Bevezetés

Az itáliai, az európai és a világirodalom hétszáz éven át világító, univerzális géniusza, Alighieri Dante (1265-1321) legművészibb, legnagyobb és legismertebb műve, a Divina Commedia - az Isteni Színjáték - mindhárom része ugyanazzal a szóval végződik: stelle, vagyis csillagok.

A nagy középkori itáliai költő-író munkásságának ismertetői kevés figyelmet fordítottak erre, és csak éppen megemlítik. Azt viszont kiemelik, hogy Dante megkülönböztetett tiszteletben részesítette a 3-as, a 9-es és a 10-es számot: az egyiket mert az a Szentháromság száma; a másikat egyrészt a három háromszorosa miatt, és mert szerettei és az ő életében gyakran jött elő ez a szám; a tizet pedig az ókortól kezdve a tökéletesség, az egész Világegyetem jelképének tartották. A számmisztika jeleit különben Dante életének minden szakában és minden művében ki lehet mutatni. Nyilván a számok tiszteletével magyarázható, hogy a Divina Commedia három részből áll; az első 34, a másik kettő 33-33 éneket tartalmaz, és ez együtt épp 100-at (10x10) ad; versformája a terzina, amelyben minden rím háromszor fordul elő; az Inferno (Pokol), a Purgatorio (Purgatórium) és a Paradiso (Paradicsom) 9 bugyorra, körre, illetve 10 égre oszlik. Az Isteni Színjáték tanulmányozói általában így intézték és intézik el a három stelle kérdését is.

De kik Dante tanulmányozói? Természetesen elsősorban - ha ugyan nem kizárólagosan - irodalmárok, irodalomtörténészek, tehát a kultúra humán oldalának képviselői. Könyvtárakat betöltő munkáik gazdagsága lenyűgöző. Munkájuk egyáltalán nem volt könnyű. Tisztában kellett lenniük Dante korának minden részletével, így ismerniük kellett a kor eseményeit, társasági életét és annak szereplőit, a kül- és belpolitika minden kényes részletét, és az aktuális egyházi, teológiai, köz- és magánjogi és államtudományi kérdéseket. A Színjáték célzásainak megértéséhez tisztában kell - inkább: kellene - lenni a Biblia teljes ismeretén kívül nemcsak a görög-római mitológia összefonódó részleteivel, hanem a megelőző korok művészeinek alkotásaival, valamint tudósainak nézeteivel például a filozófia, a földrajz, a fizika, matematika, geometria és nem utolsó sorban a csillagászat lehető teljes tárgyköréből.

Szinte kizártnak tartható, hogy az Isteni Színjáték bármely csillagász olvasójának ne szúrna szemet a "csillagok" háromszori megismétlődése a Színjáték részeinek utolsó szavaként. Ezért különös és meglepő, hogy nem található összefoglaló munka Dante természettudományi ismereteiről - csillagász szerző tollából. Ezt a hiányt van hivatva - ha nem is megszüntetni, de legalább enyhíteni - ez a szerény tanulmány.