Előszó

A miskolci Herman Ottó Múzeum egyik jelentős gyűjteményegyüttese a megyaszói református templom 18. századi festett mennyezet- és karzatdeszkái. A festőasztalosságnak ezt a több mint harmadfélszáz éves remekeit kívánjuk feldolgozni, megszólaltatni.

A profán és az egyházi épületekben elhelyezett festett asztalosmunkák iránt már a 19. század utolsó harmadában fellendült az érdeklődés. Régészeti, műemléki, történeti és néprajzi tanulmányok, munkák raja foglalkozott a festőasztalosság táji megjelenésével. Talán a legelső publikációk Myskovszky Viktor és Könyöki József tollából az Archeológiai Közlemények és az Archeológiai Értesítő 1870-es évi köteteiben éppen tájunk szomszédságából, Felső-Magyarország templomainak festett asztalos remekeiről íródtak. Rejtelmeiket könyvek és tanulmányok tárják fel. A klasszikus értelemben vett iparművészetnek ez a sajátosan szép megnyilvánulása méltán kiérdemelte a kutatók és a társadalom érdeklődését. Már csak azért is, mert összekötő kapcsot képez az ún. magas művészet és a népművészet között.

A Borsod-Miskolci Múzeumba - így hívták a Herman Ottó Múzeumot századunk első felében - kerülésének körülményeivel, megyaszói deszkák művészi elemzésével, valamint a templom feltárásával már a századfordulón Szendrei János foglalkozott több rövidebb tanulmányában, valamint az ismert miskolci monográfiájában. Igen sok használható információt közölt ugyancsak a századelején a templom lelkésze, Zombory Gedő.

A megyaszói festett deszkákkal legrészletesebben Tombor Ilona 1968-ban megjelent könyvében (Magyarországi festett famennyezetek) foglalkozik. A kötet adattárában a következőket olvashatjuk: Az 1735-ben festett 58 egész és 6 fél tábla a miskolci Herman Ottó Múzeumban, az ugyanonnan származó 16 karzattábla és a szószék koronája ugyanott található. Közli a feliratot, valamint a reá vonatkozó irodalmat. A könyv tanulmány részében néhány helyütt hivatkozik még rá. Az említett szerző ugyanezen témával foglalkozó más munkáiban a megyaszóiakkal nem, ill. alig foglalkozik. Tombor Ilona publikációin kívül csak néhány iparművészeti és népművészeti munka említi, további bőségesebb információval ezek sem szolgálnak, hasonlóképpen, mint a régebbi és az újabb helyi monográfiák.

A festett asztalosmunkák feltárása - igen örvendetesen - évtizedünkben fellendült. Az említett monográfiák szinte fellendítették a területi kutatást, az újabb és újabb anyagfeltáró leírásokat, tanulmányokat. Múzeumi évkönyvekben, folyóiratokban, egyedi kötetekben megjelent tanulmányok dolgozzák fel egy-egy templom festett deszkáit, s egyéb bútorzatát. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is egy team alakult és célul tűzte a megye idevonatkozó teljes anyagának felgyűjtését, feldolgozását és közreadását.