Gondos Gyula Dombrádon született 1939-ben. Pátrohán, Kisvárdán járt iskolába. Majd Debrecenben magyar-latin szakon végzett. Kisvárdán tanított 1962-től, ma is ott él.

"Első publikációm (1957) után számíthattam magam tevékeny alkotónak. Mesterem nem volt, igazodás tekintetében legtöbbet kissé idősebb, illetve velem együtt induló pályatársaimnak köszönhetek.

A tanári munka és a családi élet mellett életem derekán turisztikával és tájfutó sportág szervezésével foglalkoztam. A »független-nyugalom«-hoz először iskolai könyvtárosi tevékenységem során jutottam el, ekkor már - mások rábeszélésére - kiadtam régi verseim válogatását Mellékágak címen. Ezt követte A szőlő lelke (2000), a Megszakadt ösvényen (válogatott és újabb versek) és ráadásként a Marasztó rímhajlatok (2006). Zengő labyrinth címmel jelent meg újabb kötetem, mely prózai munkáimból ad válogatást. Nem vagyok kimondottan irodalmár típus (nyelvészkedem is), csak lírikus alkat, aki talán már megírta epilógját.

De az új évezredben, racionális hajlamaimnak engedve, recenzióírásra is rávehető voltam. Újabban pedig egyéni élményből fakadó irodalmi arcképeket írok, magam és mások számra is hézagpótló mondanivalókkal." - vallja életrajzi írásában.

"Az AKIOSZ-hoz 2000 óta tartozom. Itt hamarosan kritikust csináltak belőlem, holott fél évszázada megrögzött lírikus vagyok. Verseim az AKIOSZ lapjában a Kristályban, amellett a Klárisban jelentek meg rendszeresen" - tudjuk meg Gondos Gyulától.

Tagja a Váci Mihály Irodalmi körnek, és évek óta rendszeres résztvevője, aktív szóvivője a Szabolcsi Írótábornak. Szerepel a Rím Könyvkiadó gondozásában megjelent Kislexikonban (Tokaj, 2003), valamint az Arcok és énekek verses antológia 2007-es és 2009-es gyűjteményében is.