energiaformáját. Különbségüket azonban mégsem értettük meg, mert egymással nemcsak összekevertük, hanem még össze is vontuk, amit lelkiismeretnek neveztünk el. Mert ahhoz hogy a saját rosszirányú énünket legyőzzük, határtalan akarat és erő kell, ami belső énünk legnagyobb harca, és egyedül az értelemben zajlik le. Még egyszer megismétlem, hogy az értelem energiájának – a gondolatnak – ami agytekervényeinkben található, azért nincsen semmi köze a testhez kívülről rátapadó energiához, amit léleknek nevezünk, mert a kettő nemcsak merőben ellentétes energiaforma, hanem azért is, mert az értelem által létrejött gondolat életünk idején változó folyamatú. Ezért tudunk tanulni, fejlődni és esetleg jóvátenni a gonosz, rossz tetteinket. A lélek energiája pedig magában változatlan. Egyedül a gondolat által véghezvitt tettek formálják azzá, hogy vagy az örök megújulásba Isten energiáiba kerül, vagy a Sátán energiahálójába, ahol megsemmisül. Erre az egyetemes harcra, a jó és a rossz véres