Az Erdélyi Múzeum-Egyesület aktuális kérdéseivel foglalkozók és az Egyesület sorsa iránt érdeklődők számára az objektív vélemény kialakulása céljából - úgy hiszem - mellőzhetetlenül szükséges feleleveníteni az Egyesület nagy alapítójának, hídvégi gróf Mikó Imrének, az EME. érdekében írt szózatát, mely a Kolozsvári Közlöny mellékleteként megjelent Erdélyi Múzeum 1856-i évf. 1. és 2. számában (a március 31-i és az április 10-i szám 1-5. és 9-16. lapjain) jelent meg.

Mikó Imre szózata érinti az Egyesületnek csaknem mindegyik kérdését, amelyet a mai idő fölvetett. Feltétlen hiteles felvilágosítást nyerünk belőle az 1841-43-i országgyűlési intézkedésekről, az országgyűlés intencióiról és az alapítási szándék körülményeiről, a múzeum számára történt megajánlásokról és a részben befolyt múzeumi anyagról, a szász nemzet magatartásáról a megalakítandó múzeummal és egyesülettel szemben, a gróf Kemény-féle gyűjteményről és annak sorsáról, az EME-nek újabban vitatárgyává lefokozni szándékolt magyar jellegéről stb.

E szózat az EME. megalakulására döntő fontosságú volt. Itt hozta ugyanis a nyilvánosság tudomására gróf Mikó Imre, hogy a gróf Teleki Józseftől vásárolt Külső-Szén utcai telkét (a mai klinikák helye) a rajta levő épületekkel együtt a múzeumnak engedi át. A megajánlás nemcsak azért volt döntő fontosságú az EME-re, mert a múzeum gyűjteményeinek elhelyezhetése legalább egyelőre biztosítva lett, hanem a nagy reális értéket is képviselő, nemes áldozatosságra valló adomány példát mutatott az Egyesület létrejöttét óhajtóknak, miként biztosíthatják az Egyesület minél előbbi megszületését. Az EME. Alapítványainak és adományainak oroszlánrésze a Mikó Imre megajánlását közvetlen követő évekből való. Nagy száma volt eddig az Egyesület megalakíthatásában kételkedőknek, kik előbb az Egyesületnek a felsőbb fórumoktól való engedélyezésére vártak és nem merték ajánlásaikat megtenni, míg a saját intencióik szerint alakítandó Egyesület jövőjét nem látták biztosítottnak. A Mikó példáján való felbuzdulásból érthetjük meg azt a tömeges megajánlást, mely az EME. számára 1856-tól 1859-ig, a tényleges megalakításáig, történt.

E szózatban adta Mikó az EME. első részletes tervezetét is. Csodálkozással vesszük tudomásul, hogy Mikó elgondolásának csaknem minden lényeges része teljesedésbe ment a megvalósuláskor s a tervezet az Egyesület későbbi életében is megfelelőnek bizonyult. Sőt e tervezet az Egyesület külső és belső szervezetének ma is veleje, alkotó eleme.

Ami az EME. aktuális kérdéseit illeti, leszögezhetjük, hogy a Mikó-szózat megjelenésétől eltelt 75 év távlata egyrészt eleve letompítja az esetleges elfogultság vádját, másrészt Mikó komoly alapossággal felépített tanulmánya meggyőzi a pártatlanságra törekvő olvasót, hogy a Mikó szózatában érintett kérdések szinte lezártaknak tekinthetők. Mikó következtetéseit és megállapításait az idő és változott körülmények sem láttathatják másként.