Előszó

Eddig mások könyveibe rajzolt Gyulai Líviusz. Itt az ideje, hogy neki is legyen egy könyve. Eddig más meséjét tálalta, ízesítette, más történeteihez adta saját képeit. Vannak versek, regények, elbeszélések, amelyek csakis az ő rajzairól jutnak eszünkbe. Azt mondod: Weöres Sándor, azt mondom: Gyulai Líviusz. Azt mondod: Babits Mihály, Krúdy Gyula, Szerb Antal, azt mondom: Gyulai Líviusz. Azt mondod: Honoré de Balzac, azt mondod: Shakespeare, azt mondod: Cervantes, Defoe, Molière, Szamártestamentum, azt mondom: Gyulai Líviusz...

Ám mielőtt fölsorolnánk a világirodalom legizgalmasabb szerzőit, annyit meg kell állapítanunk csendesen, hogy ő önzetlenül, a lehető legönzetlenebbül szolgálta a költészetet, a szépirodalmat. S tette ezt a lehető legmagasabb színvonalon. Most minden kép és minden írás, minden gesztus és mozdulat róla szól. Végre nem kell lapozgatva keresgélni versekben bujkáló rajzait, metszeteit, kőnyomatait. Nem kell levakarnunk rikító posztereket, hogy rábukkanjunk bravúros plakátjaira. Pergő filmjeinek egy-egy kockája itt és most megáll, belelapozhatunk a forgatókönyvbe, olvashatjuk gyermekeknek szánt verseit. Alaposan szemügyre vehetjük, hogy min szórakoztunk, mi tett derűssé, mi tett nyugtalanná minket. Hiszen Gyulai Líviusz az a művész, aki a hagyományos grafikai technikákkal, közös és méltatlanul elfeledett emlékeinkből a legkorszerűbb, legmegrendítőbben mai képeit tárja elénk. Teszi ezt úgy, hogy harmonikusan illeszkedik a nagy európai alkotók kórusába, de hangját a nagy egészből mindig kihalljuk.

Most minden kép és minden írás, minden gesztus és mozdulat róla szól. Ez a könyv tehát egy olyan gyűjtemény, ahol minden írás műveivel, életérzésével, társaival, ihlető olvasmányaival, képi költészetével foglalkozik, mégsem a szapora szó, hanem a kép a legfontosabb. Az ő világképe. Ugyan Gyulai Líviusz álló- és mozgóképei most is a betű világába csalogatnak bennünket, ám Líviusz világa így lesz ismét a mi világunk.

A Szerkesztő