Előszó

"Sic transit gloria mundi" - Így múlik el a világ dicsősége. Szeretnénk azt hinni, hogy nem teljesen, sosem teljesen. Czeferner Szilárd barátunk és diáktársunk, néhányunknak lakótársunk, sorstársunk volt. Korai halálával kevesebb lett a világ. Nemcsak azzal, amit már letett az asztalra (és itt nem elsősorban szakmai teljesítményére gondolunk - ahhoz kevés idő adatott számára), hanem azzal is, amit letehetett volna. Több volt benne.

Szilárd sziporkázóan eredeti figura volt - igaz, kényesen ügyelt is arra, hogy az legyen. Stílusa volt. Öltözködésében, nyelvezetében, életmódjában. Jelen kötet szempontjából elég, ha a nyelvezetéről ejtünk szót. Szilárd sokszor beszélt kendőzetlen őszinteséggel, akár szándékosan durván is - de nem a verbális agresszió vezette. Sokkal inkább a konszolidált viselkedésre, nyelvi-udvariassági konvenciókra fittyet hányó habitusa. Lázadó volt, egy elegáns bohém lázadó. Ami kiütközik dolgozatai tartalmán és nyelvezetén is.

Jelen kötetben arra vállalkozunk, hogy egyrészt felvillantsunk valamit Szilárd sokszínű személyiségéből, az érdeklődési körének egy részét reprezentáló dolgozatainak témáján, tartalmán, stílusán keresztül, másrészt arra is, hogy ismét összehozzuk a társaságot, hogy Szilárd újra ott legyen, ahol a helye volt és lenne, közöttünk.

***

A kötet legnagyobb részét a közreadott tanulmányok jelentik. Ezeket tematikusan három csoportba soroltuk. Az első csoportot Szilárd tanulmányai jelentik. Ebbe a részbe öt szöveget válogattunk be, három szemináriumi dolgozatot és két publicisztikai jellegű írást.

Szilárd szövegeit igyekeztünk a lehető legnagyobb mértékben szöveghűen közreadni. Csak az olvasást nehezítő elütéseket, esetleg félbemaradt mondatokat javítottuk, továbbá egységesítettük a hivatkozásokat. Nem írtunk hozzá, és nem is vettünk el soraiból, hogy hűen mutathassák a húszas évei első felében járó barátunk és diáktársunk egyéni, szórakoztató, bár nyelvezetében az akadémiai stílustól sokszor elütő stílusát. Nem rejtve el azt sem, hogy hivatkozásai következetessége vagy éppen gondolatmenetének összeszedettsége még helyenként hagyott maga után kívánni valókat - ahogy diáktársaié is. Egyszóval tanultunk, és még volt mit.

A "Falusi szocializációs utak a századelőn" című szemináriumi dolgozatát társadalomtörténeti érdekessége mellett azért válogattuk a kötetbe, mert Szilárd hátteréről is szól, családja - legendákban megörökített - eredetéről és arról a közegről, ahonnét érkezett. Számunkra nagyon érdekes volt olvasni - Szilárddal szoktunk ugyan beszélgetni a családunkról is, de nem az ükapáink generációjáról.

A "49-16=33 - Posztmodern Rómeó és Júlia" című szemináriumi dolgozata már szakmai tevékenységébe illeszkedik. Szociálpolitikusnak tanult, így meg kellett ismerkednie a szociális ellátás intézményi szereplőivel, klienseivel, problémáival-problémáikkal - nemcsak könyvekből, de a terepen is. Úgy érezzük, Szilárd ebben volt igazán jó. A terepen lenni, megismerkedni az emberekkel, átlátni-megérteni a problémáikat. Talán még jobban is, mint ahogy azt a szociális ellátórendszer megkövetelné. Mindehhez egy irodalmias, modern, szórakoztató nyelvezet társul, ami könnyedén feledteti a - szinte feleslegesnek is tűnő - elméleti hivatkozások hiányát.

Szilárdot a szorosan vett szociálpolitika határain túlmenően is érdekelték a szociális és társadalmi problémák. Problémahorizontja túlterjedt a jelenen, érdekelte a fenntartható fejlődés kérdése, de a társadalmi igazságosság nemzedékek közötti megvalósulása is. Ezt a tágabb problémahorizontot illusztrálja "Osztályharc a jövővel (Lehetünk-e igazságosak a jövő nemzedékével)" című szemináriumi dolgozata.

Az aktív társasági élet központi helyet foglalt el Szilárd életmódjában, életstílusában. Az aktivitás módja időről időre változhatott - volt, hogy csak a barátaival való gyakori (a kollégiumban inkább folytonos) együttlétet jelentette, más alkalommal a tudományos diákköri életet, vagy éppen egy diákújság szervezését -, de sosem szünetelt. Ennek az aktivitásának nyomát őrzi két publicisztikája.

"Törvényesség - törvénytelenség" című munkája egy korábbi szemináriumi dolgozatára épül, annak tanulságait fogalmazta meg szubjektív módon és az akadémiai helyett irodalmi stílusban. A szöveg írója egy, a társadalmi problémákra érzékeny, művelt, bohém szociálpolitikus, aki a gyengéket védve mindig szemben áll a mindenkori establishmenttel, és bár cigaretta-füstöt eregetve Dosztojevszkijjel és Nietzsche-vel értekezik, mindkét lábával a földön áll. Szilárd a dolgozat tanúsága szerint nem ijedt meg szakmája erkölcsi kihívásaitól, igyekezett a legjobb praktikus, az életet szolgáló választ adni azokra.

[...]

Hack-Handa József és Pintér Róbert
Budapest, 2011. április