|
Nem volt ahol letelepedjék. Szabadon engedtem egy fecskét, de az is visszajött, nem volt hely, ahol leszálljon. Szabadon engedtem egy hollót. A holló elrepült és nem jött vissza. A víz ekkor már apadt, a holló ezt észrevette, károgott, keringett, és nem tért vissza többé. Erre kiengedtem mind a madarakat a négy égtáj felé, én pedig áldozatot mutattam be az isteneknek. Az istenek megérezték a kellemes illatot, és mint a legyek gyűltek az áldozat helyére. Megérkezett Istár is, aki azt mondta, hogy Enlil azonban ne jöjjön, mert meggondolatlanul vízözönt okozott. De Enlil mégis eljött, és amikor megpillantotta a hajót éktelen haragra gerjedt: – Egy ember hát mégis megmenekült? Mikor én azt akartam, hogy egy ember se meneküljön a pusztulástól!” Ennél érthetőbben nem is lehetett volna leírni azt, ha a Föld felülete, nem tűz, hanem valami másféle természeti katasztrófa által pusztul el, akkor az egyik világ átmentődik a másikba, ami meg is történt. Ezután visszatérve az első tábla szövegére, hogy Gilgames, Uruk város Fejedelme, elhatározta, hogy Istárnak templomot emel. Akkor ennek a tartalma sem az, amit első pillanatban gondolunk róla. „Mert amikor elkészült, nem volt ehhez hasonló sehol a világon. Ilyent egyetlen eljövendő király, és ember sem fog tudni építeni. Csúcsa, mintha ércből lenne, a belső fal csupa égetett tégla. S, az egész építkezés alapjait, mintha a hét bölcs rakta volna le.” Itt újra meg kell állni egy pillanatra és visszaemlékezni Énok: Látások Könyvére, mert ennél nagyobb bizonyíték nem is kell ahhoz, hogy „Istár temploma” amit Gilgames a néppel építtetett, semmiféle mai értelmű épületre nem vonatkozik. Éppen úgy, ahogyan a Biblia: Bábel tornya sem, amit szintén nem értettünk meg. A bábeli torony nem más, mint a tudományok, a művészetek stb. a fejlődés tornyának szimbóluma. Azért, mert az emberiségnek is éppen úgy végig kell haladnia fejlődésének összes fázisán, akár egy újszülöttnek is, amíg éretté nem válik. S, akkor még korai lett volna, |
|
mondjuk a ma fejlődését elérni. Erre a legnagyobb bizonyíték a Biblia, Teremtés 11. „A bábeli torony sorai: – Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Majd elhatározta a nép, hogy várost fognak építeni és tornyot, amelynek a teteje az égig, Istenig ér, hogy nevet szerezzenek maguknak és ne szóródjanak szét a földön. Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot. Majd így szólt: Nézzétek, egy népet alkotnak, és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják.” (A ma tudománya erre bizonyíték, hiszen egy gombnyomásra elpusztíthatjuk a Földet mink is.) Ezért az Úr összezavarta a nyelvüket, szétszórta őket az egész földön. Akkor alakultak ki a népek, nemzetek, országok, és a különböző nyelvek. Ezért nevezik azt Bábelnek. Tehát a bábeli torony nem köböl, cementből stb. való épület, hanem a fejlődés szimbóluma. Ezért nem tudták befejezni és készre építeni, mivel még ma is Bábel tornyát építgetjük. Gilgames éppen így, nem falat, vagy várost, hanem piramist építtetett a néppel, Istár tiszteletére, amelyek az első emberiség világának épületei voltak. Mink is ismerjük, mert némelyik piramis túlélte a vízözönt. Azonban azt gondoljuk, hogy azok a Fáraók idejében épültek. Ez azért sem lehetséges, mert elsősorban semmiféle nyom nem maradt az építkezés módjáról, technikájáról és arról, hogy mennyi ideig tartott. Életük folyásáról, hétköznapjaikról viszont nagyon sok írásos bizonyítékkal rendelkezünk. Másodsorban pedig azért az első emberiség építette, mert emberfeletti tudással és erővel rendelkeztek, ami túl tesz minden emberi és anyagi elképzelésen. Hiszen előbb nemcsak meg kellett tervezni, hanem azokat a többtonnás köveket ki kellett faragni, több mint másfél milliót, hogy utána mindig magasabbra és magasabbra emelve piramissá építsék. Erre még mink sem vagyunk képesek, nemhogy a Fáraók idejében élt ember. Sőt még Gilgamesnek is óriási erőfeszítésébe tellett megépíttetni a néppel. Ez a legért- |
