Miért van, hogy az ember késztetést érez leírni gondolatait? Néha azért, mert elolvas egy könyvet és hiányérzete támad. Ez a kis könyv is hasonló okok miatt született. 2008-ban jelent meg magyar szerzőtől (F. I.) kizárólag operaénekesekről szóló könyv, melynek a magyarokról szóló fejezetében nem találtam Várhelyi Endre nevét. Pedig a XX. században Operaházunk állandó és magánénekesei között a jó basszusénekesek számát két kézen meg lehetett számolni, s Várhelyi Endre bizonyosan közéjük tartozott!

Sajnálatosan korai halála ellenére sem szakadt meg az operaéneklés tradíciója a Várhelyi családban, mivel leánya Várhelyi Éva lett folytatója e nemes hivatásnak mezzoszoprán hangfekvésben. 2009-ben lett volna Várhelyi Endre 85 éves, s ez a jubileum (és a már fentebb említett ok) adta az ötletet a Várhelyi operaénekes dinasztia bemutatására, melyhez lelkes támogatót találtam Várhelyi Éva művésznő személyében. Tőle kaptam Édesapjáról szóló dokumentumokat (CD, DVD, fényképek, versek, cikkek), melyek a személyes élményen kívül közelebb vittek Várhelyi Endre művészetének és személyének megismeréséhez. Ugyanakkor örömömre szolgált, hogy Várhelyi Éva opera szereplései, ária és dalestjei, valamint személyes találkozásaink és beszélgetéseink révén megismerhettem e kiváló, de szerény és közvetlen énekművésznőt is.