| « NEGYEDIK RÉSZ. Nyak verések. | KEZDŐLAP | HATODIK RÉSZ. Föl akasztás. » |
Agyba főbe a’ szökevény katonát.
A’ tolvajnak hamar el ütik a’ gombját.
Lába közé tötték a’ fejét.
Meg kötötték koszorúját.
Vérét vették a’ tyúknak.
Jól meg tapogatták az erét, vér is jött belőlle.
Hóhér pallosára akadott.
Kardra került rosz feje.
Lába’ elejébe hullott a’ feje.
Egy fővel kissebb lett.
Fejét szelték le, derekát épen hagyták.
Nem jó embernek fejével játszani.
21Örökre kötötték bé szemeit.
Szem bé kötve állott a’ halál elejébe.
Úgy le csapták a’ fejét, mint a’ káposztát.
Vágták a’ nyirtt fejeket, mint a’ nyers tököt[1]
Nem fáj immár foga.
Mintha torkát meccették volna meg.
Fejére telt a’ pár lúg.
Nem csak tökkel, hanem ököllel is ütötték fejét.
Feje immár nem szédeleg, meg gyógyitotta a’ hóhér.
Nem ugyan egy lábbal, hanem egész fővel kissebb.
Fejét immár nem vakarhattya.
Fővel jött a’ világra; de fejetlen ment ki.
Ugyan fejére mondották ám a’ Birák.
Feje vesztett ember.
Nem minden főtelen főtlen.
Semmi más baja, csak a’ torka véres.
Feje nélkűl jár.
Mint ha feje se volna, úgy andalog.
Kevés van a’ főbe.
Kinek kinek feje leg jobban illik maga nyakára.
Keress bár magadnak fejet, nékem az enyim is jó.
Hóhér pallos cimere.
Ez főben járó dolog.
Fejére vakarta a’ port.
A’ Juhász fejére tanitotta bujtárját.
[1] Ez a’ nevetlen Írnoknak kedves szava vólt (C. 8.) Midőn Szittyiábúl ki jött magyarok a’ Ruténokat és a’ Kunokat kergették, azoknak fejeket úgy vágták, mint a’ nyers tököt. Et tonsa Cumanorum Capita mactabant Almi Ducis milites, tanquam crudas cucurbitas. Él Turóci is ezzel a’ közmondással.
| « NEGYEDIK RÉSZ. Nyak verések. | KEZDŐLAP | HATODIK RÉSZ. Föl akasztás. » |