|
nem lehet emberi mértékkel mérni. A Földet ezzel elárasztotta az erőszak. Itt hangsúlyozódik ki igazán, hogy nem a mi világunkról van szó, mivel a belőlük szármató utódok lettek a későbbi istenek, titánok, kentaurok, rémek, olyan sokrétűvé és különböző formájúvá válva, mint ma az állatvilág. Mert, ha egy zsiráf-hal, egy pillangó-oroszlán, egy elefánt-hangya különbségére gondolok, stb. akkor a regékben, a mítoszokban, a Gilgames eposzban, sőt a Vallási Iratokban is ilyen különbözőségekről, óriásokról, törpékről, kentaurokról, emberfeletti erejű rémekről, rossz, és jó tündérekről, és olyan lényekről, amelyeknek kétharmad része isteni, egyharmad része anyagi, van szó. Némelyik ember ezen jegyeket hordta magán még az özönvíz után is, mert a múlt génjei beleolvadtak még Noé utódaiba is. Erre az is bizonyíték, hogy az „Ősatyák” azért éltek olyan sokáig. Ezt a TEREMTŐ úgy oldotta meg, hogy a későbbi ember élethossza nem haladhatja túl a 120 évet. Az özönvíz tehát azért történt, hogy amikor ez a rémekkel teli világ Ádám és Éva utódaiba is beleolvadt akkor ezt a káoszba fulladó összevisszaságot eltörölje, és az ember csak saját egyszerűségében maradhasson meg. Igen!, azért semmisült meg minden, hogy utána a föld felülete teljesen egyforma emberi lényekkel teljen meg, generációról, generációra, amelyekkel majd egy új rend fog kialakulni. Ami meg is valósult. Tehát, az a káosszá vált rémekkel teli világ, azért mentődött át a regékben, az eposzokban, a mesékben, a vallási iratokban, mert valóság volt. Újra kihangsúlyozom, a lényeg azonban nem ez, hanem azon van, amit Noé népe című könyvemben is, már leírtam, hogy az első emberiség világa éppen úgy a Föld felületén játszódott le, mint a mi világunk. Ezért gondoljuk úgy, amit Énok arról a világról ír hogy rólunk van szó, mert „hogy ember lányaival keveredtek nem megengedett viszonyba.” Azonban mégsem mirólunk van szó, hanem egyszerűen azon lényekről, amelyek Ádám és Éva megvalósulása előtt, szintén a földön éltek. Majd azután, amikor fénylényi, egynemi formáját egy része megváltoztatta anyaggá, |
|
egynemiségét pedig kétnemivé, utána szaporodni kezdtek. Azon fénylények pedig, amelyek továbbra is egynemiségüket megtartották, ezek ellentétére osztódással teremtették meg „Ádámot”, majd Ádámból „Évát” is, mert az egynemi Ádám abban a kétnemi világban nem találhatott társra. Ezen kívül a TEREMTŐ akaratából, ami után kétnemivé váltak, az egynemi angyali fénylények megajándékozták őket a mennyország minden gyönyörével, a szerelem érzetével. Ezért van úgy, még ma is, hogy a szerelem érzése néha felér a pokol minden kínjával, gyötrelmével, azonban az egész mennyországgal is. Sőt a művészetek is ezen kettős ellentétek eredményéből fejlődtek tovább. Ha ezt megértjük, akkor azt is, hogy ameddig azon engedetlen első világ lényei teljesen ki nem haltak Ádám és Évát, majd utódaikat hatalmuk és uralmuk alatt tartották, áldozatokat követelve. Ezzel istenekké váltak. Így alakultak ki nemcsak az egyiptomi, görög, római antik istenek, hanem a Föld minden részén is. Sőt az egynemi angyali fénylények is visszatükröződnek a mai vallásokban. A kolostorok egynemisége a bizonyíték erre. A női és férfi kolostorok azért vannak egymástól elválasztódva, hogy emlékeztessenek a valamikori szaporodásnélküli valóságra, és arra, hogy valamikor a „fény” uralt mindent. |
