fényes nap se szép.
Szép lehet az álorca, de nincs veleje.
Rút apának ritkán szép fia.
Szép anyának szép a leánya.
Szép volt Kleopatra is de meg hólt.
Héjjában szépitik, a mi rút.
Szép aszszonnak akkor szép a fia is, ha rá üt.
Héjjába szapulod a szerecsent.
Szép síp szó.[7]
Héjjába festik szép festékkel az ördögöt.
Szebb a remeknél.
Nem minden szép, a mi tündöklik.
A szép is utóllyára rút.
A szépnek szájjába Cigány nyelv is illik.
Szép mint az eleven kép.
A szép aszszony
I. A szemnek paradicsoma.
II. Az erszénnek purgátoriuma.
III. A Léleknek pokla.
A rútbúl lehet cifrát csinálni, de nem szépet.
A szépet el nem rútíttya a sírás, hanem ékesebbnek mutattya, ellemben a rútat még rútabbnak látattya.
A széppel szépen kell bánni.
Szép a leány üdeig, huszonnégy esztendeig.
264 Szép a legény üdeig, harmincnégy esztendeig.
Híres a szép.
Ha szép a menyaszszony, arrúl is panaszolkodhatni.
Leg könnyebb a szépet szeretni.
Ha a szépnél szebb nem lenne, a szép magát el bizhatná.
Annak szép a rút, ki szépet nem látott.
Mártva szépűl a vászony.
A szép teremtésnek még árnyéka is kellemetes.
A varas béka még kis korában se volt szép.
Szép lehetett valaha a vén aszszony is.
A mi igen szép, közel van a cifrához.
Szép volna a halál is, ha életben volna.
Szép a liliom, ha bár szaga rút is.
A szépnek könyvei is szépek.
A farkasok között is egygyiknek szebb a bőre, mint a másiknak.
Tőrűl vágott ember.[8]
Nincs oly rút, ki magát szépnek ne tarcsa.
Isteneknek kezeik között is remek lehetne.
Akkor szép a katona, mikor véres.
Orcáján hordozza a lépet.
Orcáján hordozza az ajánló levelet.
Szép a rút is, ha teccik.
A szépen még a rongy is szépen áll.
265Páratlan szépség volt ez előtt, de már most páratlan.
Végtére a szép hám is el kopik.
A ló is a szépre nyerít.
Szép a gyermek annya előtt, ha taknyos is.
Szebb a szép kép is, ha kis árnyékot festenek melléje.
Szép szó az arany pöngés, ha nem hangos is.
A leg szebb rózsák arany bimbók voltak.
Akkor szép a deák mikor rongyos.
Azt a halat tartyák leg szebbnek, mely a hállóbúl ki ugrik.
A szép szó az ellenséget is meg békélteti.
A szép is rút, ha taknyos.
Szép lehet a törzsök, ha fel öltöztetik.
Szép a tulipán; de nincs illattya.
A szép piros alma gyakorta férges.
Szép azoknál, a kik nem értik.
Szép ott adni, a hol senki se kér.
Szép dolog, ha szájjal a szív egygyet ért.
A szép szó nem elég a hasnak.
Szebb, a ki magát szépnek nem ösmeri.
Ha a szép szépen szóll, még egyszer olyan szép.
Ha a szép rútúl beszéll, minden szépségét el veszti.
Ha a rút szépen és okossan szóll, ne adnád, azért ki szép lévén ostobáúl beszéll.
Ha a rút rútúl beszéll, hasonló az ördögökhöz.
Elég szép a leány, ha jó.
Szép fának szép a levele.
Úgy szép a leány, ha otthon űl, és dolgozik.
Csak azért szép a festett rózsa, mert el nem hervad.
266Csak addég szép akár mi, még szebbet nem látni.
Szép rókának szép a farka is.
Ha szép a leány és rosz, hasonlít a fehér liliomhoz, melynek szaga rút.
[1] Minekelőtte Országunkban a Processiók meg tiltattak; azon Processiókban a Boldogságos Szűz anyánknak képét szokták hordozni a falunak leg szebb leányai. Ugyan azért: ha valami szép leányrúl akartak szóllani; azt Képalávalónak lenni mondották.
[2] Errűl a Görög Ilonárúl eleget írtam azon könyvemben, melynek ilyen Címje vagyon: Trója veszedelme.
[3] Az az: ha nem disztelen rongyos, ha benne a házaknak tetejök nem körösztűl látható. Itt az alföldön a falut a ház födeleknek minéműségérűl ítélik. A városokat pedig az óra járásrúl.
[4] Ennek a köz mondásnak egy fekete leány adott alkalmatosságot, ki csupa fehér gyólcsba öltözvén; meg kérdezte leány társsait: ha szép lenne é?
[5] A szent Írásban neveztetik egy szép aszszony Rutnak; kitűl származott Obed, Krisztus Urunknak nemző szűlei közűl az egygyik.
[6] A kantárokrúl így ír Altorjai Báró Apor Péter kivált: az ifiak igen szerették viselni lovakon a csigás kantárt, szűgyellőt, farmatringot. Az úrfiak oly apró csigákkal, mint a bab rakatták meg szíj szerszámjokat, melyet gyöngyös csigának hívták. Közben közben sokféle színű öreg (mint egy kis alma) tengeri csigák lévén reá csinálva. A nemes ifiak másféle szerszámot csináltattak csigássan. Ez ólcsóbb volt.
[7] Ezt a közmondást csalogatónak mondgyák a Magyarok. Azt az embert, ki ezt tízszer egymás után, minden hiba nélkűl el tudgya mondani; meg dícsérik, mint olyas embert, kinek nyelve helyén van. Némelyek nehezebbre csinállyák ezt a közmondást, így bővitvén meg előbbit: soha se láttam oly szép síp szót, mint a szász Sebesi szép síp szó.
[8] Hogy a le vágandó fa szebb is, hoszszabb is legyen, ott szokás el vágni, hol ott a főld színén gyökeréhez vagy tövéhez ragad. Ezt a hasonlatosságot az emberekre alkalmaztatták a Magyarok, kikkel oly vélekedésben vannak, mintha a főld színén vágattattak volna le.
| « NEGYVENEGYGYEDIK SZAK. Szemtelenek. | KEZDŐLAP | NEGYVENHARMADIK SZAK. Szerencsések. » |