Fülszöveg

Ezt a könyvemet is ugyanazzal a szándékkal adom közre, mint a korábbiakat: a pedagógus tudatosságával, még akkor is, ha irodalmi tanulmányokról van szó s nem kimondottan nevelési fejtegetésekről. Negyvennyolcadik tanítási évem elkezdésekor erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy ugyanolyan figyelemmel és komolysággal tanulmányozzam hazánk sorskérdéseit, mint amilyenre kezdő tanári évemben elköteleztem magam. Mindig is azt vallottam, amit Zrínyi (vagy mondjuk Babits, sőt nemzeti irodalmunk minden számottevő írója), hogy viharos történelmünkben három szó mentette meg a pusztulástól sokat szenvedett népünket: az Isten, a család és a haza. E három szó tudatosulása életében. Fogalmuk mindig szétválaszthatatlan egységet jelentett. Zrínyi érzékelteti ezt legszebben, a szigetváriak esküjében. A legkisebb súlyúnak látszó szóval érzékeltetem: ahol nincs egészséges magyar családi élet, ott sem igazi hazaszeretetről, sem Isten jelenlétéről nem beszélhetünk. Családi életünket szinte teljesen szétzüllesztették. Nálunk van a legtöbb válás a világon, a legtöbb abortusz, s a családon belüli gyilkosságok számában sem előz meg bennünket egyetlen ország sem. Pedig a hitvestársi együttélésnek olyan szép bizonyítékait vonultatja fel régebbi és közelmúltú irodalmunk, hogy példát mutathatnánk mindenkinek.

Herczeg Ferenc azt írta egyik tanulmányában, hogy a hitvesi szerelem költészete gyönyörű magyar specialitás. Én azt mondom: kövessünk el mindent, hogy a magyar családok életét tiszta érzések hassák át. Fogadjuk el - mondjuk - Kisfaludy Sándor és Petőfi útmutatását, akik nagyon megfontolt nevelési szándékkal vetették papírra házaséletük tisztaságát s ebből eredő határtalan boldogságukat.

Róluk írtam mindkét tanulmányomat.

A szerző