Emléket akarunk állitani a magyar szinészet jelenének.

Valamit. Egy pár egymásmellé füzött képet, egy két sor irást, amely vissza riasztja a kérlelhetetlen idővel mindig egyszerre érkező feledést.

Egyetlen célunk, hogy azok, akik, szeretik Tháliát az idők mulásával is gondoljanak néha napján egy keveset azokra, kik Kolozsváron nehéz küzdések közepette hirdették a kulturát az Urnak 1923-ik esztendejében.

De most mikor a jelenlegi Thália papok arcát akarjuk megőrizni a jövő számára önkéntelenül is elénk áll a Mult.

Sápadt, fehér szellemarcukkal elénk tünnek azok, akik valamikor régen, a magyar szinészet bölcsőkorában mindent-megvető, nyomoruságot türő elszántsággal harcoltak a magyar szinház állandósitásáért s bebocsájtást kérnek ebbe az albumba.

És mi valahogy úgy érezzük, hogy ezeknek a régi nagyságoknak, ezeknek a most már némán pihenő uttörő harcosoknak is van joguk arra, hogy ezekre a lapokra kerüljenek.

Serédy Sarolta, Priell Kornélia, Gerő Lina, Hunyadi Margit és ti többiek mind, ne féljetek! Nem fogunk megfeledkezni rólatok, hiszen ha Ti nem egyengettétek volna a mi utunkat, akkor a mi mostani szinészeink nem tudnának olyan szent lelkesedéssel küzdeni.

A mai szinészekkel együtt nektek is felállitjuk az emlékezés képszobrát.

Kolozsváron az Urnak 1923-ik esztendejében Karácsony havában.