A mai gén, és agykutatás is azért indult be ilyen gyors ütemben, mert ez az első lépcsőfok ahhoz, hogy ezt elérhessük, ami ellen sztrájkolunk, és ez nagy hiba. Ezután már könnyű megválaszolni azt, hogy a mindennapi életünkben mit tartunk CSODÁNAK. Csodának tartjuk azt, amit az előbb is kifejtettem, hogy a rosszat magunkból teljesen kiiktassuk, amivel a jelenlegi földi lét lefolyása alapjában változna meg. Ha ez sikerülne, akkor meg fogjuk fejteni azt a felfoghatatlan valamikori titkot is, amiről Énok ír. Hogy amikor azok az áruló angyalok, fénytesti formájukat megváltoztatták, akkor értelmükben a jó ajtaját nemcsak becsukták, hanem elvesztették a TEREMTŐ misztériumának azon kulcsát is, amellyel újra kinyithatták volna az értelmükben bezárult jónak ajtaját. Azután már csak azt az „átkozott tudást” birtokolhatták, amit ma pusztító technikának nevezünk, s azt adták

tovább Ádám és Éva utódainak. Az igazi misztériumi titkot már nem ismerték, mivel kitörlődött génjeikből, ami nem volt más, mint a tökéletes jó, a rossz ismerete nélkül. Tehát nem valamiféle bűnről ír Énok, hogy arra nem lehet visszaemlékezni, azért nem lehet elkövetni. Hanem arról, hogy a rossz ismerete nélkül, a tökéletes jóra nem lehet. De, ha egyszer sikerül a rosszat génjeinkben, agytekervényeinkben megsemmisíteni akkor a „tökéletes jót” is újra visszaállítjuk értelmünkben, ami után az átöröklődött rosszra nem fogunk tudni többé visszaemlékezni. S, éppen olyan felfoghatatlan titoknak fog számítani a „rossz”, ahogyan ma a „tökéletes jó”, rossz nélkül. Igen Énok erről a „tökéletes jóról” számol be, mert a TEREMTŐ misztériumának ez a kulcsa. Amit azok a bukott angyalok, miután anyagi formává és kétnemivé